Siker

A hétvége tökéletes volt arra, hogy összelapátoljam magam "hamvaimból".
Sikerült kis erőt merítenem, összeszedtem magam. Elhatároztam akkor, ha mérni kell mérem a kaját.
Bár én úgy érzem már ez kicsit túlzás, és a napi életminőséget eléggé leromboló hogy méricskéljek folyton akármit főzök az össze összetevőt. Én nem ilyen szakács vagyok ezért is biztosan kicsit nehezebb számomra, hogy ezt tegyem.

Szóval összeszedtem magam. Vasárnap óta csak 1 nap tornát hagytam ki de cél, hogy mindgi mozogjak. Égjen a zsír! Tegnap is lefutottam, ugyan helyben de vagy 4 km-et. ÉS bemelegítettem előtte. Változást én nem látok a testemen de remélem előbb utóbb én is fogom látni. A kaját mérem és számolom. Reggelire találtam rio mare pate krémet amivel lemegy a kenyér és nem is olyan rossz. Igaz hogy drága de le van.....
Tegnap hekket sütöttem magamnak vacsira és ma ebédre is az volt. Vacsira pedig valószínű halat eszem megint, mégpedig lazacot az ikeában.

Ma nagykörútra megyünk, be kell mennünk a diákhitel központba megkérdezni mi a helyzet mennyit kell még fizetni. Illetve telenorban el kell intézni az egyik előfizetés lemondását és Ikeázunk mint mondtam. Megvesszük az ikreknek a fotelt amit már akkor kinéztünk mikor még Tesóm hasában voltak.

A héten sikerült a házba is egy kis diszt becsempésznem végre. elég jó lett szerintem. ÉS nagyon örülök neki,  hogy ezek már maradandó dolgok amiket veszek. Ilyen lett:

Tegnap este kicsit kapart a torkom, gondoltam kitornázom kemény leszek. Ugyan aludtam este egy kicsit előtte és utána csináltam, de úgy tünik nem segített.Ma már tiszta nátha vagyok. Remélem elmúlik szombatra mert átjönnek a kollégák.

Más nem igazán történt. Telnek a napok már visszaszámolok mikor lesz végre Karácsony és egy kis pihi.

Történelem-Önsajnálat - keresem az értelmet

Mindig is fiús gyerek voltam. Anyukám azt mondta fiúnak készültem és úgy is nevelt. rövid volt a hajam, nem hordatm szoknyát, fiúkkal járszottam gyerekkoromtól. Fiúnak is néztek sokszor kiskoromban míg el nem kezdtem testileg nőiesedni.
Nem bántam ezt sokáig, mert erősebbnek éreztem magam és valahol okosabbnak is annál, hogy mit vegyek fel vagy picsogjak feleslegesen dolgokon.

Emlékszem, az első alkalom mikor fiú miatt sírtam olyan 7 éves lehettem és a szilvesztert a falusi kisbolt tulajánál Mikibácsinál töltöttük. A fia szőke helyes srávc volt. Ez volt az első alkalom mikor szép akartam lenni egy fiú miatt. De azt hiszem a játék közben a nővérem tetszett neki. A következő kép, hogy éjfél mindenki táncolt és pezsgőzik és csalódottan alvást színlelek a konyhában és közben potyog a könnyem.Ekkor azt hiszem eldöntöttem hogy többet ilyen nem lesz.
Ettől függetlenül persze tetszettek a fiúk és érdekeltem is őket. Még ezzel a fiús kiállásal is mindig elértem hogy tetszek.
Büszke voltam erre és a mai napig az vagyok.
Közben 10 évesen elváltak a szüleim nagy huzavona után. Ettől erős maradtam, bár másképpen kicsit. Talán inkább komoran erős és fiús mint boldogan. Fel is tűnt a tanároknak hogy megváltoztam, de hát érthető változott minden és én hirtelen felnőttem Lett egy másik apukaszerűség az életünkben. Én elég jól megértettem vele magam.A mai napig megvan . Bár e kapcsolat kicsit furcsa mert egyfajta poligamy jött létre előbb velünk élt 1 évig és hétvégente ment a gyerekeihez és azok anyjához, majd hozzánk jött hétvégente mind a mai napig, bár nem minden hétvégén.
Ebben az időben indult el a nőiességem. Elkezdtem növeszteni a hajam és néha sminkelni. És megtörtént az első rettegett csók is. Ami máig ijesztő nyomot hagyott bennem. De kellett ez a fiú mert osztálytárs volt, rendes volt és a szomszéd bérházban lakott.
Aztán jött a második csók, ami hirtelen volt, nem számított és nem isakartam. ez van ha rádtámad egy 12 éves tapasztalatlan lányra  egy 15 éves. emlékszem sírtam is utána, hogy én nem akartam.

Ezután egy ideig nem igazán érdekeltek a fiúk. Vagyis azt hiszem tetszettek, de visszafogtam magamat, nem mutattam, lehet még utálatosabb is voltam. Egy kivétel volt egy nyári tábor, ahol nagyon szerelmes lettem. ez volt az első igazi ami a mai napig szép emlék. Találtam egy rendes fiút aki viszont szeretet.De találkozni sajnos nem ment pedig ő próbálkozott,de messze voltunk és én túl szégyellős hogy megkérjem Anyát, hogy vigyen el jöjjön el velem. Még a telefont is nehezen vettem fel.
Aztán jött az iskolaváltás és elkerültem 80km-re otthontól Miskolcra. Nem vettek fel abba a kollégiumba ahol nővérem volt,mert nem voltam elég intelligens. Ezért a város másik végén lévő lánykoliba kerültem.
Új életete akartam kezdeni, csinos lenni, sminkelni, határozottnak tűnni. És ez sikerült is, azt hiszem. A csajos énem előjött ennyi lány mellett és kikupálódtam. Egyik osztálytársam is velem tartott, aki nagyon régóta teszett, de volt egy szőke cukilány aki mögött mindig háttérben maradtam. Együtt jártunk suliba és néha hazafelé is. Egyszer vettem a bátorságot és megcsókoltam. AZtán ő vissza. Majd nem beszéltünk róla, mígnem egyszer rákérdeztem nem akarja e megbeszélni. Eljött a kolihoz sétáltunk és azon vitatkoztunk ki volt és ki akarta. Nem mertem szint vallan, hogy mióta ácsingózom utána, elodáztuk a dolgot végleg. Közben pedig helyt álltam egy fiúskolában ahol összesen 10 lány volt és 400 fiú. Imádtam, jól éreztem magam.Valahogy megvolt az egyensúly.

Az első éven történt, hogy karácsonyi szünetben otthon összejöttem egy fiúval. Egy olyannal akit kisgyermeként csodáltam, hogy milyen helyes és intelligens és okos és a barátnőjével is milyen kedves. Igen kisgyermekként. Mert ő 27 volt én 14. Véget vetett egy nem működő 9 éve tartó kapcsolatnak és engem választott. Ekkor tényleg minden megváltozott nem bírtam enni, nem bírtam aludni, a szünet végén már nagyon lógtak rajtam a nadrágok és minden. Lement vagy 7-8 kg. És közben teljes nőci lettem. Rúzzsal, toppal, tangával......
De az a bizonyos dolog még nem törtétn meg. Szóltam, hogy nem akarok és ő megértette. Ahogy azt is 3 hónap múlva hogy nem gond hogy én még élni akarok és tetszenek mások is és ez nem baj. Elmondthattam, megértette és elváltunk. Most is hálás vagyok neki.
Eljött a tanév vége és én a 3. legjobb lettem az osztályban a villamosipariban.Meglett a 4 feletti átlag és szabad kimenőt kaptam ami azt jelentette nem kell szilenciumon ülni, 7re kell bemennem csak a koliba. Ez jó volt mert nyugodtan maradhattam a barátaimmal énekkaron és az áhított fiú mellett aki tetszett. Addig csinosítottam szépítettem magamat míg csak felfigyelt rám. NAgyon szerelmes voltam. De pár hét után mikor a villamosmegállóban várt tudtam hogy nincs rednben vmi.
Ott várt egész délután, hogy elmondhassa nagyon sajnálja de nem akar kihasználni nem érez semmit.
Összetörtem, ott ültem a koliszbában a padlón és hüppögve zokogtam. Jött Ági a szobatárs és megvígasztalt. Reggel összeszedtem magama, helyretettem a táskás szemem, beesett arcom. És elindultam iskolába. Abban a tudtaban hogy e mellett a fiú mellett leszek egész nap, és énekkaron. De arra nem számíottam, hogy reggel is a villamoson. Odamentem. Erős voltam, újra férfias! Elmondtam hogy köszönöm hogy őszinte volt és szólt, de mióta tudja. A válaszra már nem is emlékszem. Azt hiszem az nem volt fontos, csupán annyi hogy barátok maradjunk és ez így is lett.

Ezután megint nem érdekeltek a fiúk, annyi érdekelt hogy tetszek de megközelíthetetlenül. Aztán történt egy bulin hogy megtetszett egy srác aki más volt. Nem az a szépfiú alkat. ÉS rájöttem hogy a suliba jár. Majd arra hogy egy helyen lakunk mégsem láttam még soha. Teltek a hónapok és csak bámultam. Történt aztán hogy  egy vasárnap a vonaton vki odakiabált nekem hogy üljek melléjük. Feri volt az az énekkartársam. Hát felszálltam és akkor láttam a melléjük mit jelent.Bezsélgettünk, mertem. Nem féltem már mind1 volt. Meg akartam mutatni hoyg más vagyok én vagyok az aki kell. Mert erős vagyok és okos. És végül kellettem is. Kicsit nehezen ment de egy kiborulásom alkalmával mikor már nem bírtam a várakozást és megkérdeztem mit akar tőlem megcsókolt, és pizzásztunk vacsizunk kettesben.
Majd jöttek a gondok, dohányzott, gyógyszert szedett és arra ivott. Én soha! Szerelmes voltam, de nem hülye. Már sokan túl voltak az elsőn, de én még nem 16 voltam és nem elég érett. De a nyomás az hatott. Megkérdeztem Anyát ott aludhat e nálunk (9 hivatalos járási nap után) és ő azt válaszolta pont ilyan alpári módon " inkább itt ba...tok ne a bokorban". Nesze neked szexuális felvilágosítás!
És igen, megpróbáltuk, túl akartam lenni rajta, nem éppen érzelemből csak én is túl akartam lenni. Nem sikerült! Csörgött a telefonja és a volt barátnője volt. (Akiről később megtudtam hogy sötétebb a feket lyuknál)
Megálltam, elszégyelltem magam, mit csinálok!. Aztán teltek a napok! El voltam maradva a tanulással. Volt ami nem ment! Belehúztam, tanulni kellett! 4es átlag muszáj volt hogy többet láthassam.Sierült éppenhogy de sikerült. Kimerültem! Lefogytam. Nem voltam 50 kg. De megvolt és az első együtt töltött éjszaka is, de nem emlékszem rá.
Majd jött a feketeleves, hogy a volt barátnővel ő még ugibugizott egy kicsit a kapcsolatunk elején. Én meg nem mondtam semmit. Csak álltam és úgy tettem mintha semmi nem történt volna közben belül sorvadtam. Nem ettem , nem tudtam tanulni, csak bóklásztam a városban estig míg lehetett és nem ebédeltem nem vacsoráztam. Mérges voltam. A világra magamra, Anyára, kikészültem és közben mégis mindent megengedtem neki. Szenvedtem és csak a fájdalomtól éreztem egy kicsit úgy hogy tudok még érezni.
Ez odáig fajult hogy pszichiáterhez kerültem. Nyugtatót szedtem, 42-44 kg voltam talán. És nem tudtam mi a baj. Féltem szorongtam mindentől. A sulitól a tanároktól a kajától...Csak szenvedtem. vagdostam a lábam karom. Idézetet írtam anyától a kezemre,hogy "aki hülye azt haljon meg". Mert ezt éreztem hülye voltam és megakartam halni.
Végül, elértem az anorexia, bulémia állapotot és a megőrülés határát, hogy tehetetlenül mély gödörbe ragadtam. Március végére 3 hét pszichoterápiás osztályra kerültem. Ahol próbáltak hízlalni és rémisztgetni lányokkal akik meghalltak ebben mert lenyeltek dolgokat amikkel meg akarták hánytatni magukat. És folyton meg kaptam hogy fiatal vagyok mi bajom lehet.
Kikerültem, nem gyógyultan de pár kg-mal nehezebben. Az orvos azt javasolta hogy menjek haza és magántanuló legyek mert nem tudom ellátni magam és figyelni kell rám, mondhatnám nem voltam beszámítható. Annyi gyógyszertől amivel tömtek ki lett volna az.
Megfutamodtam, hagytam Any kérésének. Senkinek nem szóltam, nem köszöntem el a barátoktól. Csak összepakoltam és eljöttem szó nélkül. Felégettem mindent. Azt hittem. MÉg a rohanó barátnőmet sem vártam meg aki felém tartott a liftben a koliban hogy megállítson. Akkor nem tudtam volna eljönni ha megvárom.
Aztán jött fél év kóma. Mert tényleg az volt! Nem emlékszem. Foltok vannak. Ülök a szobámban ami egy sötét verem. Nem beszélek. Otthon vagyok egész nap.Közben tart a kapcsolatom még mindig, és engedek mindent amit csak lehet, hogy szeressenek.Elkeztem fogamzásgátlót szedni és megvolt az első nőgyógyászati vizsgálat. Rászoktam a dohányzásra a szanatóriumban így még ezzel is mérgezem magam, Anya adta az első szál cigit!
Néha feljártam jobb napjaimon Miskolcra a suliba, de a koliba soha. És ők sem hívtak!
Májusban egyszer Anya velem jött egy vizsgálatra. Hazafelé nem megálltunk félúton a kollégájánál akinek a fia az a fiú volt akivel elodáztunk azt a bionyos csókot 2 éve és aki sulit is váltott közben. Nem láttam már több mint 1 éve. este mesélt nekem  Szörny Rt felújított változat volt . Mé gmindig tetszett és én...megtörtént. Másnap mondta barátnője van. engem nem érdekelt. Felelőtlen és meggondolatlan voltam. De jól esett. Másnap Anya mondta is reméli nem csináltam semmit és én hangosan a képébe vágtam hogy lefeküdtem vele! Nem tudom hogyan mertem ilyet mondani. Most nem mernék, még a férjemmel való sexuális életről is nehezen beszélek.
Aztán május 7 volt másnap, azért emlékszem ennyire mert ez volt a szülinapja, elmentem a dokihoz majd be a suliba. És a dohányzóban a fejéhez vágtam a barátomnak hogy:
"-Tegnap este megcsaltalak!
-És jó volt
-Igen nagyon JÓ"
 Szemrebbenés nélkül válaszoltam, meg és elsétáltam.
A vicces az hogy megbocsátotta és még mindig együtt voltunk. Szeretett és én bosszút álltam rajta!
Nem volt szép.

Aztán teltek a hetek és Anya nem foglalkozott vele mi lesz a sulival. Folyton azt hallgattam örül ha leérettségizem mert olyan beteg vagyok. De hogy jegyem mikor lesz vagy hogy végzem el az nem érdekelte. Tehát lemaradtam a záróvizsgákról. Könyörögtem Anyának hogy visszamehessek Miskolcra. Megpróbáltuk. Nem volt hely a volt kolimban, pedig nagyon szerettem volna  előről kezdeni elmondani mindent hogy ne haragudjanak. Mert haragudtak, a nyáron levelet is kaptam Ágitól aki szaladt le hozzám de én otthagytam, hogy gyűlöl. A másik koli borzalmas volt. Nem mellesleg hírből ismerték azt a rohadt buta lányt aki írni olvasni sem tudott keb, aki a barátom exe volt.És a másik osztály is borzalmas volt. Nem bírtam hogy a barátaim felettem járnak. Lesüllyedtem újra. Váltottunk újra közel otthonhoz ahol bejárós lehettem. A barátom öccsével egy osztályba jártam. Hétvégéken náluk voltam mindig.
GYűlöltek engem, mindenki. Okos voltam úgy hogy semmit nem tanultam. ŐK pedig szánalmasan buták.Sokat sírtam. Egy fél év alatt sokat felejtettem , főleg írni nem tudtam. Újra kellett tanulni. Anyának nyűg volt velem tanulni.
Lassan teltek a napok, de kezdtem jobban lenne. Nem akartam nyugtatókon és antidepresszánsokon többé élni.elkeztem leszokni. remegő testtel indultam iskolába csorgott rólam a víz. elvonási tünetek voltak.
De megcsináltam.
ddigra már túl voltam az első 1,5 éves huzavona kapcsolatomon is. Meggyötörtem szegényt rendesen mire végleg elpártolt. Megcsaltam újra.
Aztán összejöttem egy falusi sráccal. Olyan primitív volt hogy sokat nem kellett beszélgetni. De jólelkű volt. A sex meg, mennyire nem érdekelt engem. Nem voltam otthon szinte soha. De lassan helyrejöttem. És beilleszkedtem a suliba is.

Olyannyira, hogy Görörgországba is eljutottam az iskolával,mert éltanuló lette (vakok közt a félszemű...) és befogadtak. Sokat próbáltam segíteni másoknak talán ezért. A szegény osztálytársamnak cipőt és pulcsit vettem, ugyan turiból de én is onnan öltöztem. A már végre kihízott ruháimat nekiadtam.

Aztán jött az újabb pafff! Anya rákos! Nagyon! Mellrák! Túl nagy a daganat! Jött a sugár, a kemo a műtét a sugár! Ez mind mikor végzős voltam. Vele egyedül otthon borzalmas volt. Közben a suliban tudták. Kaptunk egy kis támogatást is.
Sajnos a jólelkű barátom nem igazán értette mi történik. Már nem is szerettem csak odamenekültem.
A sex nem ment, kit érdekelt. Újra elkezdtem fogyni. Lement jópár kiló. De már rutinos voltam talpra álltam. Úgy hozta a sors hogy az első pszichiáterem pont mellettünk rendelt. ÍGy megint eljártam hozzá.

Aztán a szalagavatónkon, az after bulin, megláttam a volt barátomat. Többször találkoztunk már előtte is, nem neheztelt rám. ÉS vele egy srác akit soha nem láttam mosolygott. És ennyi volt. Végem volt. Nem tudom miért. Tartottam magam nem foglalkoztam vele. Aztán tánc közben elkezdett lökdösni és én elég harciasan reagáltam, mire ő is. Ennyi volt nem több csak csupán gesztus semmi fizikai. Majd elment. Gondoltam magamban milyen bunkó és nekem ettől dobbant meg a szívem.
1 hétre rá otthon voltam betgen herpesz az orromon kiütve a náthától. És csörgött a telefonom. Idegen hang bemutatkozott és ő volt ! Jött bocsánatot kérni a viselkedésért. elzavartam, hogy beteg vagyok és jó elfogadom. De ő már itt van az utcában. Megsajnáltam beengedtem és mondtam, hogy nagyon rosszkor borzalmasan nézek ki.
Aztán alakultak a dolgok. 1ik napról a másikra új barártom lett, a régit szigorúan elküldtem, mint aki nem is kegyelmet.Letettem a cigit.
fél évig voltunk együtt. Gyűlöltek engem a szülei. Azt szerették volna, ha akarítok főzök náluk ha ott vagyok sokat. Valóban sokat voltam ott, de ez azért vicces. Végül elváltunk emiatt. A szüleit választotta, akik megaláztak, nem köszöntek, lekurváztak.

Elég volt a férfiakból, nincs több esély, gondoltam. És közben sóvárogtam az ex után, megalázva magamat. Szenvedtem mert tudtam hogy szeret, de ez kevés volt.
Érettségi előtt semmit nem tanultam, csak ültem a szobában és sírtam zenét hallgattam. Még a nővérem is bejött vigasztalni, hogy nem érti és nagyon sajnálja.

Megvolt az érettségi felvettek az egyetemre. Nem érdekelt. Fogytam. Meglátogatott az ex,  persze hogy kihasznált. Hülyék vagyunk mi emberek. Azt azért megjegyezte hogy többet ne fogyjak.

Aztán jött a gólyatábor, cigiztem, ittam züllöttem, de jó volt. Egy férfi sem tudott megközelíteni. Cserfes voltam és férfigyűlölő, azt hittem. záróeste segítettem egy srácot felvakarni a padlóról és hányni, és megmosni az arcát. előtte nem is igazán beszéltünk. egy pöffeszkedő, felfuvalkodott, pesti sttyónak láttam aki folyton kihangosítva telefonál és részeg. Próbált magyarázni nekem, de mindig visszadobtam a labdát. Nem engedtem.
Aztán gólyatábor után észre vettem hogy sokat jár az eszemben ez a srác.Vártam a sulit hogy találkozzunk.
2,5 fél hónap után bevalotta hogy szeret pedig úgy indult hogy csak elvagyunk.Közben leszoktam a dohányzásról.
Most több mint 8 év még mindig együtt és ő a férjem. áprilisban lesz 2 éve hogy megesküdtünk. ÉS most Decemberben lesz 2 hogy elhatároztuk jöhet a baba. A többi millió sorban tudnám csak leírni. A perceket amikről órákig írnék és nem úgy mint az életem jelentéktelen előbbi részsét melyet összefoglaltam ennyiben.

Nem tökéletes a kapcsolatunk, írok is róla eleget ide. De összetartozunk a legtöbb értelemben dologban. egyedüli eltérés a sexualitás. Míg én a problémák miatt elzárkózom a sextől és a testem nem érez kéztetést addig ő belemenekül. Nagyon nehéz ezt megoldani de kitartunk.

És Amiért leírtam a történtetem az elkseredettség. Hogy Kokeresem az értelmet az életeben. HOl siklottam el, hol nem vettem észre a jeleket. Amik lehet vannak voltak lesznek is még.
Nem jön a baba, nem lehet gyerekünk. Helyette jött endometriózis, férfi meddőség, mehsövény, inzulinrezisztencia és még kitudja mi...


Tegnap előtt voltam 2 hónapos IR kontrollon. Tegnap megkaptam az eredményt és kiborultam!!!
A 7 hete tartó szenvedésem. Hogy megálljam a fehérkenyeret a tésztát a krumplit a cukrot! Az edzések ami nem volt sok de mikor volt az becsületes volt!
Itt vannak az eredményeim! Előbbi október majd december:

Gondolatok melyek a fejemben járnak.

1. Add fel!
2. A jelek arra utalnak ne erőltesd!
3. Ne erőltesd mert rossz vége lesz!
4. Lehet beteg gyereked lesz!
5. Nem illetek össze mégsem, és ez a baj!
6. Mindig fiús voltál, legyél újra az!
7. Nem vagy Igazi nő!
8. Kemény akartál lenni, most megkapod!
9. Gyenge vagy más nem nyavajog!
10. Úgysem lennél jó Anya!
11. Te tetted ezt a szervezeteddel!
12. Lusta vagy!
13. Sose leszel Anya!

Körülbelül ennyi ami másodperceken belül végigpörgött az agyamon az eredmény láttán.Hosszú lett, lehet unalmas vagy őrült. De ki kellett írnom magamból, hogy ne bántson annyira!

Elmaradások 1

A legutóbbi bejegyzésemben, már mondtam, hogy el fogom mesélni mi is törtétn Prágában.
Sajnos mostanában elhanyagoltam a blogomat és sokminden elmaradt, ezt most pótolom.

Tehát november elején, sajnos már azt sem tudom melyik hétvégén, talán 6-7-8 elindultunk, hogy kipihenjük az évet és meglássam Prága milyen szép. R már mesélt róla sokat hiszen ő üzleti úton volt már ott és tetszett neki. Azt mondta az épületekért oda leszek. Hiszen nekem még Budapest régi épületei is tetszenek. Ha jobban megnézzük gyönyörűek a faragások, szobrok, ilyesmik az épületeken.
Szóval kivettem az utolsó kér szabimat és szépen nyugisan csütörtök délben elindultunk. Szépen átértünk Szlovákiába, megvettük előtte a matricákat. Bámulásztam a kocsiból egész végig.

A bőrönd tele volt gyümivel és gullónnal és korpovittal. mert sajnos nem tudtam lesz a kajcsi amit ehetek. 

Már a cseheknél jártunk, mikor az autó megtorpant hirtelen és elkezdett a műszerfal villogni. Kamion jött mögöttünk és még jó hogy nem lett nagyon baj.
félreálltunk, R töltött olajat hátha megjavul. Eddig is zabálta a céges csodaautó szóval reménykedtünk. Újra elindultunk de sajnos nem javult. 
R sem mert tovább menni, pedig 200 km-re voltunk csak a céltól de ha lerobbanunk a cseh pályán este ki fogja hazavontatni a céges csodaautót. Szóval megerősítettem, mondtam, hogy induljunk haza . Legyünk minél közelebb az otthonhoz ha végleg megáll.

Szóval zötykölődtünk 80-al a pályán és közben imádkoztunk ne álljon meg. Átértünk a határon és megkönnyebbültön, éljen a haza ! Itt már nem lehet nagy baj.

Vígaszdíjként gondoltuk benézünk Csákvárra már úgy is mindegy legalább együnk egy jót.
De sajnos a kedvelt téttermünk megváltoztatta az étlapját. A kaja förtelem volt, semmi házias ízek, túlspilázott cuccok. A kacsám jeges volt belül ahogy kihozták.

ezután az újabb csalódás után végleg hazaindultunk. Szomorúan :(, elfáradva, éhesen:(.
Hazaérve semmi hangulatunk nem volt, nem tudtuk menjük akkor dolgozni pénteken, de úgy döntöttünk attól itthon maradunk. A hétvége is így elég depisen telt, de hát érthető, közel a célhoz meg kellett fodulni és sajnos a pénzünk is odaveszett -50000ft :(.


Hát ennyi volt a romantikus út. De mindenképpen elmegyünk majd, csak nem tudjuk mikor.

És amit nem láttam:

 

Elmaradt november

Most hogy visszaolvastam az októberi bejegyzésemet, láttam, hogy kicsit félreérthető volt, hogy "utoljára". így hogy több hete nem írtam már, lehet ezt úgy lehetett ezt érteni hogy végleg utoljára. Pedig nem így van az csak az adott hónapra vonatkozott. elmaradtam a dolgokkal, mert vagy nem történt semmi különös vagy annyi minden volt egyszerre, hogy nem volt idő. ez furcsán hangzik de valóban így van.

Közben folyamatosan nyomom a diétát. Azt hiszem jól megy a betartása, már nem is nagyon jelent nagy megerőltetést, hogy kibírjam ne egyek a tiltott dolgokból. Viszont az még mindig nehéz, hogy akkor a helyett mit is egyek. A tornákba is belekezdtem heti 2 a minimum de majd próbálom növelni a mennyiséget.

Közben volt egy nagyon rosszul sikerült prágai utunk amit majd később leírok. Most fontosabb téma jár az agyamban amit ki kell írnom magamból.

Nagyon szeretem Jakupcsek Gabit és a Ridikül című műsorát. Felfedeztem hogy honlapjuk is van és olvasgattam rajta.

Ezt találtam a nőtipusokról:

"

Linda Franklin, amerikai pszichológus négy nőtípust határozott meg. Az amazon egy eltökélt, céltudatos, koncentrálni tudó, önálló nő. Az anya típus a gondoskodó, aki az emberi kapcsolatokból tud erőt és energiát nyerni. A kurtizán fogalomkörébe tartozóak erősen kötődnek az erősebbik nemhez szexuális, intellektuális és érzelmi téren. A madonnák a társadalmi normákat hűen követő, értékeket közvetítő, hűséges és türelmes nők. Egy nőben azonban mind a négy típus jelen van, a különbség az arányokból adódik. Kiben melyik típus dominál leginkább. Az igazi nő ezt a négy „énjét” a helyzetnek megfelelően tudja váltogatni. Tisztában van azzal, hogy mikor, milyen szituációban melyik legyen a mérvadó."

 

Megkértem a férjemet százalékosan írja le én milyen vagyok:

 

amazon:20

anya:20

Kurtizán:5

Madonna 55

 

Én örültem ennek, mert szerintem reális. És semmi rosszat nem találtam ezekben a leírásokban.

Ő furcsálta ezt, amiből arra következtetetek szerinte ez nem jó.

Lehetséges hogy ennyire máskép értelmezzük a dolgokat?Még utána fogok járni hogy is van ez a téma, lehet azért meg nem vagyok a férfiakra utalva. Hát ez tök jó, nem?Én tök büszke vagyok erre!

Októberben utoljára

Így van, eljött a november. ez a hónap nagyon gyorsan elszállt. Nem is emlékszem mit csináltunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy hó vége van és megjött a hideg.
ez a hét is a munkában borzasztóan fárasztó volt. Most is majd leragad az irodában a szemem ahogy írom ezt a bejegyzést.

R a héten elutazott így megint ketten maradtunk sógival. Vagyis majdnem, mert P-né aludtam szerda este. Jól eldumáltunk, ment a pletyó mint mindig. És főztünk fetás túróval töltött gombafejet baconba tekerve. Nagyon finom volt és ehettem is belőle :).

Mivel jön a hideg elkezdtem csizma vagy baki után nézelődni, de nem igazán találtam megfelelőt. Van egy baki ami nagyon bejön, csak az ára nem jön be  :D. És ez csak egy lenne amit nem tudok felvenni mindenhez :(. Mert ehhez nem nagyon menne a csinosabb ruha.

Szóval, ez lenne az, vélemyény?
Bizonytalan vagyok nem tudom. Lehet majd ha élőben látom akkor el tudom dönteni.

Ma 4 körül indulunk haza, vagyis nem haza mert auchan és jysk és még kitudja. Kacérkodtam a gondolattal, hogy nem megyünk, de aztán esett le, hogy holnap semmi nincsen nyitva.
Mi nem hinném hogy nagy temetőjárást fogunk csinálni. estleg elmegyünk az apósom sírjához, akit nem is ismertem. De majd szépen otthon gyújtok gyertyát és elmerülök a gondolataimba.

A hétvégére még nincsen progi, rég volt ilyen. Az biztos, hogy próbálok recepteket összegyűjteni a diétához és rávenni magam a kardio mozgásra.
Kell a változatosság az étrendben mert már kezdek megőrülni eléggé.
A mozgás meg jaj de nehéz dió. Adél írta nekem hogy mi lenne ha munkából egyből edzeni mennék vhová. Ami nagyon jó ötlet. De a férjemmel együtt járunk dolgozni. És nem hiszem hogy eljönne velem edzőterembe.Esetleg fallabdázni!

Amennyit gondolkodtam már ezen és a lsutaságomon annyi idő alatt biztosan ledobhattam volna már pár kilot.
És nem csak a mellemből, mert ugye az már lefogyott a diétától, de kb semmi más:(. Hát Murphy!

Szóval nem történik semmi különös velünk éljük az életünket hajtunk a pénzért, házért, gyerekért, és az életért!

Hosszú hétvége

Ezt a hétvégét már nagyon vártam. Gondoltam, rendbe tudok vágni mindent, kiszépíteni a házat az udvart, magamat.

Nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel. De most vhogy nincsen lelkiismeret furdalásom, ahogy eddig volt.

 

Gyorsan elment  sajnos:( és nem érzem magam kipihentnek.

Szerda este, meglátogatott minket a volt osztálytársam Tomi. Nagyon jó volt, nálunk is aludt, sokat beszélgettünk, elmesélte az élményeit,terveit.

Csodálom őt, nagyon rossz sorsból verekedte fel magát, és mégis van egy rész a lelkében mely gyermeki maradt és mert álmodni.

Belőlem néha úgy érzem, hogy elvesztek a vaágyak az álmok az hogy kis dolgoknak is tudjunk örülni és kíváncsiak maradjunk.

Kicsit nosztalgiáztunk :), remélem mindig így lesz ha hazajön Tirolból.

Diéta hetek, válság

A héten eddig egészen jól megy a diétázás. De nagyon jó lenne ha vki főzne helyettem és, mert az eléggé nehezen megy. Most már ettem aranyárú teljes kiőrlésű tésztát is J. Pisi adagokba. Remélem ezt még lehet. A vicces az, hoyg azt hittem a krumpli nagyon fog hiányozni de azt kibírom. ami megdöbbentő, hogy ugyan nem vagyok édesszájú, de azt hiszem élet halál harcot tudnék vívni egy kinder maxi kingért J.

Kicsit bűntudatom van, hogy nem méregetem mennyit eszem, de azt már annyira betegesnek érezném! Inkább józan ésszel próbálok keveset szedni és azt megenni nyugodtan.

Lehet falánk vagyok, de vhol annyit írnak reggelire, hogy 3 db korpás keksz. De most komolyan csajok ez kinek elég!

A hétvégére az a terv, hogy főzök husilevest, jó sokat és ebből rakok el a fagyóba levet, hogy azt bármikor elő tudjam venni és beledobálni más zöldséget és turmix. Kész a krémleves.

A drága tészta meg még a férjemnek is izlik, szóval nincsen baj. Nem árt neki sem.

Tegnap újra elmentünk Szigfridhez J. Jól hozzám simult. a fülem és lábam még mindig be van dagadva. Vettem tőle édesítő készítményt aminek nincsen mellékíze. Még nem próbáltam ki. Már megszoktam a reggeli cukormentes KV-t.

De a lényeg, nem tudom mióta de nem volt migrénem a mikulással. Ez nagyon rég nem fordult elő. Lehet hogy ez segített vagy az étkezés magnézium is ez. De csodaszámba megy az biztos. Úgy döntöttem egye fene 2 hetente eljárok majd hozzá.

Kv-ról jut eszembe azt olvastam IR-esek ne fogyasszanak tejet reggel, mit tudtok erről? Nem mintha ezt a kényeztetést is meg tudnám vonni magamtól.

R-nek mostanában rossz kedve van. Az elmúlt hétben nem nagyon közeledtünk egymáshoz, mindenkinek meg volt a saját baja. Nekem mikulás, neki a hátsó ügyek.

Aztán már annyira rossz kedve volt, sokat beszélt csúnyán a munkahelyen is és állandóan morgott. És engem piszkált mások előtt amit utálok! Szóval tegnap hazafelé, megálltunk a kocsival a puszta közepén és mondtam neki mondja meg mi a baja.

Nem sok konkrét dolog derült ki de legalább megkönnyebbül . Az is vmi. Nem tudom miért van ez de a kapcsolatunkban valahogy az őszi időszak mindig ilyen eltávolodós, magányos, mindkettőnknek. Én már ezt megszoktam és nem csinálok belőle nagy ügyet, de úgy tűnik őt még megviseli.

Ma este meglátogat mindekt a volt osztálytársam Tomi. Nagyon izgulok, régen nem találkoztunk és azt hiszem anno ő volt az egyetlen akivel meg lehetett bármit beszélni. Szóval nagyon jó barát volt mindig.

Holnap pedig hivatalosak vagyunk P anyukájának a Szülinapjára, arra még ajándékot kell vennünk gyorsan délután. eddig nincs ötletem de nem izgulok.

Aztán szombaton pedig megyünk a Nővérkéhez, ott lesz apa is, meg az uncsik. Nagyon jó lesz. Most mi megyünk hozzájuk, szerencsére levette azt a terhet a válamról, hogy Apáék nálunk is aludjanak. Bűntudatom van e miatt, de úgy éreztem, most nagyon nehéz lenne  velük.

 

 

 

Hétvége és diéta

Eléggé lemaradtam mostanában az írással.Bár annyi minden nem történik most körülöttünk mégis úgy érzem semmihez nincsen erőm.
A hétvége nagyon jó volt, de olyan távolinak tűnik most így, hogy itt ülök hétvégén is a munkahelyen. Dolgoztunk kint a kertben, meg bent ment a takarítá, és vhogy elröpül.
Az októberi naptárunk hétvégén nagyon hasznos volt :), túl is szárnyaltuk és végre magunk mögött tudhattunk egy olyat amire mindketten vágyunk :).

Vasárnap még kiélveztem az utolsó napot, hogy nekifogjak a diétának és ettem fagyit, gesztenyepürét és tejszínhabot, jah meg oreo kekszet.

Aztán hétfőtől kezdődött a megvonás. No liszt, no cukor, no tészta, no krupli, no kenyér.....
Azt kell mondjam egészen jól bírom ezt a dolgot, rosszabbra számítottam. Vannak nehéz pillanatok, mint most hogy eszembe jutott az oreo, de kibírom.
A héten sajna meg is jött, most attól is szenvedek és azért is vagyok ilyen kívánós. Jövő héten már könnyebb lesz.
Meg is mértem magamat, a mérleg 72,4 kg-ot mutatott. elég nehéz volt ráállni és szembesülni. De majd szeretném tudni milyen hatása lesz a diátnak a testemre.

Az edzések még a héten elmaradtak, Ha csak a kapálást, gyomlálást nem nevezhetjük annak. Ennyi mindent nem bírnék egyszerre azt hiszem.
De jövő héttől már azt is be akarom iktatni a mindennapokba.

A munka szempontjából ez a hét hányinger volt. R nem jött velem dolgozni csütörtökön. Sajnos szerdán el kellett mennünk dokihoz aki megkínozta szegénykémet mert "hátsó" problémái támadtak
 :(. Régóta küzdünk ezzel de már kritikus e hlyzet.
Nagyon fáj neki, szerintem üvölteni tudna de visszatartja. Helyette felvette a kicsit bunkó vagyok mindenkivel mert fáj nekem stílust aminek nem nagyon örülök. Inkább vonyítson az udvaron :).

Így hogy ma szombat van és dolgozunk elég nehéz lesz minden háztartási dolgot beiktatni egy napba. De megpróbálom összeszedni magam és hajrá.

Tegnap R elvitt az Andi által ajánlott reflexológushoz. Borzalmas volt! Jól megtapizott a vén doki. Szétnyomta a fülem, szétropogtatta a nyakam. Aztán a fia szétkaparta a lábam egy kanál szerű vmivel.

Itt nem volt semmi intim szféra, mindenki jött ment ki be ajtó nyitva, kerezstbe beszélgetés, kiabálás.No kézmosás a páciensek között. Potyogott a könnyem a fájdalomtól. Azt mondták tövbbbször kell menni és hogy akkor a leghatásosabb ha már fáj a fejem. Hát ha migrén közbe ezt fogja nekem csinálni lehet lehányom, de egye fene veszíteni nincs mit.
A tábla kint megmondta 99%-ban gyógyítja a betegségek legalább negyedét ez a lábnyomi.
A furi az volt, hogy nem tudom mit nyomkodtak meg rajtam, de a kocsiban sem tudtam abbahagyni a sírást csak jött és jött. Pedig már nem fájt. Mikor a mellkasomat nyomkodta akkor kezdődött amúgy.

Nem sírtam elég régen így, próbálok erős lenni, mert ha elgyengülök úgy érzem nem tudom végig csinálni a dolgokat. Ettől lehet kicsit érzéketlen lettem, de kit érdekel ha ez ad erőt.

IR

Rég nem írtam, annyi minden történt az elmúlt napokban. Nem jutottam a géphez sem. A héten ketten voltunk Sógival. R hétfőn utazott Hollandiába.

Szóval itt maradtunk ketten, elvoltunk nem volt gond.

Kedden tárgyalásra kellett mennünk, és mivel a férjecském elutazott így én lettem a sofőr. Be kellett mennem a városba az Örsre és onnan Monorra. ez egyszerűnek hangzik, ha szoktál vezetni a belvárosban. Én nem szoktam és nem is szeretek vezetni. Szóval volt elég stressz. Szerencsére minden rendben ment. Így egy jó napot tudhattam magam mögött. 

Aztán a héten minden napi igyekeztem korán beérni munkába, hogy hamarabb eljöhessek. ez sajnos a csütörtököt kivéve nem igazán sikerült. Ez van ha a férjed a főnököd és ha kiküldetésen van megpróbálsz mindent megcsinálni helyette, legalább is odafigyelni a dolgokra.

Aztán csütörtökön P-vel kitaláltam mi lenne ha elmennénk Ikeába, úgyis van túlórám, hamar leléphetünk. így is tettünk. Ikea előtt még beugrottunk a New Yorkerbe. Aztán bevetettük magunkat a labirintusba.

Tesómnak vettem inkább dolgokat, mert ő már a karácsonyra készül és leadta a listát, mit vegyek neki.

Nagyon jó volt aztán indultunk vissza hogy P-t kidobjam és suhantam hazafelé mert tudtam hogy a tescos bevásárlásom 8 után jön. Pont haza is értem. Siettem mert R -éket 10 körülre értek haza.

Gyorsan pakoltam, csináltam kaját, elraktam a bevásárlást, rendbetettem a hálót, elmentem szőrteleníteni szupergyorsan, aztán felvettem sexy fehérneműt meg puhi köntöst és vártam.. Csengetek is kinyitottam a Drágámnak a kaput. Már nagyon hiányzott nekem,

aztán innentől az este nem teljesen úgy alakult ahogy terveztük

Fáradtak és nyügösek voltunk, Főleg R nem lehetett egy mosolyt sem kihúzni belőle, elment zuhizni. Beszélgetni sem akart. Aztán persze az ágyban akart volna, de addigra ki lett volna kedve. Szóval elaludtam. Aztán reggel dumcsiztunk ő ébredt fel hamarabb. Meséltem neki, hogy sógit nekem kell csajozni tanítani, miért nem mondja el neki ő hogyan kell egy lányt megfogni hogy nagyon akarja.Erre megkaptam a beszólást hogy régen neki is úgy volt hogy a lányok akarták de azóta visszakapta.

Nagyon rosszul esett:(. Kiakadtam. Annyira hogy zuhi után rátámadtam hogy mi a fene baja van. És hogy mit képzel hazajön rossz kedvel és én akkor is mosolyogva sexy várjam mint egy robot. Nekem is fárasztó hetem volt. Erőmőn felül teljesítettem....

Szóval elvonultam sírni miután elmondtam a mondókám ő is elvonult a másik szobába. Öltöztem mert tudtam, hogy idő van indulni kell a kórházba.Bementem hozzá miután felöltöztem megöleltem és mondtam hogy szeretem nem akartam bántani de kiakadtam. Belátta hogy igazam volt.

Aztán sietve indultunk. Pár perc késéssel érkeztünk de még így is várni kellett.

aztán behívott a fiatal doki. Megkérdezte a dolgokat. elmondtam a szokásos miért lombik sztorit. Megnézte az eredményt és kijelentette hogy: IR

JÖhet a diéta, a napi edzés (kardio) és gyógyszer.Kemény lesz!

A doki rendes volt válaszolt a kérdéseimre és 2 hónap múlva vár kontrollra. abban is benne lett volna hogy így is elkezdjük a témát, de elmondta hoyg kockázatos még akkor is ha teherbe esek,

Ajánlott egy vitaminkomplexumot. amit majd jövőévtől el  kezdek szedni. 

Ezután sétáltunk egyet R-el és ettem egy gyrost.

Még a hétvégén úgy döntöttem nem foglalkozom ezzel. Jövőhéttől kezdődik a projekt. Remélem lesz annyi erőm, hogy kitartsak. És csinos és boldog leszek, kiegyensúlyozott és ez a bőrömre is ki fog hatni.

Délután találkoztam a volt osztálytársammal. 8 éve nem láttuk egymást. Beszélgettünk sokat. Úgy tűnik neki sincs könnyű dolga az életben. De míg beszélgettünk rájöttem hogy neki nincs senkije és ezért nehéz, de velünk bármi történik mi itt vagyunk egymásnak és szeretjük egymást. Ez mindig erőt ad.

Este R visszajött értem a városba. Megnéztük a mozit, de elfelejtettem hogy mozihétvége van. Tömeg volt. így sétáltunk egyet a Margit Szigeten. 

10 Körül értünk haza nagyon elfáradtam, de szép nap volt .

Ez az első diagnózis amitől nem keseredtem el annyira. Ez nem csak a babához kell. Egészséges akarok lenni, mert elhagytem magam az elmúlt 1,5 évben.

Kontroll és a többiek

Ez a hét elég kesze kuszára sikeredett. Nem is volt sok időm írni, és meg kellett emésztenem a gondolatokat amik a fejemben voltak.
Hétfőn a kontrollon elég sokat kellett várni kb egy óra várakozás után kerültem be a vizsgálóba ahol Fülöp doki megUHzott és mindent rendben talált, majd kérte, hogy legyek türelemmel majd az irodájában megbeszéljük.
Bementünk az irodájába és átadta a kontroll eredményt majd kérdezte mikorra van záró időpontom. Mondtam hogy mi úgy gondoltuk ez az. Megjegyezte, hogy renben van de akkor legközelebb úgy kérjük az időpontot. Nem tudom nekem ezt honnan kéne tudnom, Szerintem ez evidens hogy nem akarok az 5 perc záró konzi miatt 2 hónapot várni és ezt miért nem mondta a műtét után.Persze őt nem sürgeti az idő. Aztán 1 óra múlva, mert értekezlete volt, átnézte a leleteket minden negatív volt. A hormon hiányzott kérte nyomtassák ki. És jött a feketeleves. Agyalapi jó, méhi jó tűszőrepedésér felelős LH, LSH nem jó :(. Persze hogy nem miért is lenne. Valószínűsíthető inzulinrezisztencia. elküldött 3 pontos IR vizsgálatra ami szerdán volt és már az eredményeket is láttam. Vmi biztos nem jó mert a 60 perces inzulinom 132 ami nagyon sok :(. Jövő péntek endokrinológia akkor megmondják mit kell tennem hogy rendbe tegyük.Jöhet a diéta, torna és lehet újabb bogyó.Ami erre hat, de ki tudja mi másra lesz rossz hatással a szervezetemben.
Szóval addig nincsen lombik míg ezek az értékek nem jönnek helyre és addig Fülöpöt nem látom.
Remélem hamar túl leszünk ezen is és jövőre tényleg eljutunk oda hogy lombik. Ez az év nem úgy sikerült ahogy vártam. Teltek a hónapok és már nem igazán van esély hogy baba legyen a pocakomban. TUdom nem kellett volna erre gondolnom, de ha nem gondolok akkor mi hajtana a sok vizsgálat nyomkodás szúrkálás alatt. Másképp ezt nem lehet.
Tehát ez a helyzet, még barátkozom a gondolattal, hogy minden bajom van szó szerint :(.
Tehát így kezdjük az  októbert, ezzel a nem túl  jó hírrel remélem innen már csak felfelé ível a görbénk.

"Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom."

Tegnap ültetünk 5 gyümölcsfát az udvarba. Már régóta akartuk, de lemaradtunk a tavaszi szezonról így most jött el az ideje. A fiúk kiásták én pedig szépen megkaróztam őket. El fogom nevezni a fácskákat, hogy jobban nőjenek. :).
Tegnap is és ma is korán keltünk, már "öregek " vagyunk úgy tűnik. Most lassan indulunk P-ékhez segíteni lkerítést csinálni,mert megkért tegnap.
Nagyon szeretjük, az egész családot szóval nem kérdés hogy megyünk a mi kertünk várhat még.

Holnap eljön a controll napja. eléggé izgulok és már várom is, hogy mit fog mondani a doki. Ez a nap tudom, hogy el fog rohanni, sok a munka és rendbe kell szedni a műtét óta nőtt "dzsungelt "odalent :).
Rolival megyünk reggel, a forgalom biztosan megint szörnyű lesz.
A héten esténként biztosan el fogok vonulni mert P-nem névnapja van csütörtökön és az ajiját meg kell még csinálnom.Ha készen van lefotózom majd.

PÉnteken a melóban elkészítettem az októberi sex naptárunkat. ennek a története az hogy egyszer összeszólalkoztunk R.-rel és mondtam hoyg nekem nem jár és nem jut az eszembe a sex mert annyi minden más leköti a gondolatom és sok a teendő. És erre mondtam csináljunk naptárat, ha ciki ha nem. HA ez kell hogy ne távolodjunk el. Azt mondta ez morbid!
P.t pár hónapra rá megkérdeztem. ő még 2 éve sincs P-vel de neki is hasonló gondjuk van azt mondta szetintem nem hülyeség ha meghatározzuk ki mikor mit és mi vezet majd a sexhez.
Szóval elkészült. Sok foglalkozást tettem bele és felosztottam kinek mi a feladata.Van mozi, vacsi ki főz, fürdés közösen ilyenek...R azt mondta olyan jó lett, hogy árusítani kéne :). Ez kényes téma általában a pároknál, de nekünk nincs spontán babásoknál úgy gondolom még jobban. Hiszen mindenkinél előjön biztosan néha az az érzés minek ha nem lehet, minek hiszen baj van velem, nem vagyok teljes értékű?! Hasonló mumus gondolatok.

Szóval ezek és a hasonlók ellen kitaláltam egy ilyet.

Most megyek csinálok reggelit és indulunk. 
Gyönyörűen süt a nap, szóval remélem így is marad és minden rendben lesz holnap!

Megjött az ősz és a nátha

Igen, nátha. Taknyom nyálam egyben ahogy csúnyán szoktak fogalmazani. Óriási gombóc a torkomban amit nem tudok lenyelni. Tegnap elmentem a dokihoz. Elég vicces volt. Vittem a leleteimet is és kiszúrta hogy rá van írva hogy no sex kontrollig. Kérdezte megvolt e már. MOndatm, hogy hétfőn lesz.
Aztán elkzdte nekem magyarázni, hogy ez milyen hülyeség, nem foglalkoznak az emberrek csak hogy magukat védjék. És hogy kotont kell húzni :D és nem kell erősen mélyen benyomni nem lesz baj. ....BOLOND és persze ezt ordította, mert mindig kiabál. Ezért nem is megyek soha a munkahelyen be, mert akkor már az egész gyár erről pletykálna. Így meg csak ismeretlen bicskei emberek hallották. De ezeket kivéve legalább nem kell vele harcolni ha táppénz kell és bármit felír ammit kérek. Ez is vmi.

Szóval kaptam gyógyszert, szokásos augmentin. Ami tudom eléggé kiüti a szervezetemet. De próbálok ellene védekezni vitaminnal. De a vitamin főleg a C meg kiüti a vesémet amit reggel már éreztem is. ÉS fáj a pipilés is, remélem nincsen semmi komolyabb baj. Már kezdek félni hogy elkaptam vmit vagy ilyesmi és hétfőn megint talál vmit Fülöp. Paranoiás vagyok teljesen.
Ettől függetlenül dolgozom, mert a kollégám szabin van. Ezért nem iratattam ki magam táppénzre.

A legjobb hír az, hogy a méhsövényem kapcsán új ismeretségre tettem szert Adél személyében. Nagyon kedves lány és jót beszélgettünk. Ő rá is ez a műtét várt, mert ha minden igaz már ma túl van rajta. REmélem kicsit tudtam neki segíteni. Legalább ennyi haszna legyen ennek a sok nyavajának.
Andi pedig javasolt a migrénemre egy akupresszúrás szakembert. Hát ezt még meggondolom, mint műszaki beállítottságú mérnök asszony :) elég varázslásak érzem az ilyet. Kicsit olyan mint az öntisztító sütő.

Mivel rádöbbentünk, hogy lassan október, ezért hétvégén jó lenne mindent megcsinálni a kertben mert észre sem fogjuk venni és leesik a hó.Keresni kell gyümifákat és át kell ültetni a virágaimat. Ez elég nagy leő lesz, de csak menni fog.

Babás hétvége

A hétvége elég zsúfolt volt. Meglátogattak minket nővéremék az ikrekkel. Már nagyon készültünk rá. Szerdától próbáltam kis léptekben összepakolni és bababiztossá tenni a lakást.

A legjobb dolog, amit a barátainktól tanultunk, a héten a nagybevásárlás volt.

A tescoból rendeltünk weben keresztül. Aki ezt kitalálta az egy Isten!

Bepötyögtem a héten, hogy mit is kell majd rendelni, és megrendeltem csütörtök este 8-10 közé. Minden volt amit csak akartam és az akciók is meg voltak :). Este 8 előtt pár perccel hívott is a futár, hogy megjött az áruval. Bepakolt a konyháig és kártyával kifizuettük. Soha többé fárasztó és nagy bevásárlás.Főleg nem munka után mikor csak arra vágyik az ember hogy érezze a kanapét a feneke alatt.

 

Szóval péntek délután megjött a kis csipet csapat. Annyira cuki, hogy azt el sem lehet mondani. MIndent értenek és hiába ikrek annyira különböznek. Pórbálják utánozni a szavakat, gagyognak. :)

A legjobb és a legfájdalmasabb az mikor futnak hozzám, hogy öleljem meg őket, és szeretnek engem. Szeretnek velem játszani és figyelnek rám, mosolyognak, huncutkodnak.

NAgyon jó gyerekek, nem sírnak, alszanak rendesen 12 órákat.

Lia figyel mindenre igazi csajszi,állandóan rendet rak :D. Dávidot pedig minden műszaki dolgo leköti, mikró mosgatógép :D.

 

Szóval babáztunk, elmentünk játszóházba,ami nagyon tetszett nekik. Ugyan nem sok játék volt amivel tudtak játszani, De a labdák és hogy annyi volt hogy úszni lehetett bennük nagyon bejött. Liácsak a trambulinon is próbálkozott, nagyon cuki és bátor volt. Szombaton és vasárnap is elmentünk, jól érezték magukat nagyon.

Ami engem illet, péntek délutántól annyira fájt a fejem, hogy este már zokogva ültem a fürdő padlóján és csukott szemmel azon imádkoztam, hogy ne hányjak és ne szégüljek és vki üssön le.

Egyre rosszabbak ezek a migrénes rohamok, annyir borzasztó, hogy már nemcsak a szemem rángatózik, hanem a szám és a fülem is tikkel. R azt mondta nem látszik annyira amennyire én érzem, még jó is, mert akkor fogyatékosnak néznének az tuti.

MIkor már ágyban voltam volt egy pillanat, hogy a szívem is tikkelt esküszöm úgy éreztem minjárt leáll. Halálféleleme volt már. Beszedtem panadolt, aztán nos-pa és panadol, atnán másnap vmi qa.. és advilt, de ezen már semmi nem hat.

Egyre kijebb tolódik amúgy ez a dolog, még egy éve a mensi előtt kezdte el most már a mansi végén jön elő és mindig abban reménykedem, hogy ez a hónap már jó lesz, de soha nem így van.

HA más is küzd ezzel és van ötelete várom, mert én már feladtam hogy lenne erre megoldás a sötét szoba, csend és vizes ruha tarkóra szemre homlokon kívül. BORZALMASAN FÁJDALMAS!

 

 

Szóval így húztam ki a hétvégét, napközben kibírtam hellyel közzel. De az éjszakák és esték! Küzdöttem, ne rontsa ez el a hétvégénket, nagyjából sikerült.

Tehát elmentek a "törpök" vasárnap délben és mi kipihentük a fáradalmakat. Előbb a kanapén kezdtem szundizni, de aztán bementem a szobába. Ahol olyan rémálmom volt hogy visszaszaladtam R-hez.Meghaltam zuhantam vízbefulladtam, zaklattak, elvesztem nem találtam senkit, futottam ezt most visszafelé soroltam.

 

R otthon maradt ma regenerálódni én pedig korán jöttem , sógit levittem vagyis levitte magát az állomásra és hátul jöttem Tárnok felől. Ma megyek kozmetikushoz, szóval ez jól is jött, mert hamarabb el kell mennem.

 

Egy hét mulva doki, addig is próbálok kitartani, most egy picit rossz volt vezetni, hogy az öv és a naci is nyomta a pocim, de remélem a mensimmel ez is el fog múlni.

 

A hétre még azt terveztem, hogy a virágokat átültetem és a kiskertemet elrendezem, de majd meglátjuk lesz e erőm hozzá. Remélem meg tudom csinálni.

 

 

 

 

Névnap,

Igen, már biztosan mindenki rájött, de ha nem akkor most feltárom ezt az "óriási" titkot, hogy a Defeni-ben az eni Enikőt takar. És tegnap volt a névnapom.
Már múlt héten tudtam, hogy P nálunk fog aludni és sütizünk, de azt nem tudtam R mivel készül nekem. Nem mondanám hogy izgatott lettem volna, ha nem kapok semmit, annak is örültem volna, hogy együtt vagyunk.

Nagyon lassan ment a hétfői munkanap, mióta beköszöntött az ősz nincs kedvünk dolgozni járni. Inkább otthon maradnánk vagy én személy szerint kirándulnék ebben a jó levegőben.

Szóval elment a munkanap és elindultunk Budaörs felé, bementünk ott egy nemrég megnyílt cukiba. Ami sajnos nagy csalódás volt a kiszolgálás pocsék volt és a süti ehetetlen. Nekem azért lecsúszott egy szelet sajttorta, csupán azért mert azt nem lehet elrontani :).
Aztán én azt hittem hazaindulunk, de nem így lett R tovább ment a lehajtónktól és haladtunk tovább. Diósdnál jöttünk le a pályáról és akkor már sejtettem és reménykedtem vhol hogy hová megyünk, de biztos még korántsem voltam. MIkor Érd centrumnál jártunk és megálltunk már beigazolódott a gyanúm. Tetoválás lesz ebből.
MÁr régóta gondolkodtam rajta, hogy a lelki erő rúnáját magamra varratom, de az időpont még nem volt meg. Tehát itt volt az alkalom.
R azt hitte megfutamodom vagy megijedek, de nem így volt. Úgy éreztem ez kell nekem, hogy új erőre kapjak újjá szülessek, tiszta lappal kezdjek.
Kicsit fájt és rosszul voltam ha néztem de 20 perc simán megérte és az eredmény ilyen lett, 4cm gyönyörüség a csuklóm felett:

Ezek után hazamentünk és átmentünk a csárdába megvacsizni. Nagyon jó volt, tuti szupi. Még ez előtt kibontottam a P-től kapott ajándékomat ami a magnus bane krónikák első 2 kötete.
Ezt tuti ma el is olvasom :).
Szóval így telt az este, melynek a végét megkoronáztuk egy kis bodzás voila-val :).

ezzel a nappal úgy érzem elkezdődött a változásom. Csütörtökön fodrászhoz is megyek és az unalmassá vált barna hajamat is leváltom vmi izgalmasabbá. rámfér a megújulás. Úgy érzem elfáradtam ebben a 1,5-2 évben és muszáj új erőt merítenem.Először külső majd jöhet a belső megújulás.

A hétvégén jönnek az uncsik, megyünk együtt játszóházba. Remélem élvezni fogják a picik.Brassói lesz a menü, mint ilyenkor mindig, már hagyománnyá vált. Már csak aranygaluskát kéne hozzá sütnöm és tuti lenne. :)
MÉg az időmet nem tudom hogyan fogom beosztani mert a házat megint bababiztosra kell megcsinálni, de majd meglátjuk.

A hasam elég nehezen bírja az áldogálást, de nem vészes. MÁr itt az ideje a mensinek is, ma van a 29. nap. Ha követi a testem a sémát a műtét és a hormonok ellenére akkor holnap jön a mikulás. ÉLjen. Aztán jön a kövi hét és utána már mehetünk is a dokibácsihoz. Akitől nem founk tágítani, addig még meg nem beszéljük a lombikot. elég volt az időpontkérésekből és 4-8 hetes várakozásból.

Ma du-n még lehet elugrunk ikeába, bár nem sok kedvem hozzá, most speciel nagyon görcsöl a pocim, inkább pihiznék max. főznék vmit otthon.Még megbeszéljük R.-val.

Hormonok viszlát, fájdalom marad

Az elmúlt egy hetet itthon töltöttem egyedül, a hétvégét kivéve.
Már hétfőn dolgozni akartam menni, de reggel fájt a hasam ezért R rám parancsolt hogy maradjak. Úgy tűnik ez a szurkáló fájdalom már nem fog elmúlni.Azóta is itthon vagyok.
Borzasztóan idegesítő, hogy ennyire nem vagyok formában, lassan haladok mindennel.
Az alvás nem nagyon megy, folyton rémálmok gyötörnek és ez a lelkiállapotomra is eléggé kihat.

Biztosan az a probléma, hogy ha oldalra vagy hasra fordulok fáj és ekkor jön a rémálom, de sajnos másképp nem tudok aludni. Alig várom, hogy nyugodtan kinyújtózhassak, de sajnos nem megy. Nem tudom a reggelt ezzel kezdeni és ez az apró dolog most annyira hiányzik az életemből. 

Kicsit üresnek érzem magam,mert nem vagyok eredményes sem itthon sem a munkában, sem a sexuális életemben. 
Nem gondoltam ez a pár hét ilyen hatással lesz rám, azt hittem a nehéz rész a műtét lesz. De amilyen könnyen túlestem azon, olyan lassan és nehezen mennek ezek a napok.
Elérkeztem a következő fordulópontig, abbahagyhatom a hormonok szedését, és remélem ezzel megszűnik a kívánósságom is. Bár a herpesz a számról biztosan nem fog.

Öröm az ürömben hogy az életbiztosításom hasznos volt és fizetett a biztosító. Úgy tűnik eddig nem mi vagyunk a legjövedelmezőbb ügyfeleik. Most gondolkodhatunk mire költjük a pénzt.Van még jó pár dolog, ami szükséges.

Sógi szobájába már csak egy íróasztal és a dekoráció hiányzik.És kész leszünk. Remélem jól érzi magát, nem túl beszédes, de hát 18,5 éves férfi. Próbálunk odafigyelni rá, nem akarom, hogy elrontsuk.Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mit érez törődésnek és mit piszkálódásnak. Remélem jók leszünk.

Várjuk a 29-t már nagyon, de nagyon lassan megy az idő. Aggódom is hogy mi lesz UH után kiküld hogy kérjek időpontot záró konzira. Engem onnan el nem küld, míg meg nem beszéljük a dolgokat. Erre még fel kell készülnöm, hogy erős legyek!

Pihenni kell!

A hét úgy érzem olyan hosszú volt mintha egy hónap telt volna el. Hihetetlen, hogy Anya csak pár napja ment el.Pontosabban szerdán.
De már az a nap olyan hosszú volt, hogy az elképesztő.
A főnök a munkahelyen olyan követelésekkel állt elő kedden délután a termelési osztály felé, hogy ebben segítenünk kellett Nekünk műszaki osztálynak.
Sajnos kedden a kollégám barátnőjének autóbalesete volt, ezért nem volt más választásom, mint az elhatározásom ellenére le kellett mennem a termelésbe irányítani.
Ez sajnos azzal járt hogy estére már jártányi erőm nem volt, de hasgörcseim ezzel ellenben voltak. Nem is akár milyen. A kocsiban remegett a lábam hazafelé a fájdalomtól, a fájdalomcsillapítók nem segítettek. Éjjel az ágyban izzadtam a fájdalomtól és csak reménykedtem hogy elmúlik és nem kell az RK ambulanciájára mennünk.
A kimerültségtől és sírástól csak sikerült elaludnom, aztán reggel még mindig feszítő hassal ébredtem.

Ezért a csütörtök pénteket itthon töltöttem, R parancsára. Még csütörtök reggel félig alva elkezdtem motyogni neki mely termékkel kellene foglalkozni, de azt mondta én ezzel már ne foglalkozzak.
Tehát pihentem, amit nem tudtam Anya ugyan segített rendet tenni, de a sürgő forgó életben ez max egy napig tart. Tehát pakolásztam, nagyon lassan, piciket.
Szombat reggel, vagyis tegnap már elég jól voltam gyorsan megfőztem a chilis babot amire már nem volt erőm.
Aztán elmentünk bevásárolni, mert már kifogyott minden.
Ezután megebédeltünk és elmentünk együtt, Á,R és én a Mamához felköszönteni és elindultunk az ikeába Á-nak íróasztal, komódot a mamának ágyat venni.
Egész du.-n úton voltunk. Estére kifáradtunk, és nem találtunk sem íróasztalt, sem ágyat.
Este pihiztünk, éjjel nagyon nehezen aludtam el, de végre itt a reggel.
Ami borult de nem esik, pont olyan mint a kedvem, nem tudom hogy szomorú vagy vidám. Fáradt vagy friss. Még nem tértem magamhoz teljesen.
MA pakoljuk végre helyre a dolgokat, ruhák, szekrények ilyesmi. Nagyon várom már, hogy minden a helyére kerüljön és nem csak a házunkban. De az életünkben is nagyon jó volna. Csak egyetlen űrt kellene kitöltenünk és minden rendben lenne.De mikor érünk már oda?!!?!?

Újra munkában, "félgőzzel"

Igen, mér nem bírtam az otthon látet. Borzasztó, hogy nem lehet semmit csinálnom mert mindenhez hajolni és emelni kell.
Még a kaját is nehéz kivenni a hűtőből. Hétvégén nem történt semmi különös. Anya pakolászott meg főzött nekem és a Mama is küldött jókaját, és kacsát sütött vasárnapi ebédre. Nagyon finom volt.

Szerencsére a felírt gyógyszerektől nem fáj a fejem, pedig most még az eső is esik egész nap. Viaszont folyton édességet kivénok, pedig nem jellemző. Lehet ez attól van. Oda kell figyelnem magamra, ha nem is fogyok egy dekát nem hizhatok mert a túlsúllyos dagiság küszöbn állok.
És a kövérség sem segít a baba ügyünkön.

A hasim fájdogál, olyan mintha a hasi görcs és hasfájás között lenne a fájdalom nem vészes, csak mintha viszketne is belül és nem tudnám megvakarni, biztosan gyógyul.

Elég nehezen ment ma reggel a felkelés, most is már hulla vagyok, de írtam R.-nek hogy menjünk hamarabb haza mert nem bírom.

A doki kapcsán még mindig elég bizonytalan vagyok, nem tudom kiverni a fejemből, mikor a magánrendelésen a vizsgálat után a műtétre azt mondta, hogy 15000 a szoba és 40000 orvosi konzultció.

Ugye én elkönyveltem persze ennyi az ára, de a kórházban szó sem esett erről nem kellett ilyet fizetnünk. Lehet zsebbe gondolta. De ha meg oda akkor nagyot csalódtam és minek járunk akkor magánklinikára.
Utánanéztem és találtam egy érdekes dolgot, cikket, vajon ez ő:

http://valasz.hu/uzlet/vademeles-ket-orvos-ellen-88-not-karositottak-meg-36302

Valószínű hogy ez igen, de hogy nem találtam meg előbb.
Lehet azért nem jött le hanem hívott fel az irodájába a műtét után hogy adjuk a pénzt neki. Jaj nem tudom mi legyen, bízzak benne. De szinte mindenki jót ír róla.  Nem tudom......

Amúgy a műtéthez képest jól vagyok és amennyire lehet jól ment. ennél sokkal rosszabbra számítottam.Minden rendben.

Itthon

A tegnapi nap eljött már kora hajnalban nem tudtam aludni, csak vártam hogy eljöjjön a pillanat, odaérjünk és megtudjam mikorra kerülök sorra. Mindenkitől elraktam egy kis emléket. Az ikrektől képet, a jegygyűrűm és a lignanoi delfint R-től, a bögrémet P től és az elefántomat anyától.Rendben odaértünk és bejelentkeztünk, majd felvettek a felvételi irodában és elmondták hogy siessünk mert 8kor kerülök sorra. Megijedtem de nagyon örültem hogy hamar túl leszek a dolgon.
Felmentünk a szobába kaptam egy hálóinget, gumiharisnyát.Felöltöztem és vártunk. Közben körbenéztünk. Ez a hely teljesen más volt mint az előző műtétnél. Itt az állítható ágy a tv a fürdő minden olyan volt mintha szállodába lennék, és mindenki végtelen kedves volt.
Aztán kopogtak és sétáltunk 1 emelettel lejjebb a műtőbe. Levettem az alsóneműt és felfeküdtem az asztalra. Az altatóorvos bemutatkozott. Rám kötöttek vérnyomásmérőt, berakták a tűt és már ment is az infulzió, nyugtató. az altatóorvos elmondott mindent részletesen megkérdezte van e még vmi kérdésem. De olyan alapos volt hogy nem merült fel bennem semmi kétség.
Aztán nem találták a beleegyező papíromat, megijedtem amit a rám kötött gép pittyegése ezt jelezte is. Megnyugtatott az orvos hogy lemegy a férjemhez megkeresik. Vártam idegesen. Aztán mikor visszajött mondta nincs gond csak a férjemet izgatta fel kicsit találtak papírt de nem azt ami kell, de ne aggódjak így sem ment el potyára. Aztán ott megtalálta  mappában mégis a papírt. Aztán sokra nem emlékszem. Megláttam Fülöp dokit és ennyi. Azt mondták felkeltenek a műtőben, de erre nem emlékszem. Csak a szobára hangokra. Roli kérdi segítsen e. Majd fogom a kezét. 9 óra lehetett de már újra a szobában voltam. Fogtam a férjem kezét. beszéltem vmit. Aztán aludtam. 11 körül újra ébredtem, ittam pár kortyot, És tovább pihentem.

Nagyjából így ment a nap. Néha kinyitottam a szemem. LÁttam ,hogy R nem mozdul mellőlem. Nézi a laptopon a dolgokat. Nyugodt voltam hiszen ott volt. Wc-re segített menni, láttam hogy vérzem és az ágy is véres alattam. De erre számítottam.
Délután 3 fele járt és vártam jöjjön Fülöp doki. Aztán jött a nővérke hogy a doki vár a 4.-en. Beszálltunk a liftbe, a férjem megkérdezte megmondja e dokinak miért nem bírt lejönni. De nemet mondtam.
Aztán beléptünk a felújított irodájába még elég kómás voltam és ezt látta is. Hazaengedjen e, Naná hogy igen. Itthon akartam lenni.

Elengedett, de előtte felírta a gyógyszereket amiket szedni kell.És elmondta hogy köv. mensi után kontroll.
Kint kaptunk rá időpontot. Persze amelyik hétre esett volna megint szabin lesz szóval köv. hét.
Aztán hazajövet a kocsiban elég rosszul voltam, hányinger. Sütött a nap a meleg nem volt jó.
Hazaértünk. Sógi a barátjával csinálta az új szobáját. ÉN befeküdtem a szobába. Újra elaludtam.
Este 8 körül keltem.

Vacsira rendeltünk kaját, jól esett. Bevettem az első gyógyszerem.
Aztán lepihiztünk megint, néhány igazságligája rész után.
MOst reggel van. Várom az Anyukámat, r elment érte az állomásra.
Nagyon jól érzem magam, és így mégrosszabb hogy nem szabad megerőltetni magamat, pedig úgy érzem bírnám. De visszafogom magamat.

A dokiban nem vagyok biztos hogy jó lesz e ez nekünk. Elég furcsa dolgai vannak. De azt meg tudom hogy nagyon jó szakember. ...Remélem következő vizsgálaton elszállnak a kétségeim.

KÖszönöm Mindenkinek a ki gondol, gondolt rám. Nagyon jól esett.

"Hajrában"

Eltelt majdnem 1 hét. Persze ilyenkor repül az idő. Hétvégén vendégeink voltak, Öcsiék jöttek át, majd vasárnap a Mama hozott nekünk töltött paprikát és desszernek egy kis szilvásgombócot.
Holnap ilyenkor remélem már túl leszek a műtéten és ébredezem majd. Nincsen halálfélelmem vagy ilyesmi, de azért ma próbáltam minden számomra fontos emberrel beszélni a munkahelyemen.Jól esett nagyon.

Furcsa módon a családom az akinél úgy érzem nem értik meg mi is zajlik benne. Jobban mondva az Anyukám és Nővérem. Néha olyan mintha nem is ismernének engem. Teljesen félreértjük egymást sokszor. Lehet én küldök félreérthető jeleket. De most is alig hívtak fel mióta kiderült a műtét és ez nagyon rossul esett nekem. Pedig együtt voltak mert Anya vigyázott az uncsikra míg Tesómék újítottak. Nem tudom nem értem miért nem működik ez a kapocs, egyre távolabb kerülünk egymástól. Úgy érezték nekem kéne hívni őket? De miért nekem mikor nekem van bajom, nem értem?!!::.

Ma olvastam egy cikket az indexen hogy hogyan próbáljuk mi emberek feldolgozni a problémákat, betegségeket.. Hogy mindennek az okát keressük mert könnyebb úgy elfogadni és könnyebb mást hibáztatni. Érdekes mert én is mindig erre gondolok, hogy mit tettünk hogy ez történi. Tettem nem szép dolgokat, olyanokat amire nem vagyok büszke..de szerintem az nem ér fel ezekkel.

Aztán még az szokot eszembe jutni, hogy lehet nem tettünk semmit, csak ez egy jel, hogy nem illünk össze vagy nem lehetünk együtt mert más dolgokra vagyunk hivatottak külön-külön. Van az a film a sorsügynökség, nah ez pont olyan érzés.

De aztán rájövök, hogy butaáság ilyeneken agyalni, mert nem vezet sehová.
Azért itt a cikk linkje:
http://divany.hu/ego/2014/08/25/nem_mindenki_tehet_a_sorsarol/

Ilyen gondolatokkal vágok bele a holnapi napba, bár úgy csináltuk, hogy ne nagyon legyen időm gondolkodni. Sógi végleg nálunk marad innen fog suliba járni, ezért tegnap elkezdtük festeni a szobáját, hogy kényelmes legyen neki. Tehát azt ma be kell fejeznünk. Már csak a kék van.Aztán kevés alvással, kómásan remélem nem fogok annyira izgulni reggel!

Tehát kezdődhet a sövénnyírás, felkészültem csak vágjunk bele!

Indul a visszaszámlálás

Augusztus 20. ez az ünnep nem igazán volt eddig meghatározó az életemben. egy éve még éppen hogy csak összeszedtem magamat a felismerésből hogy nem lesz egyszerű hogy babánk legyen. Most ebben a tudatban egy évvel később újra eljött ez a nap és még nincsen babánk. Csak egy újabb betegség, melyre újra szörnyként gondolok akit le kel kell győznünk. Méhsövény.

Már csak egy hét van a műtétig, addig nem lesz könnyű főként hogy tegnap óta megjött, borzalmas hasgörccsel társulva. Egyre erősödnek újra a görcsök, melyek félelmet ébresztenek bennem, mi van ha ez az endo miatt van és egy év alatt megint elhatalmasodott bennem.

Persze most nem erre kéne gondolnom, de az a rémálom kerülget folyton hogy műtétről műtétre megyek majd mint egy ördögi körben és soha nem jutunk el a beültetésig mert mindig találni fognak valamit.

A műtét előtti kivizsgáláson kaptam egy leírást amit még nem olvastam el. Úgy voltam vele, hogy csak az utolsó pillanatban, addig sem idegeskedem miatta annyira.

Hétfőn voltam Anitánál kozmetikusnál, jól megkínzott sok mindent tűvel kellett felszúrni rajtam.Főként a nyakam fülem állam a problémás, innen ő sem tudott mindent kinyomna. Aztán kérdeztem találkozott e már ilyennel, hogy főleg ott jelentkeznek ezek a betokozódott görcsös gondok. Azt mondta nem de ezek a helyek az arcom pont nőgyógyászati gondokra utalnak. Utánanéztem kicsit és ezt találtam. Nagyon érdekes:

Nálam a domináns a 6,21,22,24. Lehet mégis elkezdek hinni az ilyen dolgokban.

Mára azt terveztem elmegyünk egy kis erdei sétára de sajnos esik az eső. És a reggelt amúgy is úgy kezdtem hogy az ágy sarkába úgy belerúgtam, hogy szétment a nagylábujjam és lejött a bőr róla. Tehát sírással.

Még lehet elindulunk, de kétséges a téma. Addig is megnézem merre lehetne menni.

És ahogy elkezdtem úgy fejezem be:

"Augusztus 20. ez az ünnep nem igazán volt eddig meghatározó az életemben. egy éve még éppen hogy csak összeszedtem magamat a felismerésből hogy nem lesz egyszerű hogy babánk legyen. Most ebben a tudatban egy évvel később újra eljött ez a nap" van egy házunk, elköltöztünk. Itt ülök a kedvenc sarokkanapénkon és a férjem éppen szendvicset csinál nekem a félig kész (de nagyon szép lesz) konyhánkban. Van egy másik autónk így már külön is járhatunk. És megtehetjük, hogy magánklinikára járjunk. Nem keseredem el mert szerencsések vagyunk így is.Mikor sajnálom magam, megpróbálok mindig ezekre a pozitív dolgokra gondolni és arra, hogy szeretjük egymást. Most is ezt teszem.

Jajjj..

Elég régóta nem írtam, de nem is történt semmi. a kedvem változó, hol ilyen hol olyan. Semmi különös.
A napok mennek, egyre jobban közeledik a műtét. Lehet addigra annyira elkeseredem, hogy már az sem fog érdekelni.
Nincsen türelmem az embrekhez, pedig amúgy  alkalmazkodó tipus vagyok, de most vhogy a legapróbb kompromisszumra sem tudom ráávenni magamat.
Fogalmam sincsen meddig tart ez a helyzet :(.

P most nálunk van tegnaptól, így 4re bővült a család. Tegnap elmentünk moziba megnézni a galaxis örzőit. Nekem tetszett, egy bőrszerkós mosómaci volt benne tehát nem volt kérdés a dolog. Cuki volt nagyon.A többieknek annyira nem jött be. Ezt P tudtunkra is adta még mielőtt kiértünk volna a moziból.
Reggel furcsa volt a nagy sürgés forgás mindenki rohangál wc, zuhi fogmosás, tényleg jó hogy két wc-nk van. :)

Ma nagyon nem megy a munka,de az írás úgyhogy inkább befejezem.