Itthon

A tegnapi nap eljött már kora hajnalban nem tudtam aludni, csak vártam hogy eljöjjön a pillanat, odaérjünk és megtudjam mikorra kerülök sorra. Mindenkitől elraktam egy kis emléket. Az ikrektől képet, a jegygyűrűm és a lignanoi delfint R-től, a bögrémet P től és az elefántomat anyától.Rendben odaértünk és bejelentkeztünk, majd felvettek a felvételi irodában és elmondták hogy siessünk mert 8kor kerülök sorra. Megijedtem de nagyon örültem hogy hamar túl leszek a dolgon.
Felmentünk a szobába kaptam egy hálóinget, gumiharisnyát.Felöltöztem és vártunk. Közben körbenéztünk. Ez a hely teljesen más volt mint az előző műtétnél. Itt az állítható ágy a tv a fürdő minden olyan volt mintha szállodába lennék, és mindenki végtelen kedves volt.
Aztán kopogtak és sétáltunk 1 emelettel lejjebb a műtőbe. Levettem az alsóneműt és felfeküdtem az asztalra. Az altatóorvos bemutatkozott. Rám kötöttek vérnyomásmérőt, berakták a tűt és már ment is az infulzió, nyugtató. az altatóorvos elmondott mindent részletesen megkérdezte van e még vmi kérdésem. De olyan alapos volt hogy nem merült fel bennem semmi kétség.
Aztán nem találták a beleegyező papíromat, megijedtem amit a rám kötött gép pittyegése ezt jelezte is. Megnyugtatott az orvos hogy lemegy a férjemhez megkeresik. Vártam idegesen. Aztán mikor visszajött mondta nincs gond csak a férjemet izgatta fel kicsit találtak papírt de nem azt ami kell, de ne aggódjak így sem ment el potyára. Aztán ott megtalálta  mappában mégis a papírt. Aztán sokra nem emlékszem. Megláttam Fülöp dokit és ennyi. Azt mondták felkeltenek a műtőben, de erre nem emlékszem. Csak a szobára hangokra. Roli kérdi segítsen e. Majd fogom a kezét. 9 óra lehetett de már újra a szobában voltam. Fogtam a férjem kezét. beszéltem vmit. Aztán aludtam. 11 körül újra ébredtem, ittam pár kortyot, És tovább pihentem.

Nagyjából így ment a nap. Néha kinyitottam a szemem. LÁttam ,hogy R nem mozdul mellőlem. Nézi a laptopon a dolgokat. Nyugodt voltam hiszen ott volt. Wc-re segített menni, láttam hogy vérzem és az ágy is véres alattam. De erre számítottam.
Délután 3 fele járt és vártam jöjjön Fülöp doki. Aztán jött a nővérke hogy a doki vár a 4.-en. Beszálltunk a liftbe, a férjem megkérdezte megmondja e dokinak miért nem bírt lejönni. De nemet mondtam.
Aztán beléptünk a felújított irodájába még elég kómás voltam és ezt látta is. Hazaengedjen e, Naná hogy igen. Itthon akartam lenni.

Elengedett, de előtte felírta a gyógyszereket amiket szedni kell.És elmondta hogy köv. mensi után kontroll.
Kint kaptunk rá időpontot. Persze amelyik hétre esett volna megint szabin lesz szóval köv. hét.
Aztán hazajövet a kocsiban elég rosszul voltam, hányinger. Sütött a nap a meleg nem volt jó.
Hazaértünk. Sógi a barátjával csinálta az új szobáját. ÉN befeküdtem a szobába. Újra elaludtam.
Este 8 körül keltem.

Vacsira rendeltünk kaját, jól esett. Bevettem az első gyógyszerem.
Aztán lepihiztünk megint, néhány igazságligája rész után.
MOst reggel van. Várom az Anyukámat, r elment érte az állomásra.
Nagyon jól érzem magam, és így mégrosszabb hogy nem szabad megerőltetni magamat, pedig úgy érzem bírnám. De visszafogom magamat.

A dokiban nem vagyok biztos hogy jó lesz e ez nekünk. Elég furcsa dolgai vannak. De azt meg tudom hogy nagyon jó szakember. ...Remélem következő vizsgálaton elszállnak a kétségeim.

KÖszönöm Mindenkinek a ki gondol, gondolt rám. Nagyon jól esett.

"Hajrában"

Eltelt majdnem 1 hét. Persze ilyenkor repül az idő. Hétvégén vendégeink voltak, Öcsiék jöttek át, majd vasárnap a Mama hozott nekünk töltött paprikát és desszernek egy kis szilvásgombócot.
Holnap ilyenkor remélem már túl leszek a műtéten és ébredezem majd. Nincsen halálfélelmem vagy ilyesmi, de azért ma próbáltam minden számomra fontos emberrel beszélni a munkahelyemen.Jól esett nagyon.

Furcsa módon a családom az akinél úgy érzem nem értik meg mi is zajlik benne. Jobban mondva az Anyukám és Nővérem. Néha olyan mintha nem is ismernének engem. Teljesen félreértjük egymást sokszor. Lehet én küldök félreérthető jeleket. De most is alig hívtak fel mióta kiderült a műtét és ez nagyon rossul esett nekem. Pedig együtt voltak mert Anya vigyázott az uncsikra míg Tesómék újítottak. Nem tudom nem értem miért nem működik ez a kapocs, egyre távolabb kerülünk egymástól. Úgy érezték nekem kéne hívni őket? De miért nekem mikor nekem van bajom, nem értem?!!::.

Ma olvastam egy cikket az indexen hogy hogyan próbáljuk mi emberek feldolgozni a problémákat, betegségeket.. Hogy mindennek az okát keressük mert könnyebb úgy elfogadni és könnyebb mást hibáztatni. Érdekes mert én is mindig erre gondolok, hogy mit tettünk hogy ez történi. Tettem nem szép dolgokat, olyanokat amire nem vagyok büszke..de szerintem az nem ér fel ezekkel.

Aztán még az szokot eszembe jutni, hogy lehet nem tettünk semmit, csak ez egy jel, hogy nem illünk össze vagy nem lehetünk együtt mert más dolgokra vagyunk hivatottak külön-külön. Van az a film a sorsügynökség, nah ez pont olyan érzés.

De aztán rájövök, hogy butaáság ilyeneken agyalni, mert nem vezet sehová.
Azért itt a cikk linkje:
http://divany.hu/ego/2014/08/25/nem_mindenki_tehet_a_sorsarol/

Ilyen gondolatokkal vágok bele a holnapi napba, bár úgy csináltuk, hogy ne nagyon legyen időm gondolkodni. Sógi végleg nálunk marad innen fog suliba járni, ezért tegnap elkezdtük festeni a szobáját, hogy kényelmes legyen neki. Tehát azt ma be kell fejeznünk. Már csak a kék van.Aztán kevés alvással, kómásan remélem nem fogok annyira izgulni reggel!

Tehát kezdődhet a sövénnyírás, felkészültem csak vágjunk bele!

Indul a visszaszámlálás

Augusztus 20. ez az ünnep nem igazán volt eddig meghatározó az életemben. egy éve még éppen hogy csak összeszedtem magamat a felismerésből hogy nem lesz egyszerű hogy babánk legyen. Most ebben a tudatban egy évvel később újra eljött ez a nap és még nincsen babánk. Csak egy újabb betegség, melyre újra szörnyként gondolok akit le kel kell győznünk. Méhsövény.

Már csak egy hét van a műtétig, addig nem lesz könnyű főként hogy tegnap óta megjött, borzalmas hasgörccsel társulva. Egyre erősödnek újra a görcsök, melyek félelmet ébresztenek bennem, mi van ha ez az endo miatt van és egy év alatt megint elhatalmasodott bennem.

Persze most nem erre kéne gondolnom, de az a rémálom kerülget folyton hogy műtétről műtétre megyek majd mint egy ördögi körben és soha nem jutunk el a beültetésig mert mindig találni fognak valamit.

A műtét előtti kivizsgáláson kaptam egy leírást amit még nem olvastam el. Úgy voltam vele, hogy csak az utolsó pillanatban, addig sem idegeskedem miatta annyira.

Hétfőn voltam Anitánál kozmetikusnál, jól megkínzott sok mindent tűvel kellett felszúrni rajtam.Főként a nyakam fülem állam a problémás, innen ő sem tudott mindent kinyomna. Aztán kérdeztem találkozott e már ilyennel, hogy főleg ott jelentkeznek ezek a betokozódott görcsös gondok. Azt mondta nem de ezek a helyek az arcom pont nőgyógyászati gondokra utalnak. Utánanéztem kicsit és ezt találtam. Nagyon érdekes:

Nálam a domináns a 6,21,22,24. Lehet mégis elkezdek hinni az ilyen dolgokban.

Mára azt terveztem elmegyünk egy kis erdei sétára de sajnos esik az eső. És a reggelt amúgy is úgy kezdtem hogy az ágy sarkába úgy belerúgtam, hogy szétment a nagylábujjam és lejött a bőr róla. Tehát sírással.

Még lehet elindulunk, de kétséges a téma. Addig is megnézem merre lehetne menni.

És ahogy elkezdtem úgy fejezem be:

"Augusztus 20. ez az ünnep nem igazán volt eddig meghatározó az életemben. egy éve még éppen hogy csak összeszedtem magamat a felismerésből hogy nem lesz egyszerű hogy babánk legyen. Most ebben a tudatban egy évvel később újra eljött ez a nap" van egy házunk, elköltöztünk. Itt ülök a kedvenc sarokkanapénkon és a férjem éppen szendvicset csinál nekem a félig kész (de nagyon szép lesz) konyhánkban. Van egy másik autónk így már külön is járhatunk. És megtehetjük, hogy magánklinikára járjunk. Nem keseredem el mert szerencsések vagyunk így is.Mikor sajnálom magam, megpróbálok mindig ezekre a pozitív dolgokra gondolni és arra, hogy szeretjük egymást. Most is ezt teszem.

Jajjj..

Elég régóta nem írtam, de nem is történt semmi. a kedvem változó, hol ilyen hol olyan. Semmi különös.
A napok mennek, egyre jobban közeledik a műtét. Lehet addigra annyira elkeseredem, hogy már az sem fog érdekelni.
Nincsen türelmem az embrekhez, pedig amúgy  alkalmazkodó tipus vagyok, de most vhogy a legapróbb kompromisszumra sem tudom ráávenni magamat.
Fogalmam sincsen meddig tart ez a helyzet :(.

P most nálunk van tegnaptól, így 4re bővült a család. Tegnap elmentünk moziba megnézni a galaxis örzőit. Nekem tetszett, egy bőrszerkós mosómaci volt benne tehát nem volt kérdés a dolog. Cuki volt nagyon.A többieknek annyira nem jött be. Ezt P tudtunkra is adta még mielőtt kiértünk volna a moziból.
Reggel furcsa volt a nagy sürgés forgás mindenki rohangál wc, zuhi fogmosás, tényleg jó hogy két wc-nk van. :)

Ma nagyon nem megy a munka,de az írás úgyhogy inkább befejezem.

 

Itthon

A tegnapi napunk elég szörnyűre sikeredett, ezért ma reggel egyszerűen nem bírtam felkelni és erőt venni magamon. Tehát itthon vagyok.
Már tegnap reggel szörnyülködve ébredtem, hogy hogyan lehet az, hogy még mindig csak csütörtök van. Pedig az volt. A munka sem ment és már bent összekaptunk R.-val egy kicsit mert eltért a véleményünk egy projektről. Nehéz lenyelni ilyenkor a békát, hogy ő a főnököm.

Aztán hazafelé megbeszéltük, hogy kitesszük sógit  és utána veszünk husit. Elment volna egyedül is, de gondoltam menjünk ketten. Kis andalgás romantika, végre csak ketten.
A bevásárlóközpontban ő megállt az elektronikánál én pedig gyorsan továbbsuhantam a női ruhákhoz kihasználva a pár perc előnyt. A fehérneműket nézegettem, mert kell megint 1 normális fehér melltartó(mindig beszürkülnek),mikor hívott hogy várjam meg jön. Gondoltam vmit venni akar.
Aztán mutatott az újságban vmi telefont 120000 asszem de 0ft thm hitel. Én meg egyből elkezdtem hadarni, hogy megbeszéltük hitelre egy ideig semmit. Mondtam inkább fizessük ki egyben. Persze vagy 4 napja beszéltük meg hogy legyen a sóginak vmi limit 70000 mondjuk mert ez az ő telója lesz.Mert az előzőt ,S2 ami R-é volt, tönkre tette 2x elejtette és az aksi is rossz. Nagyon megérdemel újat tőlünk.
Kicsit biztosan indulatosan mondtam, szóval erre elhajította az újságot és elment:
"Szólj ha végeztél a vásárlással!"
Köszi!!!!!!!!
Nem tudom hogy az idegtől bár már előtte is rosszul voltam de a kosárba kapaszkodva mentem a dolgokhoz tusifüri, spray.. soroltam halkan magamban hogy ne  a rosszullétre figyeljek. Eszembe jutott hogy csinálhatnék pikáns szaftos husit ezért chilli kellett.Még próbára egyszer felhívtam R-t hogy jöjjön vissza dobjuk be és irány, de meg volt sértődve.
Mire megtaláltam az átrendezett boltban hol vannak a fűszerek már nem láttam semmit. 5 Percig fel alá mászkáltam szinte semmit nem látva foltokon kívül és küzdöttem, hogy össze ne essek. Csorgott rólam a víz és fulladtam meg.
Akkor ott gyűlöltem hogy itt hagyott és én mindjárt összeesek. Elmentem a kosárba mélyesztve kezem a pénztárak felé. Útban volt egy hűtőláda amitől kicsit észhez tértem. Fizettem aztán megkerestem R-t, Ült várt egy szót nem szólt. A kocsinál annyit mondtam hogy a husi alá az újságot rakja be mert folyik, de nem tette. Ezért behajítottam a tusifürijeit és indultunk. Aztán nem szóltunk egymáshoz én a szobában olvasgattam pihentem, akkor töltöttem fel a képeket rólunk ő meg mittudomé. Egyszer kimentem hogy halkítsa le a zenét. Soha nem figyel másokra,csak amit ő akar éppen.Aztán este bejött aludni és megkérdezte kint aludjon e, mondtam nem kell. ÉN kimentem zuhizni azt tervezve utána kint alszom.
Utánam jött, nem mondott semmit csak próbált megölelni. Ami nekem ilyenkor nem megy mert soha nem kér bocsánatot, mindig ezt csinálja és tudom ha engedem ő úgy könyveli el hogy megadtam magam és neki volt igaza. És nagyon mérges voltam hogy ott hagyott.
Kérdeztem tőle hogy azért jött hogy bocsánatot kérjen vagy úgy érzi nincs miért?!

A lényeg hogy nem békültünk ki, én erőltetem ilyenkor hogy akkor mondja de ő meg sem szólal, néma. Aztán ki akart menni aludni , én meg mondtam hogy majd én.
Erre:" Most mit kell mártírkodnod"
Abba akartam hagyni a vitát ezért nagyon csúnyán odaszóltam, hogy "Te kussoljál és feküdj le"
Nem vagyok büszke rá de elegem volt belőle.aztán egyszer csak felkelt és el akart menni kocsival. A hiú önérzete ennyit sem bírt hogy "ku..jál"
Kértem ne menjen baja lesz sétáljon. Rábólintott, de tudtam hogy hazudik, elment.
Éjfél előtt írtam neki most már jöjjön haza, itt is volt nemsokára de nem szóltunk egymáshoz.
3kor bejöttem a szobába mert kint szúnyoginvázió volt. És reggel nem keltem fel. SZÉP NAPUNK VOLT!
Vannak sejtéseim hová mehetett, de inkább nem gondolok bele.

Ez volt az első ilyen veszekedés a házasság óta.Pont a legrosszabbkor mert amúgy sem vagyok a toppon.
Most fáradtam bele mindenbe:

1. munka
2. otthoni teendők
3. fiúk utáni folyton pakolás
4. Reggeli pakolás kaja pia
5. reggeli várakozás mert nincs fürdő
6. folyton szól vmi egy perc csend sincs hogy összeszedjem magam
7. nem hív fel senki hogy mi a helyzet, kivéve Apa de ahhoz meg erőm nincs hogy szegénynek elmagyarázzam, de hétvégén felhívom
8. méhsövény-lombik-baba
9. bunkó önző emberek és hülyébbnél hülye tanácsaik,kérdéseik:"örökbefogadás...,ne erőltesd, túlzottan akarod..., 30% az nagyon kevés, mikor lesz már unokám?........."
10. sexuális élet
11. pénz
12. ház
13. elhízás-fogyókúra-sport

Ezért ma nem csinálok semmit, csak ülök a csendben, írok figyelem a madarakat autókat, a testemet.eszembe jutott az is hogy felpakolok és hazautazom de a kocsiban az olaj nem volt kicserélve jó régóta, nem lenne jó ha lerobbannék.Pedig nagyon vágyom haza.

Kesze-kusza

Annyi gondolat jár a fejemben a napokban, hogy kezdem megőríteni magam azt hiszem.
Olyan fáradtnak és betegnek érzem magam, hogy nem tudom mi lelt.Tegnap annyira fájt a hasam és akkora volt és kemény,és nem csak a hasim már a gyomrom is, hogy azt hittem vmi belsőség szétszakad bennem. Bementem tornázni a nagyszobába hátha az segít kicsit hát nem, úgyhogy nyügi is voltam, bementem lefeküdtem.
A fiúk tegnap nem kaptak így enni:(, pedig rakott krumplira készültem, nah nem baj majd ma.

A hasfájásom nem múlik ma semsőt vmi gyomorégéssel párosult, borzalmasan keltem, nem mertem KV-t inni mert tudtam hogy ma vért vesztek az RKK-n meg az ekg-ban biztos voltam még.Odaértünk idő előtt, mert a belvárosi forgalmom kiszámíthatatlan. Keresték az időpontom nem találták. Elég bosszantó hogy ez már 2x fordul elő. Aztán felmentünk a meddőségire, ami a 2.ra leköltözött felújítás miatt. Vártunk, ideges voltam, mi van ha elküldenek, el nem megyek!
Aztán Zsuzsi a Fülöp doki asszisztense behívott. Kérdezte miért kell, nem emlékezett a múlt heti borzalmas vizsgálatra. Végül is neki rutin, azért rosszul esett :(. aztán úgy beszélt velem mint 1 hülyével,hogy én biztos rossz számot hívtam és a call centeres kolléganők nem tudják hogy kell időpontot adni. Csak annyit tudtam kinyögni hogy én jót hívtam. MIndegy kiküldött hogy várjak megcsinálja a papírokat.
Kimentem leültem, persze elkezdtem sírni, rossz napom van.Megláttam a cetlit ami alapján telefonáltam, rajta a számot amit Zsuzsi írt rá és amit hívtam. De biztosan én vagyok a hülye.Roli mondogatta ezen ne idegesítsem magam. Igaza van, de nem ment. Aztán megkaptam a papírokat. Jött a vérnyomás, ekg, vérvétel aztán vissza a 2.ra időpontért.
Időpont:08.27.07.00  pontos műtéti idő nincs reggel tudom meg. remélem nem este 8 lesz, mert akkor én idegösszeroppanást kapok.

Ennyi volt az eddigi nap, leszámítva egy nagy dugót a városban. 1,5 óra volt míg Bicskére értünk. Most dolgozom, vagyis dolgoznék, ha erőt vennék végre magamon.

A rosszullétemre visszatérve, persze reménykedem mi van ha ez az a bizonyos hasfájás és csoda történt. Aztán meg eszembe jut a részleges sövényem amivel nagy esélyem van vetélésre.
És Andi azt írta nekem próbálkozzunk mert átjárhatóság után nagyobb az esély a babára. De most akkor csináljuk vagy nem. Semmit nem mondtak erről az orvosok.Na ez a kesze-kusza!

Teljen el ez a nap is, legyünk otthon. Lehet majd hallgatok vmi nyugtató zenét.Aludni bírnék de minek, tegnap is 7-től reggelig aludtam és semmi hatása :(.

Találtam Andi bejegyzéseiben idézeteket a meddő nőkről. Imádom!

Ez lenne:
“Egy meddő nő annyiszor kerül padlóra, ahányszor feláll. Nem marad ott elnyúlva, port nyelve, mert tudja, hogy az út végén a kincse várja.
Egy meddő nő erős, aggódó feleség, mert figyel a férfira, és félti, védi, elé áll, ha úgy érzi, bántás érheti, védi a lelket, kíméletesen tálal, a legjobb időben.
Egy meddő nő tud nagyon gyenge lenni, napokig a kudarc után, kitépik a szívét, de aztán feláll, nem is áll, ugrik, libben-toppan, mozdul, harcol.
Egy meddő nő, nagyon egyedül van, és mégsem, mert a szívében ott él a gyermeke már évekkel előbb.
Egy meddő nő tud bölcs lenni, tud értékelni, tud vigyázni, tud tanulni, de egyet nem tud: feladni. “

Dávid kezecskéje az ujjamon itt 13napos volt a keresztfiam.

Az élet nem áll meg

És valóban...ez így van. Mert rájöttem én bármennyire el akarok zárkózni a kis világomba, attól körülöttem még úgyanúgy megy minden tovább.
A múlt hét eseményeibe azt hiszem sikerült beletörődnöm, nincsen választási lehetőségem.
Soha nem tudnám elképzelni az életünket gyerekek nélkül, tehát nem admom fel.
Annyi rosszabb sorssal szembesül az ember, csak az a gond ha a saját fájdalmadról van szó, az mindent elvakít, és borzalmasan fáj.

Felhívtam a klinikát szerdán megyek a műtét előtti kivizsgálásra. Remélem minden rendben lesz.
Ahhoz képest, hogy az elején még a vérvételnél is szédültem, most ha arra gondolok az már semmi.
De azért nézni nem fogom hogy szívják a vérem.

A napok elég gyorsan mennek, bár lehet most ezt csak azért érzem így mert hétvége volt.Sikerült olyan dolgokat megcsinálnom amire már több hónapja készülök. A mindent elnyelő 6 fiókos malm komódunkba rendet raktam. A helyzet már borzalams volt. Most alig van benne vmi és a mostanra megszeretett tárolónk elnyelte az újabb cucctömeget. ÉS még nincsen tele :).

És felmostam, nem tudom mennyi idő után, egyszerűen nem jutottam oda soha porszívózás volt de felmosás nem. Most minden rendben jó illat a lakásban. Imádom.
Még1x mielőtt kórházba megyek tervezek egy nagyobb takarítást. Ki tudja milyen állapotban leszek.

A vizsgálat óta a hasam nem bír helyre jönni, elször csak fájt, aztán ment, most meg fáj és görcsöl még mindig csepegek és teli van, puffadt. remélem elmúlik. Már nem bírok állni!Hétvégén megvolt az első xxx próba is, hát sajna az sem nagyon ment:(.

Sokszor gondolkodom mostanában azon hogy milyen jó is volt fiatalabban , ez a hülye mondat a "majd megtudod ha felnősz..." . De tényleg, egyre több gonddal kell megküzdenünk egyedül. Míg erre vágytunk tiniként, most menekülnénk ez elől.
Persze aztán eszembe jut az akkor sok csalódás és szenvedés, az sem volt egyszerű csak másképp volt nehéz.
Ha tehetném, csak pár napra újra az lennék, otthon ülnék zneét hallgatnék táncolnék, várnám az elém tett ételt és boldogan indulnék suliba.

Otthon minden renben nem nagyon beszélünk a történtekről a Sóginak elmondtuk, már amennyire el lehet magyarázni egy 18 éves fiunak. De hát most velünk él, úgy gondolom tudnia kellett. Nem beszélhetünk rébuszokba a háta mögött.
P-vel is kávéztam csütörtökön, de neki sem tudtam erről mit mondani. Mérges vagyok vhol belül magamra, hogy mennyi baj van velem.

Lassan indulunk haza, azt hiszem kicsit elvonulok otthon, magamban. Rám fér, furcsak, hogy folyton ott van vki. Mikor ketten vagyunk akkor el tudjuk kerülni egymást így hárman már kicsit nehezebb.

A nap legjobb híre az, hogy megkaptam a blogomra az első bejegyzésemet :). Köszönöm Andi, nagyon jól esett.Pityeregtem is egy kicsit.