A kert a kert és a kert

A hétvégén gyönyörű idő volt, úgyhogy folytattuk a kertrendezést vasárnap. A szombat pedig olyan gyorsan elment, mert a szomszéd kislánynak szülinapi bulija volt ezért el kellett mennem ajándékot venni neki. R pedig közben beugrott a bauhausba. MIkor utána talákoztunk, mondta hogy lépés közben mintha érezte volna, hogy becsípődik a háta és fáj. Hát ez annyira jól sikerült hogy szombat délután ő egy jó nagyot pihizett, amíg én kitakarítottam.

Sajnos mostanában nagy a kosz, Lola a húsvéti nyuszim amit Rolitól kaptam elég sok kosszal jár és sűrűn kell takarítani mert ugye hát egy nyuszi akiből sok bogyesz jön ki. De imádom őt már odaszalad hozzám mikor kiengedem, nagyon édes.

Tehát a vasárnap :
R építette a teraszt és pedig, P-vel epret ültettem az elkészült magaságyásokba, meg ilyenek. Nagyon meleg volt, már rövidnaci és trikóban nyomultam.
A hátam jól le is égett, éreztem hogy fáj de még nem látszódott, csak estére lett durva a helyzet.
Ma lehet elmegyek megint futni a völgybe, de azon is gondolkodtam, hogy futás helyett egy kis kapálás lesz a bemelegítés aztán maj erősítő ezdés lesz inkább ma. De mág kitallom még hazaérünk.

Pénteken újra megyek 3.-os IR vizsgálatra. Próbálok nem rástresszelni, de hát nem úgy megy ez, tudod.Aztán felmegyek az osztályra elkérni az összes leletemet Csuporkához kell vinni mindent.
Jah és azt is megkrédezem, hogy a múlt évi leleteim még érvényesek e, vagy újra kell e mindent csinálnom. De valószínüleg igen.

R-rel néha így vagyunk néha úgy. De most jön a jó idő, szóval bizakodó vagyok. Már megvan a meglepi, hogy hová megyünk a házassági évfordulónkon is, szóval remélem jó lesz én nagyon várom.

De addig megpróbálok még jobban formába jönni, hogy szupi legyen a testem a fürdőruciban.:)
A változást én még mindig nem látom, de R folymatosan mondja ami sokat segít, hogy legyen erőm tovább folytatni az edzést és nem feladni.ehet nem ártana egy kis szoli sem mert hófehérkét rólam mintázták, legalább is a lábamról.

MOst irány az uzsi mert, már korog a pocim. Lehet iszom egy kis Kv.-t is. MErt azt ilyenkor lehet egy kis tejjel :).

Fotók most nincsenek, majd legközelebb pótolom.

Hogyan tovább?!

Tegnap előtt kaptam a hírt, hogy a szeretett Doki bácsim elhunyt. Kicsit furcsán jött ki mert pont április 1-el küldték, de igaz !
Sajnos azóta sem derült ki mi történt vele. Annyit írtak, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt 40 évesen.
Nagyon sírtam, még ma reggel is :(. Tegnap létrehoztam egy közösséget, ahová beírhatják az emberek a vele kapcsolatok élményiket. Olyan mintha vele elveszett volna a reményem. MIndig őt láttam magam előtt, ha arra gondoltam, hogy ne adjuk fel. Az ő hangját hallottam és az most elveszett. Nagyon fáj.
Ő az aki még a pékségben is megismert, akiről írtam és most nincs többé!

Nem is tudom elképzelni hogy nem abban a környezetben és nem ő fog vizsgálni. egyszerűen rémisztő számomra hogy idegen emberhez menjek.
Nincs még 1 ilyen orvos.