Homok


Az elmúlt hetet Olaszországban töltöttük. A szerdai céges találkozón kívül nem volt más hivatalos dolgunk, szóval kihasználtuk a helyzetet és mentünk. Gyönyörű volt minden! R-nek mondtam is hhogy igazi olasz vagyok el tudnék élni paradicsomlevesen paradicsomos tésztával. Nem mintha ez lehetséges volna az IR miatt.
Sajnos étkezés szempontjából az olaszok nem valami IR barátok ezért bűnöztem is elég sokat mert úgy gondoltam megérdemlem.
Padovában szálltunk meg hétfőn aztán onnan másnap megáltunk Veronában majd Vergano következett itt 2 éjszakát alundtunk a céges buli miatt aztán tovább indultunk csütörtökön Sirmioneba és onnan pénteken Bibioneba.




Elég hosszú menet volt de mindent látni akartam amit csak lehet.
Sajnos akadtak a szokásos gondok, ami azt hiszem sosem fog megoldódni közöttünk. A libidókülönbség, és hogy R szerintem mindig úgy érzi hogy mivel ezt ő nekem adta az utat én is adjak neki érte vmit. Amit én meg nem igazán bírok elviselni ha el is várnak az ajándékért vmit. Szóval már az első este rosszul indult ezen a téren és elgé feszült volt a hangulat utána.
De a táj gyönyörű volt és rengeteget sétáltunk, ami nagyon jó volt bár néha az én lábam is fájt már.
Ami még rossz volt hogy csütörtökön elkezdett fájni a jobb oldali vesetájék. Biztos voltam benne, hogy vese,ezért hétfőn kivizsgáltattam magam de nem találtak semmit. Aztán eszembe jutott az előző endometriózisos görcs, hogy az is így indult jobb oldalt. Ezért elkezdtem kétségbeesetten kutatni, kihez menjek most. Kit hívjak fel. Már az egész jobb oldalam fájt nem csak vesetájék és jött a "pöttyözés"frown hangulatjel. Kedden őrjöngve elkeseredetten sírtam a telefonba a nővéremnek, hogy ilyen nem fordult volna elő soha ha a doktor úr élne hogy könyörögni kell hogy vizsgáljanak meg. És ő soha nem kérdőjelezte volna meg a szavahihetőségem.Nagyon hiányzik!


A baba terén mostanában sokat gondolkodom. Főleg az e heti orvosi hercehurca után. egyszerűen nem tudom hogy fogom rávenni magamat hogy megint szétszúrkáljanak és vizsgáljanak. Még mindig reménykedem hogy eljön az a csoda, nagyon reménykedem. Most úgy érzem lehet erőm sem lesz belekezdeni a lombikba :(. Ésazt hiszem R.-nek sem.