Siker

A hétvége tökéletes volt arra, hogy összelapátoljam magam "hamvaimból".
Sikerült kis erőt merítenem, összeszedtem magam. Elhatároztam akkor, ha mérni kell mérem a kaját.
Bár én úgy érzem már ez kicsit túlzás, és a napi életminőséget eléggé leromboló hogy méricskéljek folyton akármit főzök az össze összetevőt. Én nem ilyen szakács vagyok ezért is biztosan kicsit nehezebb számomra, hogy ezt tegyem.

Szóval összeszedtem magam. Vasárnap óta csak 1 nap tornát hagytam ki de cél, hogy mindgi mozogjak. Égjen a zsír! Tegnap is lefutottam, ugyan helyben de vagy 4 km-et. ÉS bemelegítettem előtte. Változást én nem látok a testemen de remélem előbb utóbb én is fogom látni. A kaját mérem és számolom. Reggelire találtam rio mare pate krémet amivel lemegy a kenyér és nem is olyan rossz. Igaz hogy drága de le van.....
Tegnap hekket sütöttem magamnak vacsira és ma ebédre is az volt. Vacsira pedig valószínű halat eszem megint, mégpedig lazacot az ikeában.

Ma nagykörútra megyünk, be kell mennünk a diákhitel központba megkérdezni mi a helyzet mennyit kell még fizetni. Illetve telenorban el kell intézni az egyik előfizetés lemondását és Ikeázunk mint mondtam. Megvesszük az ikreknek a fotelt amit már akkor kinéztünk mikor még Tesóm hasában voltak.

A héten sikerült a házba is egy kis diszt becsempésznem végre. elég jó lett szerintem. ÉS nagyon örülök neki,  hogy ezek már maradandó dolgok amiket veszek. Ilyen lett:

Tegnap este kicsit kapart a torkom, gondoltam kitornázom kemény leszek. Ugyan aludtam este egy kicsit előtte és utána csináltam, de úgy tünik nem segített.Ma már tiszta nátha vagyok. Remélem elmúlik szombatra mert átjönnek a kollégák.

Más nem igazán történt. Telnek a napok már visszaszámolok mikor lesz végre Karácsony és egy kis pihi.

Történelem-Önsajnálat - keresem az értelmet

Mindig is fiús gyerek voltam. Anyukám azt mondta fiúnak készültem és úgy is nevelt. rövid volt a hajam, nem hordatm szoknyát, fiúkkal járszottam gyerekkoromtól. Fiúnak is néztek sokszor kiskoromban míg el nem kezdtem testileg nőiesedni.
Nem bántam ezt sokáig, mert erősebbnek éreztem magam és valahol okosabbnak is annál, hogy mit vegyek fel vagy picsogjak feleslegesen dolgokon.

Emlékszem, az első alkalom mikor fiú miatt sírtam olyan 7 éves lehettem és a szilvesztert a falusi kisbolt tulajánál Mikibácsinál töltöttük. A fia szőke helyes srávc volt. Ez volt az első alkalom mikor szép akartam lenni egy fiú miatt. De azt hiszem a játék közben a nővérem tetszett neki. A következő kép, hogy éjfél mindenki táncolt és pezsgőzik és csalódottan alvást színlelek a konyhában és közben potyog a könnyem.Ekkor azt hiszem eldöntöttem hogy többet ilyen nem lesz.
Ettől függetlenül persze tetszettek a fiúk és érdekeltem is őket. Még ezzel a fiús kiállásal is mindig elértem hogy tetszek.
Büszke voltam erre és a mai napig az vagyok.
Közben 10 évesen elváltak a szüleim nagy huzavona után. Ettől erős maradtam, bár másképpen kicsit. Talán inkább komoran erős és fiús mint boldogan. Fel is tűnt a tanároknak hogy megváltoztam, de hát érthető változott minden és én hirtelen felnőttem Lett egy másik apukaszerűség az életünkben. Én elég jól megértettem vele magam.A mai napig megvan . Bár e kapcsolat kicsit furcsa mert egyfajta poligamy jött létre előbb velünk élt 1 évig és hétvégente ment a gyerekeihez és azok anyjához, majd hozzánk jött hétvégente mind a mai napig, bár nem minden hétvégén.
Ebben az időben indult el a nőiességem. Elkezdtem növeszteni a hajam és néha sminkelni. És megtörtént az első rettegett csók is. Ami máig ijesztő nyomot hagyott bennem. De kellett ez a fiú mert osztálytárs volt, rendes volt és a szomszéd bérházban lakott.
Aztán jött a második csók, ami hirtelen volt, nem számított és nem isakartam. ez van ha rádtámad egy 12 éves tapasztalatlan lányra  egy 15 éves. emlékszem sírtam is utána, hogy én nem akartam.

Ezután egy ideig nem igazán érdekeltek a fiúk. Vagyis azt hiszem tetszettek, de visszafogtam magamat, nem mutattam, lehet még utálatosabb is voltam. Egy kivétel volt egy nyári tábor, ahol nagyon szerelmes lettem. ez volt az első igazi ami a mai napig szép emlék. Találtam egy rendes fiút aki viszont szeretet.De találkozni sajnos nem ment pedig ő próbálkozott,de messze voltunk és én túl szégyellős hogy megkérjem Anyát, hogy vigyen el jöjjön el velem. Még a telefont is nehezen vettem fel.
Aztán jött az iskolaváltás és elkerültem 80km-re otthontól Miskolcra. Nem vettek fel abba a kollégiumba ahol nővérem volt,mert nem voltam elég intelligens. Ezért a város másik végén lévő lánykoliba kerültem.
Új életete akartam kezdeni, csinos lenni, sminkelni, határozottnak tűnni. És ez sikerült is, azt hiszem. A csajos énem előjött ennyi lány mellett és kikupálódtam. Egyik osztálytársam is velem tartott, aki nagyon régóta teszett, de volt egy szőke cukilány aki mögött mindig háttérben maradtam. Együtt jártunk suliba és néha hazafelé is. Egyszer vettem a bátorságot és megcsókoltam. AZtán ő vissza. Majd nem beszéltünk róla, mígnem egyszer rákérdeztem nem akarja e megbeszélni. Eljött a kolihoz sétáltunk és azon vitatkoztunk ki volt és ki akarta. Nem mertem szint vallan, hogy mióta ácsingózom utána, elodáztuk a dolgot végleg. Közben pedig helyt álltam egy fiúskolában ahol összesen 10 lány volt és 400 fiú. Imádtam, jól éreztem magam.Valahogy megvolt az egyensúly.

Az első éven történt, hogy karácsonyi szünetben otthon összejöttem egy fiúval. Egy olyannal akit kisgyermeként csodáltam, hogy milyen helyes és intelligens és okos és a barátnőjével is milyen kedves. Igen kisgyermekként. Mert ő 27 volt én 14. Véget vetett egy nem működő 9 éve tartó kapcsolatnak és engem választott. Ekkor tényleg minden megváltozott nem bírtam enni, nem bírtam aludni, a szünet végén már nagyon lógtak rajtam a nadrágok és minden. Lement vagy 7-8 kg. És közben teljes nőci lettem. Rúzzsal, toppal, tangával......
De az a bizonyos dolog még nem törtétn meg. Szóltam, hogy nem akarok és ő megértette. Ahogy azt is 3 hónap múlva hogy nem gond hogy én még élni akarok és tetszenek mások is és ez nem baj. Elmondthattam, megértette és elváltunk. Most is hálás vagyok neki.
Eljött a tanév vége és én a 3. legjobb lettem az osztályban a villamosipariban.Meglett a 4 feletti átlag és szabad kimenőt kaptam ami azt jelentette nem kell szilenciumon ülni, 7re kell bemennem csak a koliba. Ez jó volt mert nyugodtan maradhattam a barátaimmal énekkaron és az áhított fiú mellett aki tetszett. Addig csinosítottam szépítettem magamat míg csak felfigyelt rám. NAgyon szerelmes voltam. De pár hét után mikor a villamosmegállóban várt tudtam hogy nincs rednben vmi.
Ott várt egész délután, hogy elmondhassa nagyon sajnálja de nem akar kihasználni nem érez semmit.
Összetörtem, ott ültem a koliszbában a padlón és hüppögve zokogtam. Jött Ági a szobatárs és megvígasztalt. Reggel összeszedtem magama, helyretettem a táskás szemem, beesett arcom. És elindultam iskolába. Abban a tudtaban hogy e mellett a fiú mellett leszek egész nap, és énekkaron. De arra nem számíottam, hogy reggel is a villamoson. Odamentem. Erős voltam, újra férfias! Elmondtam hogy köszönöm hogy őszinte volt és szólt, de mióta tudja. A válaszra már nem is emlékszem. Azt hiszem az nem volt fontos, csupán annyi hogy barátok maradjunk és ez így is lett.

Ezután megint nem érdekeltek a fiúk, annyi érdekelt hogy tetszek de megközelíthetetlenül. Aztán történt egy bulin hogy megtetszett egy srác aki más volt. Nem az a szépfiú alkat. ÉS rájöttem hogy a suliba jár. Majd arra hogy egy helyen lakunk mégsem láttam még soha. Teltek a hónapok és csak bámultam. Történt aztán hogy  egy vasárnap a vonaton vki odakiabált nekem hogy üljek melléjük. Feri volt az az énekkartársam. Hát felszálltam és akkor láttam a melléjük mit jelent.Bezsélgettünk, mertem. Nem féltem már mind1 volt. Meg akartam mutatni hoyg más vagyok én vagyok az aki kell. Mert erős vagyok és okos. És végül kellettem is. Kicsit nehezen ment de egy kiborulásom alkalmával mikor már nem bírtam a várakozást és megkérdeztem mit akar tőlem megcsókolt, és pizzásztunk vacsizunk kettesben.
Majd jöttek a gondok, dohányzott, gyógyszert szedett és arra ivott. Én soha! Szerelmes voltam, de nem hülye. Már sokan túl voltak az elsőn, de én még nem 16 voltam és nem elég érett. De a nyomás az hatott. Megkérdeztem Anyát ott aludhat e nálunk (9 hivatalos járási nap után) és ő azt válaszolta pont ilyan alpári módon " inkább itt ba...tok ne a bokorban". Nesze neked szexuális felvilágosítás!
És igen, megpróbáltuk, túl akartam lenni rajta, nem éppen érzelemből csak én is túl akartam lenni. Nem sikerült! Csörgött a telefonja és a volt barátnője volt. (Akiről később megtudtam hogy sötétebb a feket lyuknál)
Megálltam, elszégyelltem magam, mit csinálok!. Aztán teltek a napok! El voltam maradva a tanulással. Volt ami nem ment! Belehúztam, tanulni kellett! 4es átlag muszáj volt hogy többet láthassam.Sierült éppenhogy de sikerült. Kimerültem! Lefogytam. Nem voltam 50 kg. De megvolt és az első együtt töltött éjszaka is, de nem emlékszem rá.
Majd jött a feketeleves, hogy a volt barátnővel ő még ugibugizott egy kicsit a kapcsolatunk elején. Én meg nem mondtam semmit. Csak álltam és úgy tettem mintha semmi nem történt volna közben belül sorvadtam. Nem ettem , nem tudtam tanulni, csak bóklásztam a városban estig míg lehetett és nem ebédeltem nem vacsoráztam. Mérges voltam. A világra magamra, Anyára, kikészültem és közben mégis mindent megengedtem neki. Szenvedtem és csak a fájdalomtól éreztem egy kicsit úgy hogy tudok még érezni.
Ez odáig fajult hogy pszichiáterhez kerültem. Nyugtatót szedtem, 42-44 kg voltam talán. És nem tudtam mi a baj. Féltem szorongtam mindentől. A sulitól a tanároktól a kajától...Csak szenvedtem. vagdostam a lábam karom. Idézetet írtam anyától a kezemre,hogy "aki hülye azt haljon meg". Mert ezt éreztem hülye voltam és megakartam halni.
Végül, elértem az anorexia, bulémia állapotot és a megőrülés határát, hogy tehetetlenül mély gödörbe ragadtam. Március végére 3 hét pszichoterápiás osztályra kerültem. Ahol próbáltak hízlalni és rémisztgetni lányokkal akik meghalltak ebben mert lenyeltek dolgokat amikkel meg akarták hánytatni magukat. És folyton meg kaptam hogy fiatal vagyok mi bajom lehet.
Kikerültem, nem gyógyultan de pár kg-mal nehezebben. Az orvos azt javasolta hogy menjek haza és magántanuló legyek mert nem tudom ellátni magam és figyelni kell rám, mondhatnám nem voltam beszámítható. Annyi gyógyszertől amivel tömtek ki lett volna az.
Megfutamodtam, hagytam Any kérésének. Senkinek nem szóltam, nem köszöntem el a barátoktól. Csak összepakoltam és eljöttem szó nélkül. Felégettem mindent. Azt hittem. MÉg a rohanó barátnőmet sem vártam meg aki felém tartott a liftben a koliban hogy megállítson. Akkor nem tudtam volna eljönni ha megvárom.
Aztán jött fél év kóma. Mert tényleg az volt! Nem emlékszem. Foltok vannak. Ülök a szobámban ami egy sötét verem. Nem beszélek. Otthon vagyok egész nap.Közben tart a kapcsolatom még mindig, és engedek mindent amit csak lehet, hogy szeressenek.Elkeztem fogamzásgátlót szedni és megvolt az első nőgyógyászati vizsgálat. Rászoktam a dohányzásra a szanatóriumban így még ezzel is mérgezem magam, Anya adta az első szál cigit!
Néha feljártam jobb napjaimon Miskolcra a suliba, de a koliba soha. És ők sem hívtak!
Májusban egyszer Anya velem jött egy vizsgálatra. Hazafelé nem megálltunk félúton a kollégájánál akinek a fia az a fiú volt akivel elodáztunk azt a bionyos csókot 2 éve és aki sulit is váltott közben. Nem láttam már több mint 1 éve. este mesélt nekem  Szörny Rt felújított változat volt . Mé gmindig tetszett és én...megtörtént. Másnap mondta barátnője van. engem nem érdekelt. Felelőtlen és meggondolatlan voltam. De jól esett. Másnap Anya mondta is reméli nem csináltam semmit és én hangosan a képébe vágtam hogy lefeküdtem vele! Nem tudom hogyan mertem ilyet mondani. Most nem mernék, még a férjemmel való sexuális életről is nehezen beszélek.
Aztán május 7 volt másnap, azért emlékszem ennyire mert ez volt a szülinapja, elmentem a dokihoz majd be a suliba. És a dohányzóban a fejéhez vágtam a barátomnak hogy:
"-Tegnap este megcsaltalak!
-És jó volt
-Igen nagyon JÓ"
 Szemrebbenés nélkül válaszoltam, meg és elsétáltam.
A vicces az hogy megbocsátotta és még mindig együtt voltunk. Szeretett és én bosszút álltam rajta!
Nem volt szép.

Aztán teltek a hetek és Anya nem foglalkozott vele mi lesz a sulival. Folyton azt hallgattam örül ha leérettségizem mert olyan beteg vagyok. De hogy jegyem mikor lesz vagy hogy végzem el az nem érdekelte. Tehát lemaradtam a záróvizsgákról. Könyörögtem Anyának hogy visszamehessek Miskolcra. Megpróbáltuk. Nem volt hely a volt kolimban, pedig nagyon szerettem volna  előről kezdeni elmondani mindent hogy ne haragudjanak. Mert haragudtak, a nyáron levelet is kaptam Ágitól aki szaladt le hozzám de én otthagytam, hogy gyűlöl. A másik koli borzalmas volt. Nem mellesleg hírből ismerték azt a rohadt buta lányt aki írni olvasni sem tudott keb, aki a barátom exe volt.És a másik osztály is borzalmas volt. Nem bírtam hogy a barátaim felettem járnak. Lesüllyedtem újra. Váltottunk újra közel otthonhoz ahol bejárós lehettem. A barátom öccsével egy osztályba jártam. Hétvégéken náluk voltam mindig.
GYűlöltek engem, mindenki. Okos voltam úgy hogy semmit nem tanultam. ŐK pedig szánalmasan buták.Sokat sírtam. Egy fél év alatt sokat felejtettem , főleg írni nem tudtam. Újra kellett tanulni. Anyának nyűg volt velem tanulni.
Lassan teltek a napok, de kezdtem jobban lenne. Nem akartam nyugtatókon és antidepresszánsokon többé élni.elkeztem leszokni. remegő testtel indultam iskolába csorgott rólam a víz. elvonási tünetek voltak.
De megcsináltam.
ddigra már túl voltam az első 1,5 éves huzavona kapcsolatomon is. Meggyötörtem szegényt rendesen mire végleg elpártolt. Megcsaltam újra.
Aztán összejöttem egy falusi sráccal. Olyan primitív volt hogy sokat nem kellett beszélgetni. De jólelkű volt. A sex meg, mennyire nem érdekelt engem. Nem voltam otthon szinte soha. De lassan helyrejöttem. És beilleszkedtem a suliba is.

Olyannyira, hogy Görörgországba is eljutottam az iskolával,mert éltanuló lette (vakok közt a félszemű...) és befogadtak. Sokat próbáltam segíteni másoknak talán ezért. A szegény osztálytársamnak cipőt és pulcsit vettem, ugyan turiból de én is onnan öltöztem. A már végre kihízott ruháimat nekiadtam.

Aztán jött az újabb pafff! Anya rákos! Nagyon! Mellrák! Túl nagy a daganat! Jött a sugár, a kemo a műtét a sugár! Ez mind mikor végzős voltam. Vele egyedül otthon borzalmas volt. Közben a suliban tudták. Kaptunk egy kis támogatást is.
Sajnos a jólelkű barátom nem igazán értette mi történik. Már nem is szerettem csak odamenekültem.
A sex nem ment, kit érdekelt. Újra elkezdtem fogyni. Lement jópár kiló. De már rutinos voltam talpra álltam. Úgy hozta a sors hogy az első pszichiáterem pont mellettünk rendelt. ÍGy megint eljártam hozzá.

Aztán a szalagavatónkon, az after bulin, megláttam a volt barátomat. Többször találkoztunk már előtte is, nem neheztelt rám. ÉS vele egy srác akit soha nem láttam mosolygott. És ennyi volt. Végem volt. Nem tudom miért. Tartottam magam nem foglalkoztam vele. Aztán tánc közben elkezdett lökdösni és én elég harciasan reagáltam, mire ő is. Ennyi volt nem több csak csupán gesztus semmi fizikai. Majd elment. Gondoltam magamban milyen bunkó és nekem ettől dobbant meg a szívem.
1 hétre rá otthon voltam betgen herpesz az orromon kiütve a náthától. És csörgött a telefonom. Idegen hang bemutatkozott és ő volt ! Jött bocsánatot kérni a viselkedésért. elzavartam, hogy beteg vagyok és jó elfogadom. De ő már itt van az utcában. Megsajnáltam beengedtem és mondtam, hogy nagyon rosszkor borzalmasan nézek ki.
Aztán alakultak a dolgok. 1ik napról a másikra új barártom lett, a régit szigorúan elküldtem, mint aki nem is kegyelmet.Letettem a cigit.
fél évig voltunk együtt. Gyűlöltek engem a szülei. Azt szerették volna, ha akarítok főzök náluk ha ott vagyok sokat. Valóban sokat voltam ott, de ez azért vicces. Végül elváltunk emiatt. A szüleit választotta, akik megaláztak, nem köszöntek, lekurváztak.

Elég volt a férfiakból, nincs több esély, gondoltam. És közben sóvárogtam az ex után, megalázva magamat. Szenvedtem mert tudtam hogy szeret, de ez kevés volt.
Érettségi előtt semmit nem tanultam, csak ültem a szobában és sírtam zenét hallgattam. Még a nővérem is bejött vigasztalni, hogy nem érti és nagyon sajnálja.

Megvolt az érettségi felvettek az egyetemre. Nem érdekelt. Fogytam. Meglátogatott az ex,  persze hogy kihasznált. Hülyék vagyunk mi emberek. Azt azért megjegyezte hogy többet ne fogyjak.

Aztán jött a gólyatábor, cigiztem, ittam züllöttem, de jó volt. Egy férfi sem tudott megközelíteni. Cserfes voltam és férfigyűlölő, azt hittem. záróeste segítettem egy srácot felvakarni a padlóról és hányni, és megmosni az arcát. előtte nem is igazán beszéltünk. egy pöffeszkedő, felfuvalkodott, pesti sttyónak láttam aki folyton kihangosítva telefonál és részeg. Próbált magyarázni nekem, de mindig visszadobtam a labdát. Nem engedtem.
Aztán gólyatábor után észre vettem hogy sokat jár az eszemben ez a srác.Vártam a sulit hogy találkozzunk.
2,5 fél hónap után bevalotta hogy szeret pedig úgy indult hogy csak elvagyunk.Közben leszoktam a dohányzásról.
Most több mint 8 év még mindig együtt és ő a férjem. áprilisban lesz 2 éve hogy megesküdtünk. ÉS most Decemberben lesz 2 hogy elhatároztuk jöhet a baba. A többi millió sorban tudnám csak leírni. A perceket amikről órákig írnék és nem úgy mint az életem jelentéktelen előbbi részsét melyet összefoglaltam ennyiben.

Nem tökéletes a kapcsolatunk, írok is róla eleget ide. De összetartozunk a legtöbb értelemben dologban. egyedüli eltérés a sexualitás. Míg én a problémák miatt elzárkózom a sextől és a testem nem érez kéztetést addig ő belemenekül. Nagyon nehéz ezt megoldani de kitartunk.

És Amiért leírtam a történtetem az elkseredettség. Hogy Kokeresem az értelmet az életeben. HOl siklottam el, hol nem vettem észre a jeleket. Amik lehet vannak voltak lesznek is még.
Nem jön a baba, nem lehet gyerekünk. Helyette jött endometriózis, férfi meddőség, mehsövény, inzulinrezisztencia és még kitudja mi...


Tegnap előtt voltam 2 hónapos IR kontrollon. Tegnap megkaptam az eredményt és kiborultam!!!
A 7 hete tartó szenvedésem. Hogy megálljam a fehérkenyeret a tésztát a krumplit a cukrot! Az edzések ami nem volt sok de mikor volt az becsületes volt!
Itt vannak az eredményeim! Előbbi október majd december:

Gondolatok melyek a fejemben járnak.

1. Add fel!
2. A jelek arra utalnak ne erőltesd!
3. Ne erőltesd mert rossz vége lesz!
4. Lehet beteg gyereked lesz!
5. Nem illetek össze mégsem, és ez a baj!
6. Mindig fiús voltál, legyél újra az!
7. Nem vagy Igazi nő!
8. Kemény akartál lenni, most megkapod!
9. Gyenge vagy más nem nyavajog!
10. Úgysem lennél jó Anya!
11. Te tetted ezt a szervezeteddel!
12. Lusta vagy!
13. Sose leszel Anya!

Körülbelül ennyi ami másodperceken belül végigpörgött az agyamon az eredmény láttán.Hosszú lett, lehet unalmas vagy őrült. De ki kellett írnom magamból, hogy ne bántson annyira!

Elmaradások 1

A legutóbbi bejegyzésemben, már mondtam, hogy el fogom mesélni mi is törtétn Prágában.
Sajnos mostanában elhanyagoltam a blogomat és sokminden elmaradt, ezt most pótolom.

Tehát november elején, sajnos már azt sem tudom melyik hétvégén, talán 6-7-8 elindultunk, hogy kipihenjük az évet és meglássam Prága milyen szép. R már mesélt róla sokat hiszen ő üzleti úton volt már ott és tetszett neki. Azt mondta az épületekért oda leszek. Hiszen nekem még Budapest régi épületei is tetszenek. Ha jobban megnézzük gyönyörűek a faragások, szobrok, ilyesmik az épületeken.
Szóval kivettem az utolsó kér szabimat és szépen nyugisan csütörtök délben elindultunk. Szépen átértünk Szlovákiába, megvettük előtte a matricákat. Bámulásztam a kocsiból egész végig.

A bőrönd tele volt gyümivel és gullónnal és korpovittal. mert sajnos nem tudtam lesz a kajcsi amit ehetek. 

Már a cseheknél jártunk, mikor az autó megtorpant hirtelen és elkezdett a műszerfal villogni. Kamion jött mögöttünk és még jó hogy nem lett nagyon baj.
félreálltunk, R töltött olajat hátha megjavul. Eddig is zabálta a céges csodaautó szóval reménykedtünk. Újra elindultunk de sajnos nem javult. 
R sem mert tovább menni, pedig 200 km-re voltunk csak a céltól de ha lerobbanunk a cseh pályán este ki fogja hazavontatni a céges csodaautót. Szóval megerősítettem, mondtam, hogy induljunk haza . Legyünk minél közelebb az otthonhoz ha végleg megáll.

Szóval zötykölődtünk 80-al a pályán és közben imádkoztunk ne álljon meg. Átértünk a határon és megkönnyebbültön, éljen a haza ! Itt már nem lehet nagy baj.

Vígaszdíjként gondoltuk benézünk Csákvárra már úgy is mindegy legalább együnk egy jót.
De sajnos a kedvelt téttermünk megváltoztatta az étlapját. A kaja förtelem volt, semmi házias ízek, túlspilázott cuccok. A kacsám jeges volt belül ahogy kihozták.

ezután az újabb csalódás után végleg hazaindultunk. Szomorúan :(, elfáradva, éhesen:(.
Hazaérve semmi hangulatunk nem volt, nem tudtuk menjük akkor dolgozni pénteken, de úgy döntöttünk attól itthon maradunk. A hétvége is így elég depisen telt, de hát érthető, közel a célhoz meg kellett fodulni és sajnos a pénzünk is odaveszett -50000ft :(.


Hát ennyi volt a romantikus út. De mindenképpen elmegyünk majd, csak nem tudjuk mikor.

És amit nem láttam: