"Péntek az én napom.."

Pont így érzem magam mára, mint ez a szerencsétlen kis süni. De nem gond mert itt a hétvége, amikor csak ketten leszünk R.-val. Éppen itt van már az ideje, hogy kicsit egymással is tudjunk foglalkozni. Az elmúlt hetek annyira hajtósak voltak, hogy ez kimaradt az életünkből.

 

Már kicsit izgulok a jövő heti vizsgálat miatt és várom is nagyon, hogy haladjunk a dolgokkal. Hülye dolog ez, de napról napra több jel azt mutatja hogy bizony mi is öregszünk. Egyre többször fáj ez az, jönnek a ráncok, a hajhullás. Mindenki azt mondogatja ráérek, de hát 28 leszek, annyira nem érek rá.

 

Egyre többet foglalkoztat a gondolat, hogy mindkettőnknek el kéne kezdeni, testileg és lelkileg is készülni a bébire, várjuk nagyon de ez lehet nem elég.

Még utána fogok olvasni, hogy van e értelme annak, hogy most elkezdjünk kicsit egészségesebb dolgokat enni és odafigyelni a mozgásra. És R. most náthás, adtam neki gyógyszert, vajon ez befolyásolja a halacskákat, mert ha 2 hónap múlva kell teljesíteniük, lehet pont most kellett volna erre odafigyelni. Azt hiszem tényleg kezdek izgulni ezért az ennyi megfogalmazódott kérdés.

 

Tehát a hétvége, kutatás, pakolás, lazulás.. ennyi a terv, a köv. hét és hosszú lesz, rápihenünk majd.

 

 



 

 

"Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak."

Oravecz Nóra

 

A mai napra nem tudtam címet kitalálni, egyszerűen ez egy olyan semmilyen nap.

Rohannak a napok, az ember azt veszi észre, hogy hajtja magát és mégsincs semmire ideje, még egymásra sincs idő hangolódni.

Aztán hiányzik vmi és rájön, az a pár percnyi gyengédség, közelség, amire a nyugis napokon mindig van idő.

Lassan szépítgetjük a házat, és megint hó vége van mikor már nem akarunk semmire költeni, hogy végre egyenesbe jöjjünk anyagilag.

NAgyon oda kell figyelnünk, kemény hónapok várnak ránk, ami persze bármit megér, de ezért harcolni kell.

 

Minden nap eszembe jut, hogy mi van ha nem jön össze elsőre, de azért bizakodó vagyok. Nem is az elkeseredettsétől félek, sokkal inkább attól,  hogy nem lesz a következőre pénzünk.

De próbálok pozitívan hozzáállni, miért ne sikerülne, hiszen erre készülünk már nagyon régóta. Csak a lelkén kell hogy múljon az embernek, hogy az befogadó e.

Nyugodtabbnak érzem magam mint bármikor, azt hiszem felkészültem. 6.án megyek az UH-ra amikor kiderül kell e a méhüregi vizsgálat. ÉS aztán készen is vagyunk, kezdődhet a bababumm projekt.

 

Alig várom, hogy a saját kis törpém öleljen úgy engem ahogy Dávid tette hétvégén, bár az is nagyon jól esett.Imádjuk a kis prücsköket, olyan huncutok.

 

Tegnap este elmentünk 4n még moziba, annyira jó az új X-men, már most nagyon várom a folytatását. Este pedig 2xP nálunk aludt.

 

A hasim sajnos hónapról hónapra rosszabb, és már csak utána van fálydalom, ami olyan szempontból rossz, hogy észre sem veszem ha beköszöntenek a piros betűs ünnepek. ÉS a fehérneműim ezáltal fogyóban vannak.

 

Az idézetet az elején pedig azért írtam, mert úgy éreztem ezen átestem én is ezen, de már megtaláltam azokat a valakiket.

 

 

 

"Mókuska, Mókuska..."

Ez nem más mint egy dalnak az idézete. Az uncsiknak énekeltük és néztük Youtube-on hogy hogyan is kell elmutogatni a dalt. Annyira okosak, hogy ha hallani akarják már mutatják belőle a részleteket. Alig várom hogy együtt mutathassuk, majd mi a saját kis törpénknek.

De egyelőre ez is megteszi, nagyon kis komiszok az uncsitörpök. Dávid és Lia olyan gyorsan nő és fejlődik. Így hogy 1-2 hónaponta látjuk őket mindig szembeötlő a változás.

A napok most nagyon gyorsan telnek. Annyi a teendőnk, hogy nincs is időnk a baán stresszelni. ez a hét is elég zsúfolt lesz,de nem gond legalább röpül.

Most a Nagyinál vannak, akire ráfér a felfirrülés. Az előző hét borzalmas időjárása nagyon megviselte őt, annyira félt, hogy a pincébe menekült. Mindenki defektes a családban, hát ez van.

Már megbarátkoztam az egész szituval, és már nem is félek egyáltalán. Természetessé vált ez az egész, már márként talán nem is tudom elképzelni, az ugye csoda lenne.

A meló is röpül annyi a teendő. Alig érek egyik dolog végére már jöhet is a másik.

Egyetlen baj, hogy az idővel a pénz is fogy a számlánkról. Pedig de jó volna,ha költeni nem lenne időnk. De valahogy ennyi teendőnk között is jut idő.

Kicsit vásárlási kényszerem is van :D. Jó volna pár ruci, csecsebecse, mütyűr....:) Na de fogjuk vissza magunkat.

Hiszen van konyhám már, éljen :) YÁYÁYUPÍÍÍÍÍÍÍÍÍ. nagyon szép lett, olyan Encis :) Nem egyhangú, kicsit bohókás.
Tehát a házikónk alakul, nagyon szépen. A kertecskémben a héten retekszüret lesz :).
Minden kibújt az esős időtől.Most lehet gazolni. De nem gond, megnyugtat.

MÉG NEM ILYEN DE MAJD ELJÖN ENNEK IS AZ IDEJE.

Férfiak,

A mai naphoz nem sokmindent tudok hozzáfűzni, de találtam a férjem viselkedésére egy megfelelő idézetet Móra Ferenctől, nagyon okos ember lehetett:

"A férfiak háziállattá tették a nőt, s felpanaszolják neki a takarmányt."

Ez a mai nap pontosan így volt.
MIvel tesómék jönnek holnap délután az incsukkal próbáltam minél hamarabb felkellni ma reggel, hogy minél hamarabb haza tudjak érni a munkából.
KV-t készítettem az én "drágaszágomnak", és felébresztettem szájra puszival, simiztem, adtam neki többször puszit, miután elköszöntem, szóltam, hogy én pakoltam kajcsit azzal már nem kell foglalkoznia. Erre a "szerény " kis ebédünknél hortobágyi húsos palacsinta, eljátszotta a stokásost, hogy tejfölt miért nem raktam és húzta a száját. Hát komolyan mondom, így is fényes már a valaga a kedvességemtől....FÉRFIAK!!!
Meg persze ha este akkor eszi mikor sötétben filmezünk, honnan a fenéből tudjam, hogy ő tejföllel ette.
MOndtam hogy nem muszáj megenni, persze csúnya hangsúllyal erre felállt és elment.
Hát ez borzasztó, ennyire tiszteletlennek lenni, mikor a másik mindent megtesz.
Meg kéne inkább köszönni, hogy van mit enni mert főzök, mikor erőmből és időmből kitellik.
Ha kajáról van szó olyan mint egy őstulok, bunkó és követelődző.

Ez kb. stimmel:

 

NA de erről ennyit. Tehát jönnek O.-ék úgyhogy gyorsan elmegyek a költcsönkért utazóágyért, aztán boltba gyümit, krumplit venni. Aztán haza, mosgatás, ruhaelpamkolás, fertőtlenítés, függöny felrakás, karni felfúrás, sötétítő felrakás, főzés (brassói, aranygaluska, makaróni )

és ha ezzel megvagyunk rendbe kéne, hogy szedjem magam és ki ne maradjon a békülés persze.

 

Mert ugye ha ezek a viták nem lennének, nem lenne szép az élet.

 

Múlnak a napok...

Pont egy hét telt el mióta írtam és annyi minden történt, hogy nem is tudom hol kezdjem.
Túl vagyunk mindketten egy -egy vizsgálaton. Most is nagyon kedvesek voltak, nyugodt szívvel távoztam az intézetből és bementem a legutóbb is válaszott helyre enni egy jót.

Aztán szinte az egész napot Jidinél töltöttem, rég nem találkoztunk nagyon jó volt. Hagytam időt magamnak azért turiba is betértem.

A metrón találkoztam egy régi csopi társammal, vannak véletlenek. Aztán Kelenföldön várnom kellett R.-ra és olvastam. Nagyon féltem hogy lemerül a telóm ,de pont időben ért oda, szerencsére.

Aztán, kiderült hogy jövünk dolgozni szombaton, erre nem számítottam, de R olyan lelkesedéssel vágott neki mert sikerült megoldania a kerámia magok repedésének a gondját, hogy nekem is menni kellett.

Majd szombaton beugrottunk megnézni P-t hogy vhogy vana háta, ott volt Hanga baba is meg a család, R kicsit segített az xboxot rendbe tenni és siettünk haza mert a Pocak családot vártuk délutánra. R elszalad a fűnyíróba benzinért, n meg gőzerővel pakolásztam.

Így elment a szombat is és vasárnap reggel már rosszullétre hányingerre ébredtem és az idő is borzasztónak bizonyult.
Délután elmentünk az ikeába, előtte megrajzoltuk a konyhát, megnéztük jó lesz e, ahogy gondoltuk.
Picit összekaptunk de amilyen rossz napom volt nem is csodálkozom.

Vasárnap éjjel mind2en borzalmasan aludtunk, hétfőn reggel a kocsiban munkába jövet már hányingerrohamok törtek rám, aztán 11kor haza is hozott R már nem bírtam, újra itt a migrén.

Ma már talán jobban vagyok de a fejem még mindig tompa de legalább a hányinger elmúlt valamennyire.

Persze mind2őnk eszébe jut hogy mi van ha nem migrén, hanem megtörtént a csoda és baba van a pocimban, de erre nagyon kicsi az esély. Megegyeztünk, hogy nem veszünk tesztet, ha terhes lennék biztosan hívtak volna a klinikáról.

Azért akkor is reménykedem....., de ez vhol a kedvemet is kicsit elrontja. Most mi a jó ha azt mondogatom hogy biztosan nem és esélyt sem adok, vagy az ha reménykedek és aztán jobban fáj. Nehéz dolog ez nagyon.


A könyvemmel picit lassítottam, egyszerűen sem erőm, sem időm nem nagyon volt mióta kivégeztem a 4. részt de nagyon kíváncsi vagyok már mi lesz a következőben. Teljes végzet ereklyéi fan lettem.

Mai nap tanulságai

Reggel a rádióban Balázséknál az volt a téma, hogy mit üzennél magadnak a múltba 10 évvel ez előttre. Ugyan jó rég volt de ki ne emlékezne a tinédzser időszakra.
Azt üzenném magamnak, hogy legyek önzőbb, és határozottabb. Ha vki hazugságokat állít rólam azt töröljem jól képen. Ne akarjam mindenképpen megszerezni azt a fiút, mert a szüleinél rosszabb embereket nem nagyon fogok ismerni.
És ne féljek attól, hogy nem találok jobbat mert nagyon is fogok.
Foglalkozzak többet az angollal.

Ennyit mondanék magamnak, jah és hogy egyek nyugodtan mert még úgysem hízok, viszont 10 év múlva ez már nem így lesz.

 

Hazaértünkkor ma kicsit kertészkedtünk locsoltam R. ásózótt, és talált vmi gilisztára hasonlító furát. Megnéztem én is, és arra jutottam hogy az bizony vmi bele. Bebizonosodott, hogy az is volt Kengi kinyírt egy cicót, és elásta. Hihetetlen milyen vadállat tud lenni, pedig annyira bújós.
Gyilkos öleb!

"Ó ha rózsabimbó lehetnék..."

Valamiért ma egész nap Süsü jár az eszemben, nem értem egyáltalán hogyan is jutott oda. Pedig reggel munkábajövet Roxette ment a rádióban. Bár furcsa is lett volna süsüt hallgatni :D.
Borzalmasan aludtam az éjjel, teli rémekkel,alvilágiakkal áryvadászokkal, mérges kutyákkal, véres erotikával...
Minden megfordult egyszerre a fejemben és közben fájt minden porcikám az egész napi kertészkedéstől.

De nem bánom, egyszerre szép lett, kezd rendesen kinézni az udvar, lassacskán haladunk, és idővel kirajzolódik, hogy mit is akartunk.
Próbálok minden használhatót felhasználni, kosár, cserép és fa maradványokat ami egy kicsit is beleillik az összhangba és a kedvemhez. Azt hiszem ez tegnap sikerült is, meg kell hogy dícsérjam magamat, jó lett.
Feszüljenek csak az izmaim a kerti melótól, tünjön el a narabcsből és a felesleges kilók.
Bár az utóbbinak adtam egy jó nagy pofont az este, bevágtam egy egész doboz 32-es pizzát:) azt hiszem éhes voltam. Együtt ültünk a tv előtt, kifáradva Roli, Ádám és én, és tömtük ami csak magunkba fért. Persze mellettem ott lapult a laptop, mert belekezdtem a 4 kötetbe a könyvemből. Fura hogy nem teljesen ugyanaz a szál és fogalmam sincs mi is fog történni.
Ettől még jobban olvasni akarok.
A tegnapi nap nagy részét egyedül töltöttem otthon, mert Roli elment anyák napjázni, de nem bántam hallgattam a zenét,( miután 15 perc után sikerült bekapcsolni a magasban lévő lejátszót)és ültettem pakolásztam. Roli aztán egy komposztálóval és Ádival tért vissza. Volt segítségem.

A ma reggelünk, a felkelés, hát az borzalmas volt, mintha éjjel agyonvertek volna kb., de azért csak sikerült összeszedni magunkat.

A munka, nagyon jó, újra öszintén tudok mosolyogni mindenkire( na jó kivételek mindig vannak) és kellemesen el tudok beszégetni, infot szerezni sokmindenről ami később még jól jöhet, közelebb érzem magamhoz az egész világot :).

Így sokkal könnyebb élni :D !



Egy kis pihenés

Bár hérfő óta nem írtam, így sem tudok sok mindent mondani.
Túl vagyunk azóta egy ballagáson és egy május 1.-i bulin élőzenével.
Mindkettő nagyon jó volt, rég nem volt ennyi lehetőségünk közösségben kikapcsolódni.
Ma reggel, ugyan kicsi macskajajjal ébredtem, de ez ezzel jár ha az ember nem iszik töményet és nincsen hozzászokva. Felkelés után összeszedtük magunkat és elindultunk Levi doki bácsihoz, hogy ideedja a Lorenzo által kért műtéti leírást. Az embernek mindig kellemetlen érzése van ha az orvostól kérni kell, de szerencsére a doki viselkedése mindig feledteti velem ezt a kényelmetlen érzést. Most is így volt, bűbájosan kedves volt és a mosolyával, suttogó hangával rögtön megnyugtatott.
megkaptam a leletetem és kis bevásárlási kitérővel jöttünk is haza.

A kutyusaink tegnaptól kint alszanak, nagyon hiányzik idebentről a körmök kocogása a kövön és furcsa hogy az ajtók nyitva vannak, már nem kell attól tartanunk hogy hová fészkelik be magukat a kis huncutak, talán túl nagy is a csend idebent.

A könyvem első három részét kipörgettem, annyira izgalmas, nem értem hogy nem hallottam erről már korábban.
Nagyon örülök, hogy ilyen happy lett a vége, a hangulatomhoz most ez a megfelelő.

Észre sem vettük és már május van minden gyönyörű zöld vagy éppen virágba borult.
Ez a hónap eseményekkel dús lesz, már miénk lehet a céges kocsi, jönnek Orsiék az ikrekkel, és közben a vizsgálatokat is pörgetjük a mi csak1lombikbabánkhoz.

Nagyon boldog vagyok és végtelenül nyugodt. Annyira rég éreztem ezt a biztonságot az életemben.
Remélem sokáig megmarad ez az egyensúly és nem történik semmi ami kibillentene.

A jövő hétre össze kell szedni magamat, a munka kemény lesz, meg kell próbálni odafigyelnem rá és nem folyton árnyvadászokra és arra gondolni hogy lehetséges, hogy hamarosan bekerül vmi a pocakomba.