Férfiak,

A mai naphoz nem sokmindent tudok hozzáfűzni, de találtam a férjem viselkedésére egy megfelelő idézetet Móra Ferenctől, nagyon okos ember lehetett:

"A férfiak háziállattá tették a nőt, s felpanaszolják neki a takarmányt."

Ez a mai nap pontosan így volt.
MIvel tesómék jönnek holnap délután az incsukkal próbáltam minél hamarabb felkellni ma reggel, hogy minél hamarabb haza tudjak érni a munkából.
KV-t készítettem az én "drágaszágomnak", és felébresztettem szájra puszival, simiztem, adtam neki többször puszit, miután elköszöntem, szóltam, hogy én pakoltam kajcsit azzal már nem kell foglalkoznia. Erre a "szerény " kis ebédünknél hortobágyi húsos palacsinta, eljátszotta a stokásost, hogy tejfölt miért nem raktam és húzta a száját. Hát komolyan mondom, így is fényes már a valaga a kedvességemtől....FÉRFIAK!!!
Meg persze ha este akkor eszi mikor sötétben filmezünk, honnan a fenéből tudjam, hogy ő tejföllel ette.
MOndtam hogy nem muszáj megenni, persze csúnya hangsúllyal erre felállt és elment.
Hát ez borzasztó, ennyire tiszteletlennek lenni, mikor a másik mindent megtesz.
Meg kéne inkább köszönni, hogy van mit enni mert főzök, mikor erőmből és időmből kitellik.
Ha kajáról van szó olyan mint egy őstulok, bunkó és követelődző.

Ez kb. stimmel:

 

NA de erről ennyit. Tehát jönnek O.-ék úgyhogy gyorsan elmegyek a költcsönkért utazóágyért, aztán boltba gyümit, krumplit venni. Aztán haza, mosgatás, ruhaelpamkolás, fertőtlenítés, függöny felrakás, karni felfúrás, sötétítő felrakás, főzés (brassói, aranygaluska, makaróni )

és ha ezzel megvagyunk rendbe kéne, hogy szedjem magam és ki ne maradjon a békülés persze.

 

Mert ugye ha ezek a viták nem lennének, nem lenne szép az élet.