Túl Mindenen

Már nem túl frissek az élményeim, de azért leírom időrendben mi is történt velünk.

Szóval stimulációm folytatódott, minden nap R adta a szurikat. Ő megszokta én nem egészen, de hajtott a cél, hogy minél több petém legyen és azok minél jobbak legyenek. 
A leszívásra aztán 6-án került sor. Elég ideges voltam nem tudtam mi is fog rám várni, de azért lehetett volna rosszabb is. Az altatástól nem féltem, csak a cél lebegett a szemem előtt. 

Hamarabb érkeztünk 7:15-re írták mi már 7 előtt ott voltunk. Kellemetlen volt nagyon, mert nem engedtek fel minket 7 előtt, amit máig nem értek, hogy ezt miért nem lehet kultúrátlan megoldani.

Aztán jött egy gyors EKG és utána irány a 4 emelet a jól ismert meddőségi. Itt bevezettek a szobába, ami inkább egy táborra emlékeztetett mintsem kórházra. 4-en voltunk, nem kórháza hanem alacsony fenyőágyak pléddel és egy kispárnával. Átöltöztem a hálóingbe és vártunk. R-t közben elhívták az ő "kellemetlen" vizsgálatára. Én voltam az utolsó akit a műtőbe hívtak.
Követtem a betegszállítót a műtőig, ami előtt leültetett egy kis székre és ott kellett várnom. Közben hallottam, hogy ébresztgetik az előttem lévő pácienst. És beszélik ki is jön. 
Miután ráfagytam a kisszékre, behívtak, levettem a bugyim és felfeküdte.
Aztán vénát kerestek, szúrtak és lassan aludtam is. 
A doki ott volt,de rám sem nézett, nem is szólt hozzám, ami számomra elég sértő volt. Jól esett volna néhány nyugtató szó.
aztán ébredeztem is, visszatoltak, megkérdeztem a betegszállítótót belékaroljak e mikor áttesz az ágyra, hátha úgy könnyebb neki. Letett és R ott volt mellettem. Nem kértem semmit, mondtam hogy csucsulok. Majd hirtelen feleszméltem és rákérdeztem csucsultam e már. Ezt megcsináltam 3x 5 percen belül.
Nem tudtam mennyi idő telt el, csak annyit tudtam, hogy egyre jobban fáj a hasam és érzem, hogy folyik a lábam között a vér.
Aztán nem enyhült, rettenetesen fájt, R kiment megkérdezte nem e kaphatok fájdalomcsillapítót. Azt mondták még nem telt el az altatás után annyi idő.
Majd vártunk, próbáltam a nyöszörgésemet visszafolytani és csak folyt a könnyem. Majd hoztak nekem vmi undorító sárga infulziót és egy algopirint bevehettem.
Később az infulzióról kiderült, hogy fehérje. Amit emberi vérből nyernek ki, fujjjj.

Enyhült a fájdalom és enni is tudtam, meg ittam sokat.
1 körül jöttek, hogy kimehetünk egyenként az embriológushoz.
Végre sorra kerültünk és az eredményeink ezek voltak:
11 db petesejt melyek mérete rendben volt.
5 ami -1 napos
3 ami -2 napos
és egy ami csak petezsák volt.

Aztán felöltöztem és mentünk Fülöp dokihoz hogy elmondja mi a teendő. A lényeg az volt, hogy hiperstimu állapothoz nagyon közel vagyok ezért is kaptam infulziót és sok fehérjét kell ennem, pihennem és gatoradet inni. Ha  a hiperstimu marad és rosszabbodik, nem lehet beültetés.

Ez nagyon szép eredmény volt. Nagy esélyünk volt arra hogy szerdáig elmenjünk a tenyésztésben. Aztán megígérték, hogy szombat reggel hívnak az eredményekkel.
Szombaton pontban 8-kor hívtak ahogyan megígérték. 5 petesejtünk volt ami elkezdett szépen osztódni. ami azt jelenti szerdáig várunk.
Így is volt, mentem dolgozni, hogy teljen az idő.Aztán kedd éjjel alig aludtam. Beszéltünk mindenféle variációról mi van ha 5 megmarad, akkor mennyi legyen az annyi.
Aztán szerdán, ugyanúgy 7:15 re mentünk. Felmentünk a 4-re és átöltöztem csak a szokásos, majd vártunk. Aztán jött az embriológus, hogy megnézhetjük a kicsikéinket. Akik 3-an maradtak. És ott elmondta, hogy a doktor úr szerinte ragaszkodni fog az egyhez és a többit lelehet fagyasztani. Meglepődtünk, és vártuk a dokit, hogy beszélhessünk vele, mert mint kiderült, ő dönt és akkor kell megbeszélni amikor már befeküdtem transzferre és nincs ott R. Ami nagyon nem tetszett, egyáltalán nem. Aztán, vártunk és vártunk.....
Majd 10 körül kimentünk mert R elkapta a dokit a folyosón és utána váltottunk vele pár szót. Mondta hogy ő 1-et akar mi pedig 2-t. Bent majd dönt az UH.
Aztán szólítottam is, s bementem, felfeküdtem és vártam a dokit. Végre megérkezett, nem volt beöltözve csak kesztyű. És megultrahangozott. Megkérdeztem, hogy pontosan mit is néz. A petefészkek mérete megmutatja hogyan áll a hiperstimu állapot. Elég nagyok voltak, ami azt jelentette még "veszélyben" vagyok, ezért nem engedte a 2 kicsiként visszaültetését.
Elindultunk eggyel. Tágítás, fertőtlenítés, aztán katéter, benne a kicsimmel. Majd megnézték utána nem e maradt benne. De benne maradt ezért elölről. Majd csak sikerült. A doki azt mondta jó hogy ilyen ragaszkodó. Közben elmondta hogy mi nem beszélünk már. A lábam között volt a feje kellemetlen volt úgy beszélni. De elmondta hogy nyugodt életmód, pihi feküdni nem kell. A fehérjés kaja marad és 2 hét múlva találkozunk. 
Erre mondtam neki akkor van a szülinapom. Nem nagyon reagált csak annyit hogy vagy nagyon jó vagy nagyon rossz lesz.
Aztán 12:30 körül hazajöttünk, kis pihi után.

Azóta itthon vagyok. Vannak hasi és derékfájdalmaim, de ezt bármitől lehet. 
Rettegek, hogy ott van e még a kicsikém, vagy mi van vele.Próbálom elütni az időt, mindenfélét csinálni. Most hétvégén jobb, hogy itt van R, de a hétköznapok nehezebbek lesznek az tuti.

Ez kicsit hosszú lett, de ennyi volt. most várunk...................

Tűk és "gömböcök"

Eltelt jó pár hét és nem mertem leírni a történéseket. A jó híreket is nehezen dolgozom fel, idő kell míg elhiszem őket.
Az elmúlt 4 reggel azzal telt, hogy gondolataimba meredve feküdtem az ágyan és vártam, hogy R hozza a szurikat és legyek túl rajta.
Simogattam a hasam, koncentráltam, beszéltem magamba. Próbáltam minden lehető dolgot megtenni, hogy 5*-os szálodává válljak odabent szuper wellnes részleggel, ahol a kis gömböckéim jól érzik magukat. Majd később a pici zigótánk is jól érezze magát.
Ma voltunk UH-n és nagyon jó híreket kaptunk, 4 jobbos és 8 balos, és egy picit kisebb egy pedig nagyobb, a többi csopiban van.
Szeressék is egymást mert én is szeretem őket.

Ezen a lépcsőfokon túl vagyunk, hétfőn megyünk újra, amikor úgy gondolom kiderül mikor is lesz a punkció.
Addig is hétvégén pihi és egymásra koncentrálás , a gömböcök pedig nőjjenek csak.

Úgy érzem zenét kell hallgatnom és olvasgatnom egy kicsit, meg jó illatokat csinálni és vmi finomat ennék. Hmmm, ezen még elgondolkodom.
Lehet elviszem R-t vacsorázni. VAlamivel mindenképp meg akarom lepni.

A lényeg az hogy ma boldog vagyok és ezt nem vehet el tőlem senki.
Ez csak a miénk mi harcolunk érte, útban van a mi gyerekünk és remélem meg is érkezik.

Napok, hetek, hónapok

Sok sok ilyen telt el mióta írom a blogot hol nagyobb, hol kevesebb sikerrel.  Sok mindenen mentünk keresztül, és most a cél előtt, ahogy szokás elgyengültem. Megmagyarázhatatlan, hogy miért, de a testem talán nem tudja feldolgozni ezt az ismeretlen izgatottságot.
Szeptember 28 óta fáj a hasam, hánytam többször , nem rétem mi történt.
Az elmúlt 3 év kiemelkedő napja volt. Egy olyan nap mikor semmi váratlan nem történt, mikor minden vágyam teljesült . A doki azt mondta indulhatunk., jók a hormonok.

Napra pontosan 1 év telt el, a mágikus egy év, mely alatt megküzdöttünk démonainkkal. Átváltozott a testem, és R legféltettebb részét, közkincsé tette a jó reményében. Apropó ennek is lett eredménye.
Levegőt nem kapva ültem, és nem jött ki hang a torkomon, Próbáltuk elmesélni mi történt velünk, de többre nem emlékszem, csak hogy nincs akadálya hogy elkezdjük.
Tehát várjuk a 19-ét, mert akkor jöhet az utolsó UH a stimu előtt.

És én félek, félek hogy vmi bajom van amit nem vettek észre, félek mert a testemnek egészséges boldog jeleket kellene adnia, de nem ezt teszi. És nem tudom miért ! Az emésztésem leáll, majd felturbózva újraindul, majd leáll és már a gyomrom is. rettegek orvoshoz menni, mert nem akarom, hogy bármi kiderüljön. Itthon ülök és imádkozom. És nem akarok arra számítani hogy történni fog vmi, de mégis számítok. Úgy akarok élni és itt ülni hogy felhőtlenül boldog vagyok és csak a boldog befejezést látom.
NEM AKAROK RETTEGNI! NEM AKAROM HOGY A REMÉNY RETTEGÉSSEL JÁRJON!

Újrakezdés

Egy hónappal ez előtt úgy éreztem nincs megoldás. Nem is tudom igazából mi történt, egyszerűen egy kis igazi pihenés és beszélgetés után új erőre kaptam és elkezdtem a vitaminokat megint szedni. Lassacskán jobb lett a kedvem és az augusztus hónap igazán jó hónap lett. Nem mentünk sehova jó volt az otthon melegében.

 

Az orvosokhoz is újra be vagyok jelentkezve, annyi hogy az endokrinológushoz nem volt időpont, ezért szerintem visszamegyek a klinikára Szigetihez. Írja végre le hogy mehetünk lombikra. Voltam Nyéky dokinál is és egy összenöcést talált csak. Most Fülöp fog dönteni foglalkozunk e vele vagy mehet a lombik.

Hozzá szeptember 28 megyünk. Addig megcsináltatom a vérképet, homont, meg a cuki nem vagyok semmilyen nemi és egyéb beteg tesztet. R meg megnézeti a kisfickókat, jah és hogy egy év alatt ő sem lett nemi beteg.

Aztán döntsön vki sorsomról, hogy újabb műtét vagy lombik. Csak haladjunk, mert ebbe a várakozásba már mindenki belebolondulna.

Űr

Az elmúlt hónapokban próbáltam a "kellemes" tanácsokat megfogadni, azokat a mindenkitől elhangzó szuper tanácsokat, hogy "ne stresszelj rá, hogy biztosan psichés is a baj, hogy ne görcsölj.....".
Szóval lazítottunk, újra éltem fiatal, tinédzser koromat. Voltunk koncerten, buliban, nyaraltunk 2x, voltunk sportolni , ittunk, dohányoztunk bűnöztem.......
Mindent megtettem, hogy el tudjam terelni a gondolataimat, még a már megszokott szabályaimat is kicsit félre téve.

Az eredmény?!...???

Egyáltalán nem érzem jól magam! Nem lettem könnyebb, sem lelkileg sem testileg!!! Nem találtam megnyugvást ezekben, nem kapcsolta ki az agyam semmilyen tudatmódosító alkohol, vagy stresszoldó cigaretta!!!! Ítéljenek el emiatt amit tettem, biztosan joguk is van hozzá hiszen én is elítélem magamat.
Ettől csak rosszabb és rosszabb. Olyan gödör mélyén érzem magam, ami most mocsár is lett egyben. Bármit teszek nem jobb és talán soha nem is lesz jó.
Butaság volt azt hinni, hogy ezt az űrt bármi mással lehet pótolni, mert nem lehet.

Nagyon nehéz visszazökkeni, újra gatyába rázni magamat, és megint nagyon szigorúan tartani a diétát. Megint elkezdeni edzeni, takarítani, főzni, kertészkedni kedves és odafigyelő feleségnek lenni.
Másokkal foglalkozni és nem magammal.

Nem tudom mit tegyek, mások gondjaival foglalkozni nincs erőm, a sajátomra pedig gondolni sem akarok.
Azt hiszem Zűr van az Űrben is!

Homok


Az elmúlt hetet Olaszországban töltöttük. A szerdai céges találkozón kívül nem volt más hivatalos dolgunk, szóval kihasználtuk a helyzetet és mentünk. Gyönyörű volt minden! R-nek mondtam is hhogy igazi olasz vagyok el tudnék élni paradicsomlevesen paradicsomos tésztával. Nem mintha ez lehetséges volna az IR miatt.
Sajnos étkezés szempontjából az olaszok nem valami IR barátok ezért bűnöztem is elég sokat mert úgy gondoltam megérdemlem.
Padovában szálltunk meg hétfőn aztán onnan másnap megáltunk Veronában majd Vergano következett itt 2 éjszakát alundtunk a céges buli miatt aztán tovább indultunk csütörtökön Sirmioneba és onnan pénteken Bibioneba.




Elég hosszú menet volt de mindent látni akartam amit csak lehet.
Sajnos akadtak a szokásos gondok, ami azt hiszem sosem fog megoldódni közöttünk. A libidókülönbség, és hogy R szerintem mindig úgy érzi hogy mivel ezt ő nekem adta az utat én is adjak neki érte vmit. Amit én meg nem igazán bírok elviselni ha el is várnak az ajándékért vmit. Szóval már az első este rosszul indult ezen a téren és elgé feszült volt a hangulat utána.
De a táj gyönyörű volt és rengeteget sétáltunk, ami nagyon jó volt bár néha az én lábam is fájt már.
Ami még rossz volt hogy csütörtökön elkezdett fájni a jobb oldali vesetájék. Biztos voltam benne, hogy vese,ezért hétfőn kivizsgáltattam magam de nem találtak semmit. Aztán eszembe jutott az előző endometriózisos görcs, hogy az is így indult jobb oldalt. Ezért elkezdtem kétségbeesetten kutatni, kihez menjek most. Kit hívjak fel. Már az egész jobb oldalam fájt nem csak vesetájék és jött a "pöttyözés"frown hangulatjel. Kedden őrjöngve elkeseredetten sírtam a telefonba a nővéremnek, hogy ilyen nem fordult volna elő soha ha a doktor úr élne hogy könyörögni kell hogy vizsgáljanak meg. És ő soha nem kérdőjelezte volna meg a szavahihetőségem.Nagyon hiányzik!


A baba terén mostanában sokat gondolkodom. Főleg az e heti orvosi hercehurca után. egyszerűen nem tudom hogy fogom rávenni magamat hogy megint szétszúrkáljanak és vizsgáljanak. Még mindig reménykedem hogy eljön az a csoda, nagyon reménykedem. Most úgy érzem lehet erőm sem lesz belekezdeni a lombikba :(. Ésazt hiszem R.-nek sem.

Hónapról hónapra

Úgy tűnik már egy hónapra csak 1 bejegyzés jut. Nem arról van szó hogy nem történnek dolgok. De nem érzem azt eténként hogy most kikapcs és írok. Ettől függetlenül nem szeretném abbahagyni, mert ez az egy is nagyon jó, összeszedhetem a gondolataimat és visszaolvashatom magam, hogy mi is történt.

Ami változott otthon hogy kész az ágyás, nőnek a zöldségek, ha éppen nem lyukat ás bele Kenig, és az udva ki van egyengeteve. Most füvesítübnk, locsolunk a Roli által megálmodott öntözőrendszerrel. Már nagyon sok virágot ültettem csak győzzem kivárni, hogy megnőjjenek. De remélem előbúlnak majd.

A teraszra tervezünk pavilon szerűt, de még nincsen pontos ötletünk. Majd kiderül, de a pénzünk eléggé kimerült mostanában.Elő kell szedni a rejtett tartalékokat.

A hétvégén Demjénben voltunk, ez volt a házasségi évforduló amiről írtam. Elég jól sikerült, minden téren :). Jó volt a kaja, a wellnes, a csúszda és .. Tehát minden oké, de a legjobb az vlt hogy tudtam mindeig enni és elém tették és jaj de jó volt.
Sokat pihentünk nevettünk, kikapcsoltunk. Tegnap hazafelé miziztunk és megvettem a kisebb méretű gatyóimat.:). R bíztatott így századjára csak sikerült.

Most vettem észre hogy már 1 év eltelt mióta blogolok. Remélem egy év múlva már pici tökmagról fogok írni, mindegy bent vagy kint csak legyen.
De bizakodó vagyok Adél barinőmnek is sikerült :). Dupla tökmag :).
Szóval most újúlt erővel nyomom az edzést és mindent. Hajrá!!!!!!

A kert a kert és a kert

A hétvégén gyönyörű idő volt, úgyhogy folytattuk a kertrendezést vasárnap. A szombat pedig olyan gyorsan elment, mert a szomszéd kislánynak szülinapi bulija volt ezért el kellett mennem ajándékot venni neki. R pedig közben beugrott a bauhausba. MIkor utána talákoztunk, mondta hogy lépés közben mintha érezte volna, hogy becsípődik a háta és fáj. Hát ez annyira jól sikerült hogy szombat délután ő egy jó nagyot pihizett, amíg én kitakarítottam.

Sajnos mostanában nagy a kosz, Lola a húsvéti nyuszim amit Rolitól kaptam elég sok kosszal jár és sűrűn kell takarítani mert ugye hát egy nyuszi akiből sok bogyesz jön ki. De imádom őt már odaszalad hozzám mikor kiengedem, nagyon édes.

Tehát a vasárnap :
R építette a teraszt és pedig, P-vel epret ültettem az elkészült magaságyásokba, meg ilyenek. Nagyon meleg volt, már rövidnaci és trikóban nyomultam.
A hátam jól le is égett, éreztem hogy fáj de még nem látszódott, csak estére lett durva a helyzet.
Ma lehet elmegyek megint futni a völgybe, de azon is gondolkodtam, hogy futás helyett egy kis kapálás lesz a bemelegítés aztán maj erősítő ezdés lesz inkább ma. De mág kitallom még hazaérünk.

Pénteken újra megyek 3.-os IR vizsgálatra. Próbálok nem rástresszelni, de hát nem úgy megy ez, tudod.Aztán felmegyek az osztályra elkérni az összes leletemet Csuporkához kell vinni mindent.
Jah és azt is megkrédezem, hogy a múlt évi leleteim még érvényesek e, vagy újra kell e mindent csinálnom. De valószínüleg igen.

R-rel néha így vagyunk néha úgy. De most jön a jó idő, szóval bizakodó vagyok. Már megvan a meglepi, hogy hová megyünk a házassági évfordulónkon is, szóval remélem jó lesz én nagyon várom.

De addig megpróbálok még jobban formába jönni, hogy szupi legyen a testem a fürdőruciban.:)
A változást én még mindig nem látom, de R folymatosan mondja ami sokat segít, hogy legyen erőm tovább folytatni az edzést és nem feladni.ehet nem ártana egy kis szoli sem mert hófehérkét rólam mintázták, legalább is a lábamról.

MOst irány az uzsi mert, már korog a pocim. Lehet iszom egy kis Kv.-t is. MErt azt ilyenkor lehet egy kis tejjel :).

Fotók most nincsenek, majd legközelebb pótolom.

Hogyan tovább?!

Tegnap előtt kaptam a hírt, hogy a szeretett Doki bácsim elhunyt. Kicsit furcsán jött ki mert pont április 1-el küldték, de igaz !
Sajnos azóta sem derült ki mi történt vele. Annyit írtak, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt 40 évesen.
Nagyon sírtam, még ma reggel is :(. Tegnap létrehoztam egy közösséget, ahová beírhatják az emberek a vele kapcsolatok élményiket. Olyan mintha vele elveszett volna a reményem. MIndig őt láttam magam előtt, ha arra gondoltam, hogy ne adjuk fel. Az ő hangját hallottam és az most elveszett. Nagyon fáj.
Ő az aki még a pékségben is megismert, akiről írtam és most nincs többé!

Nem is tudom elképzelni hogy nem abban a környezetben és nem ő fog vizsgálni. egyszerűen rémisztő számomra hogy idegen emberhez menjek.
Nincs még 1 ilyen orvos.

Telnek a napok, itt a tavasz

ÉS én azt vettem észre, hogy mindennel el vagyok maradva, kitört rajtam a tavaszi fáradság és feszült vagyok.
Elkezdtünk C és D vitamint szedni, de lehet magnéziumot is most be fogok iktatni, lehet az segít.
R tegnap jött haza, egész héten nem volt itthon. Én meg örlődtem egyedül magamban mert letojta a fejemet és nem igazán akart kommunikálni velem, hogy mizu vele, velük. NAgyon rosszul esett. MEgint elhanyagol engem mostanában..

A kertben tervezünk magaságyást, de győzzem kivárni, hogy kész lesz, én kételkedem ebben, már ültetni kéne, nem magaságyást csinálni, de mindegy. mAjd csak kialakul. Tehát nem fából lesz csak R kitalálta, hogy hegeszt vasból álványt és arra fúrúnk lambériát kivülről, belül pedig geotextillel ki lesz bélelbe.. Úgy Legyen!

KÖzben betonkeverő keresésben is vagyok a teraszhoz. TEgnap találtam egy olcsó, jót, de nem elvitték a szemem elől. Most keresek másikat, remélem találok, nem akarok 60000-80000ft-ot kiadni érte. Próbálok mindenen spórolni amin csak lehet.

A hónapban azt tervezem még, hogy az összegyűlt apróból fizetem ki a csekkeket és így is a számlánkon több pénz marad.

Hétvégén még fogalmam sincsen mit főzök, lehet a kertben kellene vmit, már arra gondoltam. De majd még meglátom milyen lesz a kedvem. A takarítást már feladtam, nem érdekel egyszerűen.Folyton szalad a ház.

Az edzés egész jól megy., bár tegnap kellett volna, de nagyon fáradt voltam a heti hajtástól és a vitaánktól és mindentől. A súlyom egyre jobban aggaszt amúgy, nagyon fogyni akarok, egyáltalán nem érzem magam vékonyabbnak, sőt ! És már nincs is kedvem enni, ha meg többet eszem bűntudatom an, ha nem mozgok, bűntudatom van. Elég nehéz így.
Lehet el fogok kezdeni edzeni kondiban, erősítő, gyúrús téma segg lábra. Még gondolkozom rajta a szégyellőségem miatt,de lehet rászonom magam.

MIndeközben ilyeneken jár az eszem:

2:1

Túl vagyunk, megint néhány elég nehéz heten. Szerdán R-t megműtötték a varicokelére. Eddig azt hittem annak nehéz akit műtenek, de kivülről talán még borzasztóbb cvolt. A várakozás felörli az embert.
2-re mentünk és 6kor slattyogott be a műtőbe szegénykém.
Nem engedtek be hozzá ebben a híres intézménybe, hiába kifizettünk 65eft-ot az oep támogatott műtétre.
Bunkó volt mindenki, levegőnek vettek kb ahogy ott vártam a kinti váróban R pedig a szobában tv-zett.
El akartak küldeni ami számomra hihetetlen. Ez egy műtét könyörgöm vki otthagyja a férjét és tényleg csak reggel megy vissza. Mi ez csomagmegőrző?
A lényeg hogy 7kor tolták ki a műtőből, kába volt nagyon de integetett ahogy én anni az intenzíven.
Aztán az altatóorvos csak megengedte hogy bemenjek hozzá.
Kedves pasi volt, az egészségügyben és az irodai munkában a nők szipirtyóbbak mindig.
Ott voltam vagy fél órát aztán eljöttem, nem akartam visszaélni a jóindulattal.
Át kellett parkolnom közelebbi helyre a városban,úgy voltam vele mikor eljöttem hogy majd kisírom amagm ha átparkoltam addig tartom magam. Ebből az lett hogy 1 órát köröztem mert nem volt hely minden utca engedélyes volt, borzalmas vol még a váci utcán is meg kellett fordulnom remélem nem büntetnek meg.
Szóval fél10 körül értem Hajniékhoz. Kimerülten, büdösen, izzadtan. Alig bírtam aludni az éjjel magamhoz öleltem vmi plüssbocit aztán próbáltam nem a lábadozó férjemre gondolni aki mellett nem lehetek ott.
Reggel már7re odasétáltam a klinikához. Nem engedtek be! kIakadtam, nem tudok bejutni a férjemhez. Szóval vártam csengettem vártam, elmentem boltba, vártam... Már kivoltam mikor egy ajtóval beljebb jutottam egy kijövönek köszönhetően. Aztán csak kinyitották az ajtót és felmentem.
ÉS vártam. A rendes pasi szólt hogy még készül. Aztán vagy 10 percre rá totyorogva odajtt. Odarohantam a táskájért és indultunk haza.
Aztán itthon már kicsit megkönnyebbültünk, hogy túl vagyunk mindenen.Főztem husi levest és öntött kiflit. Aztán pihiztem kicsit mert bennem annyi feszültség gyűlt össze hogy musáj volt. KImerültem az idegességben és az aggódásban.

MA már dolgozom ő pedig pihizik. Alig várom hogy hazaérjek és lássam. Borzasztóan féltem hogy történik vmi és utoljára látom. NAgyon szeretem hogy ezt megtette értem értünk és beszéltük hogy talán magáért is. De nagyon jó. SZERETEM!

Több mint egy hónap

Igen ennyi idő telt el amióta nem írtam.
Nagyon nehéz időszak ez számomra és most hogy elolvastam a legutóbbi bejegyzésem hihetetlen mennyi minden telt el azóta.

Terápiára járunk:

A karácsony és az ünnepek a kapcsolatunk szempontjából eléggé rosszul sikerült. Sajnos már eltávoltodtunk egymástól mind testileg, mind lelkileg. Mindketten bezárkóztunk a saját kis világunkba és nem engedtük be a másikat.NEm volt vita, csak a kilátástalan helyzet, a soha nem lesz baby gondolat, a kudarc, a céltalanság. Elvesztettük önbizalmunkat, nem ment a sex, már nem tudtam R.-t közel elnegdni magamhoz.
Ezért úgy döntöttem szakember kell, hiába beszéltünk róla órákat, hiába erőltettük csak rosszabb lett.
Tehát azóta járunk. Nagyon nehéz. Különböző feladatokad ad nekink, hogy újra becsempészük az izgalmakat az ellaposodott kapcsolatunkba. De ezek néha szívfacsaróak.
Már nagyon hiányzik a férjem. Olyan mintha védtelen lennék. Vagy pucér. Egyáltalán nem érzem magam biztonságban.
KÜlön kell aludnunk és ezt nehezen viselem. No sex! Ami azt hittem nem probléma mert én olyat úgysem akarok, hát ezt most megcáfoltam.
Valahogy annyi a probléma hogy a megszokott heélyektől és szituációktól sexuálisan szorongok. HOgy a kudarcok mélyen belémvésődtek és ezért ha oda kerül a sor akkor rámtör a félelem. HOgy mi van ha most sem sikerült mi van ha mégsem akarom.....
Tehát ez van haladunk de nagyon lassan és én nem tudom meddig tudok még kitartani. Eléggé elfogyott az erőm.
Aminek nagy részét az veszi el hogy R-t vidítsam, mert nem képes összeszedni magát.

Folyamatosak a vizsgálatok:

Nem emlékszem leírtam e az endokrinológust akit felkerestünk az idióta klinikai helyett. Az a lényeg hogy kiadta nekem, hogy genetikai vizsgálatot kell csinálnom, hogy van e emlőrák hajlamom. Onkológiai vizsgálat kell az anyajegyeimről.Vérkép kell! De ezt meg is csinálták ott helyben. Pajzsmirigy ultrahang kellett, de ez is megvan.
Jah és fogyni 5 kilót és séátlni sokat.

A börgyógyászaton kivül mindennel megvagyok. De erre csak március 17-re kaptam időpontot. De akkor 2 legyet ütök egy csapásra, mert fogászatra is megyek ugyanoda.

 Közben R újra elment egy speerma és hereviszér vizsgálatra. Meg is uhzták neki. Ez a doki azt mondta ő látja értelmét megműtetni. Lehetséges hogy javulni fog ha az FSH érték 7 alatti.
Utaána néztem mi si ez és azt találtam az FSH ha 7 felett van férfiakban akkor az azt jelenti, hogy vele született rendelenesség hogy nincs elég sejt. De szerencsére 4 lett és így van remény. De meg kell műttetnie. Most kerestünk egy másik dokit is mert R-nek tetszik az az egynapos sebészet.
Nekem nem szimpik.

ÉN tegnapelőtt voltam a kedvenc Lázár dokimnál. Nagyon sokan voltak. 8an voltak előttem pedig időpontra mentem. Hihetetlen. Hát igen a jó orvos az ilyen. De nagyon kedves volt velem. Végigvizsgált mindenemet.  MEgnyugtatott hogxy ha anyában nem találtak genetikai hajlamot akkor bennem sincs. És megbeszéltük ha erősödnek a hasi fájdalmaim akkor felnyit megnéz. MErt igen vagy a stressz vagy az endo miatt fáj a pocim mostanában. Aminek nagyon nem örülünk.

Szóval ennyi ez kevésnek tünik, de feldolgozni nagyon nehéz. Nem sok dolog van most az életünkben ami kimozdít és felvidit.

Remélem ez megváltozik majd azért. Bár ma reggel betegen ébredtem, szóval irány a doki délután mielőtt kiüt az influenza. Már fájnak a végtagjaim szóval valószínű az lesz.

Nyilvánosság

Régóta nem írtam a történtekről. Nem azért mert már nincs mit, sőt egyre több minden van ami nyomja az ember lelkét, ha nem éri el a célját,de úgy érzem ezek már túlságosan súlyos dolgok. Sokszor súlyosak ahhoz hogy egyből meg tudjam fogalmazni és ki tudjam írni magamból vagy ahhoz súlyos hogy nyilvánosan olvashassa bárki.

Az elmúlt hónapban is volt olyan bejegyzésem mely elkeseredésemben felkavaró lehetett ezért úgy döntöttem, barátnőm poppyfieldhez hasonlóan én is priváttá teszem a blogom.
Túlságosan nagy a kísértés hogy már az írásaimat is úgy fogalmazzam azok ne legyenek sértőek, felkavaróak vagy egyéb negatív érzelmet kiváltóak az emberekből.

Erre nem akarok koncentrálni csak akarom hogy áradjanak ki belőlem a rossz érzések és negatív gondolatok, a nélkül hogy meg akarnék bántani bárkit vagy megbántanék bárkit.

Ezért most búcsozom, talán ha céljaimat elérem majd nyilvánossá teszem, de addig is Viszlát!