2:1

Túl vagyunk, megint néhány elég nehéz heten. Szerdán R-t megműtötték a varicokelére. Eddig azt hittem annak nehéz akit műtenek, de kivülről talán még borzasztóbb cvolt. A várakozás felörli az embert.
2-re mentünk és 6kor slattyogott be a műtőbe szegénykém.
Nem engedtek be hozzá ebben a híres intézménybe, hiába kifizettünk 65eft-ot az oep támogatott műtétre.
Bunkó volt mindenki, levegőnek vettek kb ahogy ott vártam a kinti váróban R pedig a szobában tv-zett.
El akartak küldeni ami számomra hihetetlen. Ez egy műtét könyörgöm vki otthagyja a férjét és tényleg csak reggel megy vissza. Mi ez csomagmegőrző?
A lényeg hogy 7kor tolták ki a műtőből, kába volt nagyon de integetett ahogy én anni az intenzíven.
Aztán az altatóorvos csak megengedte hogy bemenjek hozzá.
Kedves pasi volt, az egészségügyben és az irodai munkában a nők szipirtyóbbak mindig.
Ott voltam vagy fél órát aztán eljöttem, nem akartam visszaélni a jóindulattal.
Át kellett parkolnom közelebbi helyre a városban,úgy voltam vele mikor eljöttem hogy majd kisírom amagm ha átparkoltam addig tartom magam. Ebből az lett hogy 1 órát köröztem mert nem volt hely minden utca engedélyes volt, borzalmas vol még a váci utcán is meg kellett fordulnom remélem nem büntetnek meg.
Szóval fél10 körül értem Hajniékhoz. Kimerülten, büdösen, izzadtan. Alig bírtam aludni az éjjel magamhoz öleltem vmi plüssbocit aztán próbáltam nem a lábadozó férjemre gondolni aki mellett nem lehetek ott.
Reggel már7re odasétáltam a klinikához. Nem engedtek be! kIakadtam, nem tudok bejutni a férjemhez. Szóval vártam csengettem vártam, elmentem boltba, vártam... Már kivoltam mikor egy ajtóval beljebb jutottam egy kijövönek köszönhetően. Aztán csak kinyitották az ajtót és felmentem.
ÉS vártam. A rendes pasi szólt hogy még készül. Aztán vagy 10 percre rá totyorogva odajtt. Odarohantam a táskájért és indultunk haza.
Aztán itthon már kicsit megkönnyebbültünk, hogy túl vagyunk mindenen.Főztem husi levest és öntött kiflit. Aztán pihiztem kicsit mert bennem annyi feszültség gyűlt össze hogy musáj volt. KImerültem az idegességben és az aggódásban.

MA már dolgozom ő pedig pihizik. Alig várom hogy hazaérjek és lássam. Borzasztóan féltem hogy történik vmi és utoljára látom. NAgyon szeretem hogy ezt megtette értem értünk és beszéltük hogy talán magáért is. De nagyon jó. SZERETEM!