Túl Mindenen

Már nem túl frissek az élményeim, de azért leírom időrendben mi is történt velünk.

Szóval stimulációm folytatódott, minden nap R adta a szurikat. Ő megszokta én nem egészen, de hajtott a cél, hogy minél több petém legyen és azok minél jobbak legyenek. 
A leszívásra aztán 6-án került sor. Elég ideges voltam nem tudtam mi is fog rám várni, de azért lehetett volna rosszabb is. Az altatástól nem féltem, csak a cél lebegett a szemem előtt. 

Hamarabb érkeztünk 7:15-re írták mi már 7 előtt ott voltunk. Kellemetlen volt nagyon, mert nem engedtek fel minket 7 előtt, amit máig nem értek, hogy ezt miért nem lehet kultúrátlan megoldani.

Aztán jött egy gyors EKG és utána irány a 4 emelet a jól ismert meddőségi. Itt bevezettek a szobába, ami inkább egy táborra emlékeztetett mintsem kórházra. 4-en voltunk, nem kórháza hanem alacsony fenyőágyak pléddel és egy kispárnával. Átöltöztem a hálóingbe és vártunk. R-t közben elhívták az ő "kellemetlen" vizsgálatára. Én voltam az utolsó akit a műtőbe hívtak.
Követtem a betegszállítót a műtőig, ami előtt leültetett egy kis székre és ott kellett várnom. Közben hallottam, hogy ébresztgetik az előttem lévő pácienst. És beszélik ki is jön. 
Miután ráfagytam a kisszékre, behívtak, levettem a bugyim és felfeküdte.
Aztán vénát kerestek, szúrtak és lassan aludtam is. 
A doki ott volt,de rám sem nézett, nem is szólt hozzám, ami számomra elég sértő volt. Jól esett volna néhány nyugtató szó.
aztán ébredeztem is, visszatoltak, megkérdeztem a betegszállítótót belékaroljak e mikor áttesz az ágyra, hátha úgy könnyebb neki. Letett és R ott volt mellettem. Nem kértem semmit, mondtam hogy csucsulok. Majd hirtelen feleszméltem és rákérdeztem csucsultam e már. Ezt megcsináltam 3x 5 percen belül.
Nem tudtam mennyi idő telt el, csak annyit tudtam, hogy egyre jobban fáj a hasam és érzem, hogy folyik a lábam között a vér.
Aztán nem enyhült, rettenetesen fájt, R kiment megkérdezte nem e kaphatok fájdalomcsillapítót. Azt mondták még nem telt el az altatás után annyi idő.
Majd vártunk, próbáltam a nyöszörgésemet visszafolytani és csak folyt a könnyem. Majd hoztak nekem vmi undorító sárga infulziót és egy algopirint bevehettem.
Később az infulzióról kiderült, hogy fehérje. Amit emberi vérből nyernek ki, fujjjj.

Enyhült a fájdalom és enni is tudtam, meg ittam sokat.
1 körül jöttek, hogy kimehetünk egyenként az embriológushoz.
Végre sorra kerültünk és az eredményeink ezek voltak:
11 db petesejt melyek mérete rendben volt.
5 ami -1 napos
3 ami -2 napos
és egy ami csak petezsák volt.

Aztán felöltöztem és mentünk Fülöp dokihoz hogy elmondja mi a teendő. A lényeg az volt, hogy hiperstimu állapothoz nagyon közel vagyok ezért is kaptam infulziót és sok fehérjét kell ennem, pihennem és gatoradet inni. Ha  a hiperstimu marad és rosszabbodik, nem lehet beültetés.

Ez nagyon szép eredmény volt. Nagy esélyünk volt arra hogy szerdáig elmenjünk a tenyésztésben. Aztán megígérték, hogy szombat reggel hívnak az eredményekkel.
Szombaton pontban 8-kor hívtak ahogyan megígérték. 5 petesejtünk volt ami elkezdett szépen osztódni. ami azt jelenti szerdáig várunk.
Így is volt, mentem dolgozni, hogy teljen az idő.Aztán kedd éjjel alig aludtam. Beszéltünk mindenféle variációról mi van ha 5 megmarad, akkor mennyi legyen az annyi.
Aztán szerdán, ugyanúgy 7:15 re mentünk. Felmentünk a 4-re és átöltöztem csak a szokásos, majd vártunk. Aztán jött az embriológus, hogy megnézhetjük a kicsikéinket. Akik 3-an maradtak. És ott elmondta, hogy a doktor úr szerinte ragaszkodni fog az egyhez és a többit lelehet fagyasztani. Meglepődtünk, és vártuk a dokit, hogy beszélhessünk vele, mert mint kiderült, ő dönt és akkor kell megbeszélni amikor már befeküdtem transzferre és nincs ott R. Ami nagyon nem tetszett, egyáltalán nem. Aztán, vártunk és vártunk.....
Majd 10 körül kimentünk mert R elkapta a dokit a folyosón és utána váltottunk vele pár szót. Mondta hogy ő 1-et akar mi pedig 2-t. Bent majd dönt az UH.
Aztán szólítottam is, s bementem, felfeküdtem és vártam a dokit. Végre megérkezett, nem volt beöltözve csak kesztyű. És megultrahangozott. Megkérdeztem, hogy pontosan mit is néz. A petefészkek mérete megmutatja hogyan áll a hiperstimu állapot. Elég nagyok voltak, ami azt jelentette még "veszélyben" vagyok, ezért nem engedte a 2 kicsiként visszaültetését.
Elindultunk eggyel. Tágítás, fertőtlenítés, aztán katéter, benne a kicsimmel. Majd megnézték utána nem e maradt benne. De benne maradt ezért elölről. Majd csak sikerült. A doki azt mondta jó hogy ilyen ragaszkodó. Közben elmondta hogy mi nem beszélünk már. A lábam között volt a feje kellemetlen volt úgy beszélni. De elmondta hogy nyugodt életmód, pihi feküdni nem kell. A fehérjés kaja marad és 2 hét múlva találkozunk. 
Erre mondtam neki akkor van a szülinapom. Nem nagyon reagált csak annyit hogy vagy nagyon jó vagy nagyon rossz lesz.
Aztán 12:30 körül hazajöttünk, kis pihi után.

Azóta itthon vagyok. Vannak hasi és derékfájdalmaim, de ezt bármitől lehet. 
Rettegek, hogy ott van e még a kicsikém, vagy mi van vele.Próbálom elütni az időt, mindenfélét csinálni. Most hétvégén jobb, hogy itt van R, de a hétköznapok nehezebbek lesznek az tuti.

Ez kicsit hosszú lett, de ennyi volt. most várunk...................