2015 visszaemlékezés

Elteltek a hetek, és eddig nem mertem leírni a történteket. Én sem mertem elhinni még mindig, hogy mi történt. Csak ültem és csendben ültem és néztem magam elé és figyeltem a testem, mi történhet odabenn.

Haladjunk csak időrendben.

Miután a beültetés megtörtént és visszakaptam az egy pirinyó kicsikémet teltek a napok itthon és számoltuk vissza őket, hogy mikor telik le a 2 hét. Aztán egyik reggel puffadtnak éreztem a pocakomat. Pontosan 1 hét telt el a beültetés óta. Úgy gondoltam keveset ittam, ezért aznap mindent beleadtam. Még mozogtam nem is volt gond, de R hazaérkezése előtt leültem és vártam őt. A hasam óriásra dagadt, én annyira nem vettem észre de R mérges volt hogy nem szóltam napközben, hogy baj van. De a hangulatommal nem volt baj.

Mérlegeltünk menjünk most este a kórházba és nincs ott az orvosom vagy reggelig kibírom-e. Ki akartam bírni reggelig. Lefeküdtünk korán. Aztán én nagy fájdalomra ébredtem í vesém leszakadt a beleim a nehezen kaptam levegőt. Szóval kijöttem a szobából, felültem és filmeztem. Úgy jobb volt. fél 1-től reggel 6-ig tv-t néztem aztán keltettem R-t, hogy ne a dugóba kelljen vezetni. Beértünk 8 előtt és vártunk. A doki nem volt. Lefeküdtem félig hátul a fotelágyban.

Aztán megjelent a sorstársam Kata. együtt voltunk leszíváson, beültetésen és most együtt fuldokoltunk, férjeinkre támaszkodva. 10 körül jött a doki, megvizsgált, DURVA volt. Éreztem nem fér belém semmi. Tele volt belül mindenem vízzel.Teljesen a tüdőmig.Tudtam ez mit jelent és milyen veszélyes, olvastam róla. ezért bent kellett maradnom a kórházban a kétségekkel együtt, vajon a baba megvan még.

Paraméterek: előző reggeli tömeg 62 kg aznapi 66,7

Hasátmérő: 87cm-re nőtt.

Tehát bent maradtam, de készültünk erre, szerencsére cucc volt nálam. Szóval már 2 dologra vártunk.

Képek a következő visszaemlékezésben.