2016 kezdetek!

VAn az a boldoság, ami felfoghatatlan. Ez pont olyan volt számomra! Amin ha elgondolkozol te is meglepődsz, hogy valóban igaz, amiről annyit vágyakozol, de mikor megkapod hirtelen nem is tudod mit kezdj vele. Úgy gondoltam ha sikerül majd kikürtölöm a világnak és együtt örülök mindenkivel. Ezzel szemben csendben örültem, még mindig nem mertem elhinni, beleélni magam. VÁrtam az évek alatt berögződött rosszat, hogy mikor történik vmi, ami keresztbe hzza ezt az egész álmot.


Januárt 12-én mentünk az első terhesgondozásra.Nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen. Lássam a picit, hogyan fejlődik. Tekse doki átnézte a paprjaimat. AZt tanácsolta, hogy az Inofolicot újra kezdjem el szedni, és a met-ről álljak le. Nagyon rendes volt tőle, mert azt mondta így nem szükséges elmennem az endokrinológusokhoz. Tehát spórolt nekem 12000Ft-ot.
Ezen kívül megnéztük a bébit, aki nagyon elemében volt. Mocorgot rendesen. Az egyik pillanatban olyan volt, mintha lecsúszdázott volna a hasfalamon. Hihetetlen, hogy ez az apró pici teremtmény már rendelkezett mindennel.
A doki sokat mosolygott és nagyon sokáig nézegett, mosolygott! Szeretem, hogy tud mosolyogni még ennyi baba uán is. Kedves volt nagyon, megnyugodtam, hogy jól választottam.


Ezután következett a Genetikai UH, amelyet külön szakember csinált a klinikán. Ez a vizsgálat 15 perces volt, melyből készültek 2 és 3D-s fotók. Éppen egy tanuló is bent volt, szóval kicsit nehézkesen ment de minden értékünk tökéletes volt. ÉS BIZTOSAN KIDERÜLT HOGY A MI CSÖPPSÉGÜNK FIÚ!


Így kívánjon az ember, így teljesüljön ezután minden :).


Szóval tudtuk a nemét és a nevét is. Már a kórházban eldöntöttük, ha fiú akkor Oliver.
Volt egy homér simonos póló rajtam mindig amire az volt írva hogy DOH, mint az elégedetlenséget hangutánzó szó. Ezzel viccelődtünk, hogy ha fiú akkor, Deffend Oliver Hiper lesz a neve :) ha már túlstimulálódtam.


Túl voltunk az első terhesgondozáson, ezért néhány nap sikertelen próbálkozás után a védőnőt is elértem. KIderült, hogy nem mert az esti órákban eljönni hozzánk, mert fél és én már 5-e után visszaálltam a munkába, ezért mi mentünk hozzá.
Elég furcsa volt, de kedves nagyon.INkább a lelki kapcsolatról és dolgokról beszélt, ami nekem nayon tetszett. Még csak 13 hét voltam, ezért nem volt benne biztos, hogy hallani fogja a szívhangot, de azért megpróbáltuk.
Felfeküdtem az asztalra és rámnyomta a síkosítót. Szóltam neki, hogy bal alulra nyomja mert ott lesz. ÉS ott volt! Ekkor már teljesen biztos voltam, hogy érzem a kisfiam és a héten is jól éreztük R-rel mikor odatettem a kezét.
Nagyon jó érzés volt, hogy a védőnő is meglepődött. A miénk egy különleges kapcsolat :) már most.


Az előző héten fájt a torkom, ezért hétvégén pihentem de ezen a kedden reggelen már a mandulám is. Ezért nem mentünk be dolgozni maradtunk, megreggeliztünk életemben először mekiben, aztán otthon pihentünk mert R sem volt teljesen jól.


Másnapra sajnos már rosszabbul voltam ezért maradtam otthon. .


2 hetet sikerült dolgoznom és lebetegedtem :(.


Folyt. KÖV.

Tovább 2015


A kórházban még pont egy hétig maradtam a jó hír után. MÁr minden nővér tudta és gratulált nekem. Minden nap sétálgattam a folyosón, mindig kérdezték mikor lesz a ngy nap amikor hazamehetek.
November 24 a Szülinapom volt, amit bent töltöttem. De azért ünnepeltünk kicsit. R gyakran hozott vacsit, mert a grill husira grill zöldséggel már rá sem tudtam nézni, minden nap az volt az ebéd.
Aztán 25-én kezdtem jobban érezni magam, már könnyebben mozogtam és tudtam aludni félig ülve. Ami nagy dolog volt az üléshez képest.
Az UH is azt mutatta hogy a gyomor felől kezd a víz eltávozni és kilók is. Szerda éjjel szóltam, hogy az infulzió nagyon lüktet és ki is vették nekem. Pont egy billentyűt nyomott. Már szerencsére vissza sem kellett tenni.
Az ottlétem alatt 3 szobatársam volt, megismerkedtem jó pár nővér és szülésznővel, találkoztam minden orvossal :). Legalább vmi jó is volt ebben, persze a picin kívül.
Pénteken hazamehettem. Az otthon nagyon furcsa volt. Még pihennem kellett és nem csinálhattam semmit, de végre otthon.
2 hetente kellett controllra járni és szedni továbbra is a duphastont és utrogestant, illetve inni a fehérjét.
Nagyon lassan, de kezdtem jobban lenni. Próbáltam mindig felkellni, kicsit pakolni, mozogni. A ház állapotán ez nem látszódott meg, ilyen koszos otthonunk régen volt, de elviseltem.
Év végén felmerült a kérdés, Fülöp dokitól hova tovább, ha teljesen rendbe jövök. A szomszédtól elkértem a védőnő számát, el is mentünk hozzá. Arra gondoltunk, hátha tud tanácsolni vmit hová menjünk milyen orvoshoz, milyen a körzeti kórház. A nő szimpatikus volt, de nem mondott semmi konkrétat. Elküldött az SZTK-ba beutalókért. R-rel vmin veszekedtünk előző este ezért egyedül mentem.
BOrzalmas élmény. Leüvöltötték a fejem, hogy miért nem tudom mit akarok! (nem akartam azt válaszolni, hogy azért mert nem potyogtattam még 20 gyereket).
Megcsinálták ott a vérvételt és az ekg-t, a vérvételt is csak azért mert a védőnőm megjelent és odatelefonált.
Szóval letettünk arról, hogy spórolunk és tb-n próbálok bármit is elintézni. Ezért felhívtam a klinikát és megkérdeztem a terhesgondozást. A hölgy tájékoztatott, hogy Nyéky nem vállal a klinikán terhesgondozást csak a váci utcába. Elmondta kik közül választhatok.
Másnap tanácsot kértem Vikitől, az egyik nővértől akivel jóba lettem. Ő azt avasolta válasszak lombikos dokit, így Nyekse maradt. Szóval felhívtam újra a tanácsadó hölgyet hogy még új év előtt befizessük mert változnak az árak. Optimum csomagot választottunk, aminek az ára 265000ft.


Ezután jöttek az ünnepek s örültem, hogy ezt elintéztük, illetve izgultam, hogy január 5-én megyünk Fülöphöz megint, illetve az első terhesgodozásomra Tekséhez 12-én.
5én már nem volt semmi víz a pocimba, végre eltűnt, másfél hóbnap alatt. És bejött R is először az UH-ra. LÁtta a mi kis tündérünket. LÁttunk egy fehér pöttyött a lába között, de a doki azt mondta az bármi lehet még ilyenkor. Így kezdődött a 2016-os év! Egy gyünyürű babával a pocakomban, túl a nehezén.

A kórházban




A kórházban nagyon lassan teltek a napok. A szobatársaim váltották egymást én pedig maradtam és maradtam egy olyan osztályon ahol az átlagosan eltöltött idő 3 nap. A szülészeten voltam, ahová a giganagy pocakommal végül is beillettem.
Ez csupán akkor volt kínos amikor megkérdezték hogy szültem e vagy szülni jöttem e be.
Csak annyit tudtam válaszolni, hogy még nem tartunk ott, mi még csak küzdünk, hogy egyáltalán megfoganjon.
A hasam mérete változott, de nem igazán jó irányba, minden npa reménykedtem, hogy holnap már jobb lesz. De csak nem akart eljönni az a nap. Megpróbáltam jókedvű és bizakodó maradni, de a vége felé egyre nehezebben ment már. 2-3 naponta vizsgáltak és vért vettek.
Az egyik nap sajnos arra ébredtem, hogy migrénem lesz és el is tartott 3 napig, éjjel is öleltem a wc csészét már amennyire a hasamtól ment. A bőrömön gennyes kelések jelentek meg amiknek a kinyomása annyira fájt, hogy egy idő után már nem is próbálkoztam, csak reménykedtem, hogy ez jó jel. A baba szempontjából persze.
November 11-én volt a beülti szerdán és nov 18-án kerültem be a kórházba. Aztán csütörtökre azt ígérte a doki, hogy vesznek vért amiből megnézik a hcg-t. Nagyon vártam egész nap, hogy mikor mehetek fel hozzá, de sajnos erre nem került sor.
Ezen az este kint ültem a folyosón és jött a doki, hogy sajnos nem volt ideje rám, vagyis ránk mert Kata is még mindig bent volt, de megígérte a másnapot.Á.-nak 20-én pénteken szalagavatója is volt amin sajnos így nem vehettem részt, de R közvetített mindent, azért rossz volt, hogy nem lehetek a családdal.
Pénteken megint nagyon vártam, sose vártam még ennyire vizsgálatot. Kérdezgettem a nővérkét, hogy mikor, mi van mrá hiszen én már reggel korán kelltem, zuhiztam rendbe szedtem magam.
Aztán 1 körül csak menni kellett, azt beszéltük meg R-rel szólok a dokinak hogy ne mondja mert R 1 óra alatt itt van és akkor mennénk be ketten. Ültünk vártunk a betegek mellett köntösbe, és addigra már szőrősen mint a yeti. Aztán mehettem, az öltözőben vártam vagy 10 percet, majd el ájultam leültem, felálltam. Aztán bementem és a doki rámmosolygott és nyújtotta a kezét. Esélyem nem volt, hogy sikerüljön szólni, hogy ne mondja. Gratulált!
Megöleltem, majd szét törtem, még megvizsgált a víz még meg volt a pocimban, de már gazdagabb lettem egy UH fotóval amin kicsit látszik a mi kisbabánk . Rohantam kifelé sírva, telefonáltam R.-nek hogy ne haragudjon, de nem tudtam szólni, de sikerült.
Ő pedig indult is hozzám és édes kis bébinkhez.Gyorsnak kellett is lennie a szalagavató miatt, de azért hozott a h&m-ből babazoknit. I love mum és dad felirattal. Aztán mennie kellett. De nem volt baj már nem érdekelet semmi csak, hogy SIKERÜLT! TERHES VAGYOK!