Akadály a cél előtt, visszalépés

Nagyon régen írtam már, először is azért mert nem volt idő rá, másodszor mert el voltam keseredve, harmadszor meg egy kis net gondunk volt.

Tehát a múlt hétvégén vigyáztunk az ikrekre, akik nagyon jól viselkedtek .
Annyira cukik, Lia első szava az Artur a kutya neve :D
Dávid pedig járogat már, de nem igazán úgy ahogy kéne, majd Orsinál futunk még egy kört a Dévény módszerrel.
Megtanítottam őket, hogyan kell a nénik vállán meghúzni a meltartópántot, hogy visszacsapásból fájjon :Dnagyon élvezték a dolgot.

Aztán vasárnap hazajöttünk R nyomta neki, hogy a forma 1-re itt legyünk.
 Vasárnap reggel megjött aminek jönnnie kellet, rég vártam így mert tudtam hogy akkor hétfőn telefonálhatok méhüregi időpontért.
Hétfő reggel már hívtam is a klinikát azt mondták 1 után próbálkozzak mert bolondok háza van.
Aztán 1 kor azt mondták 3 kor, és még párszor ezen kívül süket is volt a vonal.Aztán csak sikerült.
Aminek egy pillanatig örültem, majd lekonyult a szám széle, mikor kiderült hogy kedden nem lesz a doki mert újabb konferenciára megy és nem rendel e helyett az időpont helyett más nap. Tehát átkerültem megint Nyéki dokihoz megint. Ezt még nagy nehezen megemésztettem, bár előző héten olyan szívélyes mosollyal mondta hogy hívjam őket időpontért, mintha nem tudta, hogy mi lesz és hol lesz, ezt elég nehezen hiszem el.
De mikor záró konzira kértem időpontot és azt monták hogy augusztus vége, nah az ...rémálom. Micsoda, kiakadtam, mondtam is a nővérkének a telefonba. 1 hónapig szabin lesz Fülöp, aham és ezt nem tudta közölni, a seggfej!
Sírtam, munkahelyen kiborultam. Én addigra terhes akartam lenn, vagy legalább punkciót akartam.
R vigasztalt, a nővérke is azt mondta a telefonba, hogy próbálkozzak újra hátha vki lemondja. Nah persze ki mond le ilyet.
MIndegy, elkeseredtem, R próbálta hogy akkor menjünk át Nyékihez ő is rendes valóban.Elgondolkodtam rajta.
Kedden R indult újra Svájcba, reggel már cuccal mentünk dolgozni. Aztán délután kiderült hogy a kolléga még nem pakolt be ezért elmentünk internetet intézni. A vége az lett hogy kimentünk a reptérre és egyedül jöttem haza. Rúdtáncra sajnos nem értem oda így hazaérve a kupis házba ültem és erőm nem volt semmihez hozzákezdeni.Aztán van 8tól is kemény leszek elmegyek, majd utána bemegyek a Tescoba és veszek porszívót..
Az én formám rúdtánc nem volt, így lementem a tescoba ahol porszívó nem volt ezért összevásároltam mindenfélét. Hazafelé olyan rossz hangulatú és magányos voltam,sírással küzködtem a kocsiba, minden rossz lett.
Megálltam a csárdánál, beszaladtam és kértem egy rántott sajtot, aztán leparkoltam és visszamentem enni.
fél 10 körül volt mikor hazajöttem, aztán elkezdtem pakolászni, R még nem írt így aggódtam, aztán 11 kor szálltak le és éjfél volt hogy a szállásra is megérkeztek.
Én utána sem tudtam aludni, fent voltam aztán 1 után vhogy sikerült a kanapén aludtam el végül.
Reggel ugyanilyen jókedvvel indultam, bent dolgoztam ,ilyenkor R helyett is, aztán délután elindultam porszívóért.
Voltam mindehol aztán végül MEdiamarktba vettem meg, hosszas válogatás és próba után. Aznap a porszívórészlegen már nem kellett takarítani az tuti.Ő az:

 

Majd próbáltam visszanyerni az árát egy foci kapura rúgással a vb akcióban de nem sikerült :(
Aztán otthon próbáltam elmosogatni és még takarítani, főzni mire R hazaér.
Nagyon vártam már őt főtt a csirkepöri mire hazaért. Aztán kaja után hullaként feküdtünk ágyba.
Csütörtökön már azt kívántam bárcsak hétvége lenne, de dolgozni kellett menni. Ezt még tetézte a nem múló fejfájásom.
Még próbáltam hívni a klinikát. Már beírtak augusztus 27-re záró konzira Fülöphöz, mert ha nem írnak be csak tovább tolódik az időpont.
Megkérdeztem hogyan lehet Nyékihez átnyargalni de azt is FÜLÖPPEL KELLENE MEGBESZÉLNEM ÉS NYÉKI IS 1 HÓNAP SZABIN LESZ, TALÁN HA 1 HÉTTEL HAMARABB JUTNÁNK BE HOZZÁ.BELETÖRŐDTEM EZ VAN. :(
"Ember tervez..."
Csütörtök déluán haza kellett vinni a kollégánkat így  a rúdtánc aminek amúgy is kicsi volt az esélye megint meghiúsult,vacsiztunk a csárdába, pihentünk.
Aztán a péntek a felkelésen kívül hamar elment..
Péntek este átmentünk a mamához hoztunk gyümit és virágot, vacsiztunk nála aztán fürcsiztünk a szomszédnál.
És ma itt vagyunk, pihenünk pakoltunk, most pedig meccset nézünk. Végre hétvége.

A babát illetően még mindig szomorú vagyok, de csak túl leszek ezen a csalódáson is, csak annyira fáj. Ennyi pénzért is hülyének nézik az embert.

Próbálok nem gondolni rá, úgy tenni mintha eleve ez lett volna a terv, így nem olyan rossz.
Ennyi volt a hetünk, így milyen kis rövidnek tűnik, pedig egyre nehezebben mennek.

De most élvezzük a hétvégét.

 

Végre otthon

Nem ez nem azt jelenti, hogy szabadságon vagyunk. Csupán Annyi, hogy R. hazaért a svájci útról. Jobban mondva én hoztam tegnap reggel haza a reptérről.

A szombati ballagás után a vasárnap hajanli út borzalmas volt. R 2:45kor kelt én pedig olyan 3:15-kor, hogy ott legyünk a reptéren. Gyorsan kidobtam aztán egyedül ezettem haza. Persze stresszeltem a vezetéstől mint mindig, node sebaj, csak elmúlik.
Furcsak volt vasárnap hajnalba egyedül otthon, alig tudtam visszaaludni és borzalmas fejfájásra ébredtem.
Nem is csináltam semmit, pedig feje tetején állt a ház. Indultam Budaőörsre a kollégájért aztán a munkába töltötteem egy kis időt. Nincs is jobb egy kis vasárnapi melónál :).

Ezután P.-hoz mentem és vele töltöttem a nap többi részét. Reggel ahogy meígérte jött velem a dokihoz, vagy 1,5 óra volt mikre beértünk a városba. Hihetetlen hogy megjegyzik ezeket az útvonalakat.

Izgultam nagyon, nehogy megint gond legyen mint multkor volt, de minden rendben ment, ugyan vártunk egy órát, de azt mondta rendben vagyok, tökéletes az Uh eredményem.

És jöttünk dolgozni, este 6 volt mire elindultam haza. Tök para a vezetés mikor álmos az ember, ragadt le a szemem ezért üvöltettem a zenét.A kertben bóklásztam este végig.
Otthon nem volt erőm hozzákezdeni szinte semmihez. Csak vegetáltam.
Kedden próbáltam korán beérni és végignyomni a napot, megcsináltam a lemaradt dolgokat és közben sajnos nem volt időm a rapidos darabra.
Délután fodrászhot mentünk P-vel Felcsútra aztán onnan suhantam is át Érdre, hogy még legyen időm bemenni üzletekbe.
Nagy örömömre találtam 3 nadrágot :), még nézelőstem volna, de kezdődött a rúdtán. Egész jól mentek a dolgok ennek is nagyon örültem, kimondottan eredményes volt a keddi nap, ha még azt is belevesszük, hogy egy icicpicit pakoltam.
R aztán közölte velem, hogy én megyek érte a reptérre :), a pánik az rendesen bennem volt.
Szerda reggel 6kor kelltem, pakoltam sepregettm, feltöröltem.
Aztán pedig már el is telt az idő és indultam a reptérre.
alig vártam, hogy láthassam őt, már nagyon hiányzott, magányos volt a napokban, pedig be voltam táblázva rendesen.
Mikor megláttam jaj az de jó volt, olyan mintha hónapokig lett volna távol.
Elindultunk munkába, ettünk útközben picit.
Nem maradtunk sokáig 3 körül hazaindultunk ő is nagyon fáradt volt és én is. Otthon beraktuk az Én Frankeinstien filmet, fogalmunk sincs mi volt benne.
Aludtam vagy 2,5 órát, jó kis nyálcsorgatós álom volt. Aztán R-t hagytam tovább és én elkezdtem készíteni a kajcsit.
Aztán az anyós hívott, hogy nála nincsen áram a következő hívásánál rájöttem, hogy nálunk sincsen mi lesz így a kajával, aztán pedig hívott még jó párszor. Úgy 3 pecenként.
Nem volt mást tenni szendó volt a vacsi. És közben Trónok harca évadzáró ahogy kell, mert közben megjött az áram.
Aztán néztük a vb-t és a félidőben elmentem zuhizni R pedig a végén. Sajnos az este nem alakult olyan jól:(, úgy tűnik elkaptam vmi fertőzést, de hogy ezt miért nem látta a doki. Mondjuk nem is azt kereste.Éreztem én hogy furi, de reménykedtem, hogy csak a fazonigazitás miatt.
Szóval ma irány a gyógyszertárt és a rúdtánc, csak teljen már el ez a nap, mármint a munkaidő.
Mert már reggel hulla voltam, eltörtem 1 bögrét, jaj igen azt is kell venni és vásárolni és...kivagyok, nah és a ruhák otthon még mindig nem tűntek el maguktól.Nem is értem. :)

Ma is hajtottam munkába mint a güzü de holnap már péntek és jön a hétvége.
Szupi, tök jó.
Jah és régen vártam ennyir a piros ünnepeket, ugyanis az első napon kell hívnom a méhüregi miatt a klinikát. Teljen csak az idő!

Rohanó világ

Végignéztem a legutóbbi írásom, mindig ezt teszem mielőtt folytatom a blogot. 

A napok rohannak, szalad a ház, a munka és ezek után szaladok én is.Már 1 hét eltelt megint.

A hét nagyon nehéz volt a lelkesedésem a klinika iránt kicsit alább hagyott, a múlt heti kellemetlenség után, de remélem hétfőn nem lesz semmi probléma már és mindent el tudok intézni.

Végiggondolva nem is tudom mi történt, csak dolgoztunk és dolgoztunk, ennyi amire emlékszem. Sajnos még egymásra is alig jutott időnk, ami azt illeti.

Kedden és csütörtökön én korábban mentem munkába, hogy legyen időm. Szerdán pedig vásárolni voltunk R.-nak az elutazáshoz a konferenciára.

Csütörtökön Anya megérkezett olyan 1 körül a Metbe, Hulla fáradt volt, de azért hősiesen körbejött velem és aztán indultunk is haza 3 körül. Vásárolni nem nagyon volt időnk, tehát itthon elég üreske volt a hűtő. R-t vártuk, hogy ő mikor ér haza aztán hívott is hogy együnk a csárdában mert nagyon éhes.

Én mint mindig rántott sajtot ettem , anya is, R pedig óvári szeletet.Kaja után kicsit még ücsiztünk itthon, aztán alvás.

A péntek már nagyon nehezen indult nem bántam volna, ha nem kell menni.

Kemény nap volt megjött az új rapidos projekt, és R egyedül szervezte a gyártást. Egész nap nem is találkoztunk. Haza hamar sikerül érni szerencsére és Anya főzött nekünk azzal sem kellett foglalkoznom már.

T.-t várva majd leragadt a szemünk R be is ment pihenni kicsit . Mikor megjött segítettünk bepakolni, közben Csonti kiszaladt és elveszett.Aztán a sittelhordó srác hozta vissza a hóna alatt. :)

Vacsiztunk egyet beszélgettünk hamar elment az este és ma reggel kimerülten kezdtünk készülni.

Anyáék elmentek és én rohamtempóba készülődtem, mert tudtam Anyósék nem sokára itt lesznek, ez így is volt 10 perc múlva. Á hozta az új barinőjét, szimpi a csaj :). 

Percre pontosan H-ékhoz értünk, majd fél órával később sétáltunk a ballagásra. Szép volt a műsor, engem még meg is hatott.

Arra gondoltam mi van ha én ezt nem élhetem át, nem lehetek Anyuka aki látja a gyermekét egy színpadon, aki büszke lehet.

Nagyon szeretném, ezt az érzést.És remélem hogy ha odajutunk nem fogom természetesnek venni hogy okos a gyerek és ki fogom venni anyaként is a részem az iskolai programokban.

A leghasznosabb dolog ma az volt, hogy hallottam egy nevet, ami nagyon tetszik. Így ha mégsem fiunk lesz hanem lány és mégsem egy hanem kettő akkor már tudom a nevüket.

Nem vagyok telhetetlen, de úgy gondolom amiről nem álmodunk az nem is valósulhat meg, Tehát a nevük D. Zoé és Zorka :D

Nagyon szép ugye.

Már itthon pihenünk, túl vagyunk egy alváson, mert holnap 4-kor viszem a reptérre R.-t. Csak szerdán jön.Addig sem fogok unatkozni, van mit tennem, de azért hiányozni fog.

Nem várt események

Igen, a számomra legfélelmetesebb dologgal kezem. Ezt a hétvégét csak R.-val töltöttem eddig. Történt hogy szombat délután, mikor már kifárasztottuk magunkat az udvaron leheveredtünk a hűvösbe egy plédre. Feküdtünk jó félórán át mikor éreztem a karomnál vmi hideget. Oda is kaptam, hogy Csonti ne told már ide az orrodat, hát nem ő volt, hanem egy sikló dörgölőzött hozzám. Ordítottam hogy a K.. életbe és négykézláb próbáltam Rolin át menekülni. Aztán teljes sokkban kiabáltam R.-k, hogy vigyen be. Így elég egyszerű történet, de számomra nem az azóta is félek az udvaron. 

Ezen kívül nagyon jó a hétvégénk van, és hosszú, jó ez a pihenés.

Visszafelé haladok, most a történtekben, így jutnak eszembe a dolgok.

Pénteken, ugye vizsgálatra voltam hivatott, az utolsó UH mielőtt eldönti a doki kell e a méhüregi. Elindultunk reggel minden simán ment odaértem. Aztán jött a feketeleves. Nem találják az időpontom, KIrály! És e mellett a doki sincsen . Mehetek haza! Borzasztó érzés volt, hogy megint csalódnom kell, és egy újabb drága csalódás. Felhívtam R.-t aztán P.-t hogy most menjek dolgozni. Meggyőzött hogy vásárolgassak, nehogy bemenjek. Így is tettem, megreggeliztem, elmentem turizni, aztán pedig felhívtam H.-t hogy dolgozik e és ha igen meddig. Bementem hozzá és dumcsiztunk, sejtettem a korábbi találkozásokból, hogy nincsen rendben náluk minden. Így megbeszéltük és próbáltam jó tanácsokat adni. Kicsi ciki volt, hogy a munkahelyén ülök, demár mind1. Aztán Roli is megjött a munkaidő végére, közösen H.-éknál ettünk egy pizzát és hazafelé lementünk Velence partjára beszélgetni.

Kellemes volt sokáig dumcsiztunk ültünk a parton. 11 volt mire hazaindultunk.

Csütörtök ez az a nap amire nagyon nem számított senki. Normál napnak indult, attól eltekintve hogy nem tudtam külön menni melóba mert bent hagytam a tárcámat. Együtt bementünk, aztán R.-t behívta a főnök. A reggelit sem ő tartotta már. Nem is sok történt míg P.- nem hívott hogy a főnök nagyon rosszul van. A tv-s interjút pedig nem engedi lemondani. Már az üzemorvos is megjelent. Nagyon izgatottak voltunk, aggódtunk. MIndenki rohangált a folyóson 4en összetalálkozva egyeztettünk, hogy B. adja az interjút mikor a főnök odaosont mögénk. BEszélt, de foglamam sincs mit csak az elcsukló hangját és sápadt arcát látom most is magam előtt.

Ebédnél már a felesége is berohant, fel a lépcsőn. Nem tudtunk semmi pontosat. Az orvos is visszajött mert közben elment. Majd mentem felfelé a kanapé a folyolsó közepén. A tv megjött, I rohan a lépcsőn teljes káosz. Annyit mondtam , hogy az irodában vagyok, ha bármi kell. Aztán 2 körül már csak a hírt kaptam, hogy megjött a mentő. Pont műszakváltás volt, mindenki látta a főnököt sajnos. Miért nem ment haza vagy kocsival kórházba, ilyen makacsnak lenni.

Aztán ültem az irodába, csendben nem mondtam semmit. I beszaladt merre van R mondtam hogy nem tudom, de nem tudok vmiben segíteni.. Kihívott, kérdezte tudok-e vezetni, helyeseltem. Majd elmondta hogy haza kell vinni a kocsikat én vezetem a cégest és a többi marad K, R és Ő. 10 perc múlva ahogy K megjött indultunk is. Büszke vagyok magamra, jól ment a dolog. Aztán elköszöntük, mint vmi hivatalos úton lettünk volna és jöttünk.

Este bántam ezt a dolgot, úgyhogy írtam I.-nek ha nem ő lenne a főnök fia akkor vígasztaltam volna, megöleltem volna de ez így borzalmas volt.

A csütörtök estét megkoronáztam még egy privát rúdtánccal. Jó is volt a sok feszültséget ledolgoztam.

ENnyi történt pár nap alatt. Tudtam hogy a junius kemény lesz, de ennyire.

Full június

Igen, a június telis tele lesz eseményekkel. Mint kiderült R. 3x fog utazni így ezt a hónapot sokszor egyedül fogom tölteni. Nem bánom egyáltalán ezt a dolgot, kicsit be tudok tekinteni majd önmagamba, lehet jó is lesz.

Azt vettem észre magamon, hogy sokszor gondolkodom azon, hogy túl jó gyerek voltam és mennyi minden marad ki emiatt az életemből. És hogy olyan félős vagyok, és ez visszafog engem az életben.
Tegnap megláttam egy rúdtánc iskolát Érden, és be is jelentkeztem ma az egyik órájukra, régóta tetszik ez a sport és most próbálok bátor lenni az előbb elmondottak miatt. Elmegyek és kész. Próbálok magabiztosságot sugározni, és nem parás fejet, és nem szégyelősködni, nem arra gondolni, hogy akkora a valagam "mint egy lipicai lónak".

Na de előtte még ma, mivel korán jöttem melóba ezért átugrok P.-hoz egy kávéra, hogy megdumcsizzuk mi volt Olaszban neki. Mert most ért haza tegnap este.

Tehát a havi teendők közé felsorolhatók:

1. Nem parázni, belevágni
2. R. utazásaira felkészülni (ruha vásárlás)
3. Sport (rúd és kangoo)
4. Anyáék lehet meglátogatnak
5. Rózsi mamának megmutatni a házat
6.  Babafelügyelet
7. Vizsgálatok

Más hiretelen nem jut eszembe, de ez is bőven elég lesz a napi teendők miatt.

Már a júliusra is van programunk. Valószínüleg elmegyünk mégis Lignanoba. Annyira várom még soha nem fürödtem tengerben. Yupi de jó lesz.