Nem várt események

Igen, a számomra legfélelmetesebb dologgal kezem. Ezt a hétvégét csak R.-val töltöttem eddig. Történt hogy szombat délután, mikor már kifárasztottuk magunkat az udvaron leheveredtünk a hűvösbe egy plédre. Feküdtünk jó félórán át mikor éreztem a karomnál vmi hideget. Oda is kaptam, hogy Csonti ne told már ide az orrodat, hát nem ő volt, hanem egy sikló dörgölőzött hozzám. Ordítottam hogy a K.. életbe és négykézláb próbáltam Rolin át menekülni. Aztán teljes sokkban kiabáltam R.-k, hogy vigyen be. Így elég egyszerű történet, de számomra nem az azóta is félek az udvaron. 

Ezen kívül nagyon jó a hétvégénk van, és hosszú, jó ez a pihenés.

Visszafelé haladok, most a történtekben, így jutnak eszembe a dolgok.

Pénteken, ugye vizsgálatra voltam hivatott, az utolsó UH mielőtt eldönti a doki kell e a méhüregi. Elindultunk reggel minden simán ment odaértem. Aztán jött a feketeleves. Nem találják az időpontom, KIrály! És e mellett a doki sincsen . Mehetek haza! Borzasztó érzés volt, hogy megint csalódnom kell, és egy újabb drága csalódás. Felhívtam R.-t aztán P.-t hogy most menjek dolgozni. Meggyőzött hogy vásárolgassak, nehogy bemenjek. Így is tettem, megreggeliztem, elmentem turizni, aztán pedig felhívtam H.-t hogy dolgozik e és ha igen meddig. Bementem hozzá és dumcsiztunk, sejtettem a korábbi találkozásokból, hogy nincsen rendben náluk minden. Így megbeszéltük és próbáltam jó tanácsokat adni. Kicsi ciki volt, hogy a munkahelyén ülök, demár mind1. Aztán Roli is megjött a munkaidő végére, közösen H.-éknál ettünk egy pizzát és hazafelé lementünk Velence partjára beszélgetni.

Kellemes volt sokáig dumcsiztunk ültünk a parton. 11 volt mire hazaindultunk.

Csütörtök ez az a nap amire nagyon nem számított senki. Normál napnak indult, attól eltekintve hogy nem tudtam külön menni melóba mert bent hagytam a tárcámat. Együtt bementünk, aztán R.-t behívta a főnök. A reggelit sem ő tartotta már. Nem is sok történt míg P.- nem hívott hogy a főnök nagyon rosszul van. A tv-s interjút pedig nem engedi lemondani. Már az üzemorvos is megjelent. Nagyon izgatottak voltunk, aggódtunk. MIndenki rohangált a folyóson 4en összetalálkozva egyeztettünk, hogy B. adja az interjút mikor a főnök odaosont mögénk. BEszélt, de foglamam sincs mit csak az elcsukló hangját és sápadt arcát látom most is magam előtt.

Ebédnél már a felesége is berohant, fel a lépcsőn. Nem tudtunk semmi pontosat. Az orvos is visszajött mert közben elment. Majd mentem felfelé a kanapé a folyolsó közepén. A tv megjött, I rohan a lépcsőn teljes káosz. Annyit mondtam , hogy az irodában vagyok, ha bármi kell. Aztán 2 körül már csak a hírt kaptam, hogy megjött a mentő. Pont műszakváltás volt, mindenki látta a főnököt sajnos. Miért nem ment haza vagy kocsival kórházba, ilyen makacsnak lenni.

Aztán ültem az irodába, csendben nem mondtam semmit. I beszaladt merre van R mondtam hogy nem tudom, de nem tudok vmiben segíteni.. Kihívott, kérdezte tudok-e vezetni, helyeseltem. Majd elmondta hogy haza kell vinni a kocsikat én vezetem a cégest és a többi marad K, R és Ő. 10 perc múlva ahogy K megjött indultunk is. Büszke vagyok magamra, jól ment a dolog. Aztán elköszöntük, mint vmi hivatalos úton lettünk volna és jöttünk.

Este bántam ezt a dolgot, úgyhogy írtam I.-nek ha nem ő lenne a főnök fia akkor vígasztaltam volna, megöleltem volna de ez így borzalmas volt.

A csütörtök estét megkoronáztam még egy privát rúdtánccal. Jó is volt a sok feszültséget ledolgoztam.

ENnyi történt pár nap alatt. Tudtam hogy a junius kemény lesz, de ennyire.