Semmi különös

És ez valóban így is van. A munka az csak munka. Vannak napok amikor élvezed, és van úgy hogy meg kell csinálni és kész. A mai nap az utóbbi volt.
De ez a hét csak 3 napos aztán jöhet megint a pihi és újúlt erővel tudjuk belevetni magunkat a munkába.
Aztán jönnek a vizsgálatok és remélem hamar eljön az idő mikor a nanoméretű dolgainkból babaméretű dolgok lesznek:)

Nagyon várom már.
Addig is próbálom lefoglalni magamat, nem idegeskedni semmin.
Olvasom a könyvemet tovább és próbálom minél színesebbé tenni a mindennapjainkat.

Egyetlen érdekes de sajna szomorú dolog a maiban, hogy az új kollégánk sajna rosszul lett és elvitte a mentő.

A kocsink még mindig nincsen meg, pedig jó volna már, meglátogatnám Rékut és Kingát, már nagyon kéne, ami rucikat vettem biztosan kinőtte már a pici.

Most rohanunk haza, remélem ott nem esik, ha meg igen az sem baj mert jöhet az üvegváros.

Az évfordulónk

Miután minden jól alakult a klinikán, kezdődhetett is a további izgalmam a titkos évfordulós kiruccanásunk miatt.
Csütörtökön fél 4-től, csak nézegettem az órát, hogy mikor indulunk már a titkos helyre....
Aztán fél 6 körül elindultunk, mentünk, mentünk, lassan zárult a kör, ez nem győr felé, se nem Szeged, Pécs, Zalakaros......felé, aztán Miskolcon álltunk meg végül egy ismerős hely előtt.
Sárga Csikó, ajánlani nem ajánlom, ha csak nem 18 vagy (mint ahogy mi is voltunk) és arra vágysz, hogy eltöltsd végre azt a bizonyos első estét a pasival akibe úgy belezúgtál és már mindegy hogy hol mert annyira....
Tehát erre a helyre tértünk vissza ahol kezdődött a mi történetünk, nagyon romantikus szerintem, most is sírni támad kedvem

 

Perzse az az éjszaka mégsem az az éjszaka volt hogy végre mi ketten, de az épület és szobák állapotát elnézve most már értem, hogy miért. :)
Tehát itt töltöttük az első mókás éjszakánkat, félve a fertőzésektől :D, régen nem tűnt ez ilyen lepukkantnak
Később eldöntöttük, hogy másnap Nyíregyházára megyünk, R. gyorsan lefoglalta a kiválasztott szállást és elaludtunk. Reggel gyorsan elkészültünk, ezen a helyen még a reggelit sem tudtuk volna félelelm nélkül lenyelni, szóval bementünk a mi kedves Egyetemvárosunkba, reggeliztünk, sétáltunk és megálltunk a az életünk fontos pillanatainál. Annyira jó volt ;).
 

Aztán nehéz szívvel indultunk tovább, 2 órán belül már Nyíregyházán is voltunk a Nyilas fogadó szobájában. Ez a hely kárpótolt mindenért, a stilus egyedi és családi, nagyon kellemes volt.
 
Átöltöztünk, ugyan fáradtak voltunk, de R. meggyőzött hogy menjünk az állatparkba. Aztán ott hihetetlen mennyi állat volt, láttunk fókashowt, kengurut, elefántot, pingvint..... Óriási.

 

Estére értünk vissza én az állandó izgatottságtól nem voltam még éhes, de R. igen így lementünk vacsizni.. Sajnos a kajcsival mellényúltam, aki nem ínyenc az ne rendeljen kacsaragut gyümölcsökkel és káposztás kockával.
Aztán indultunk a wellness részlegbe, ahol szaunáztunk, jakuzzisztunk, voltunk só és szénaszobában, szerettem nagyon.
Szomjasak voltunk így ezután még visszamentünk az étterembe egy kis nasiért és a már megszokott mohitóért.
Aztán fel a szobába és elvágták nálam a fonalat...
Reggel ébredtünk, zuhiztunk, huncutkodtunk... és reggeli után elhagytuk a szállásunkat :(
Most itthon vagyunk fekszem a szeretett matracomon és hihetetlen hogy ennyi minden történt pár nap alatt.
A szerelem nem változott ennyi év alatt se, soha nem döntenék máshogy, ugyanarra az egyetemre mennék, és ugyanabba a fiúba lennék szerelmes, minden úgy jó ahogy van.

Megkönnyebbülés

Végre jól érzem magam. Óriási súly esett le a szívemről, amely hónapok óta halmozódott.
Eljött a tegnapi nap és nagy izgalommal és félelemmel indultunk el a RK klinikára. Előtte beszaladtunk R. Adrian Mole könyveiért( most együtt olvashatunk ő azt, én pedig a Halál ereklyéit :)). aztán indultunk is tovább.

A parkolás kicsit döcögősen ment, de kiszálva a kocsiból kiszúrtam egy éttermet, ahova beülhetünk majd, ha túl vagyunk mindenen.
Megtaláltuk a helyet, a lenti recepción sajnos nem találtak bennünket, aztán kiderül, hogy elírás történt. (pedig már kezdtem pánikolni, hogy ez is jól kezdődik)
Felmentünk a negyedik emeletre, majd a liftből balra megláttuk a meddőségi centrum ajtaját.
Beléptünk, kicsit olyan volt minhta más világba csöppentünk volna, egy sokkal barátságosabb meghitteb helyre kerültünk.
A  pultnál megkértek üljünk le egy kicsit, majd 20-30 perc várakozás után hívott egy szimpatikus nőverke pocakkal hogy menjünk be vele egy terembe. Szépen elővette a kartonunkat kinyitotta és csilingelő hangján elmondta hogyan működik a kivizsgálás.
Meglepődve tapasztaltam, hogy a magánklinikán oep támagatott a vervetel, melyből fertőzéseket néznek és hormont és egyéb dolgokat...
Kérdem én akkor a Kaáliban miért nem így van?
Elmondta hogy vennének kenetet ultrahanggal megnéznének, de persze sajnos a húsvéti mikulásom közbeszólt. De pont a harmadik napon jártam, így le tudták venni a 3. napi véremet hormonra.
Nagyon kedves volt mindent leírt és lemásolt a kartonunkba.
 Aztán kimentünk, lecsapolták a véremet egy másik szobába, és vártunk. A dokit láttam többször ki be szaladni, látszott rajta, hogy siet. Körülbelül 1 óra várakozás után már nem bírtam "ki kellett mennem". Persze pont akkor hívtak volna be, no de sebíj végeztem R. várt és már indultunk is be a Dokihoz. (Aki szerintem úgy néz ki mint a Da Vinci démonaiban  Lorenzo de Medici) és bemutatkoztunk.

Mélyen a szemünkbe nézett a doki már ez is szimpatikus volt, aztán megkérdezte miben segíthet . R. mondta hogy babát akarunk és helyesbítettem, hogy vagy babákat.
Majd a doki megkérdzete hogy egyszerre vagy külön külön, perzse a válasz a mindegy volt :)
Majd elkezde a menetét mondani a dolgoknak, hogy egyedül a méhüregi feltöltés ami lenne nálam olyan vizsgálat ami bonyolultabb. Később megkért hogy  kérjem el Lázár Dokitól a műtéti leírásom, abból megállapítja majd hogy szükséges e a mélyüregi.
Ezt valahogy úgy mondta, hogy:
"kedves Lázár doktor úrnak mondja meg hogy a műtéti leírás adja oda cserébe én visszaadom magát minél hamarabb terhesen neki ":). Szimpi, nem ???
Aztán elmondta hogy kutatással szoktak kezdeni, hogy mi is a baj, de igazából nálunk a történet vége az ok már megvan csak néhány vizsgálat kell, ami kb 6 hét és ha minden rendben van együtt egy záró konzultáción megbeszéljük és kezdhetünk is, NINCS VÁRÓLISTA !
A gyógyszerek 70-ban oep támogatottak, de így is 70ezer kb. és maga a lombik 420ezer kb.

Ez csúnyán hangzik, de majd összevetem, hogy mi lett volna ha a Kaáliban az összes vizsgálatot megcsináltatom amit ott felsoroltak. Szerintem ehhez közelítő lesz.


Aztán elköszöntünk és kint a pultnál kaptuk is az időpontokat (május 8 R. május 9. én .:)

Megkönnyebbülve jöttem ki az utcára majd a már korábban kiszemelt helyre ültünk be. Beszélgettünk, hamiztunk.
Hazaérve belevetettem magam a könyvembe.

Mindent összevetve úgy érzem a tegnapi napon többet haladtunk előre mint az elmúlt fél évben és nagyon boldog vagyok!

Most várom hogy induljunk a meglepetés utazásra a házassági évfordulónk alkamából. Még mindig nem tudom hová megyünk, már nagyon izgulok :D.
MIKOR MEGYÜNK MÁR ??!!??!!

Eszembe jutott vmi, ami ugyan benfentes poén, de BOLDOG 1. házassági évfordulót nekünk :

" Olyan vagyok nélküled mint vetés nélkül a föld, mint lomb nélkül az erdő.."

Izgalom

A mai nap nagyon lassan telt, egyre jobban izgulok a holnap miatt. Nagyon remélem minden rendben lesz és kedves jó emberekkel fogunk találkozni holnap.
Nem tudok egyebet tenni mint olvasgatok a leendő dokibácsiról.
Most ezt találtam:

http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20090505/nyomozassal__kezdodik/

Szeretem, hogy ilyen érthető :).

Hosszú lesz még ez a nap..... SZÚSZÁÁÁÁ

Húsvéti Mikulás!

Ma reggel sajnos nálunk nem a nyuszi kopogtatott. Most is mint minden hónapban ott bujkált bennünk a remény, hogy mi van ha sikerül, mi van ha mégis megtörténik a csoda és mégsincs szükségünk lombikra.
Reggel bebizonyosodott, ha lesz is ilyen nem ez volt a mi csodahónapunk.
Hiába a duplára nőtt mellem és émelygéseim, ez nem annak volt a jele, csupán "miki" jelzései, vagy amibe nem szeretek belegondolni a betegségemé.
A hónapokban eljutottunk oda, hogy nem fáj sem a hasam sem a fejem előtte, csupán az előbb leírt tüneteket tapasztalom. De amint eljön, hát az borzalmas.
Most is csak ülök a kanapén, arra gondolva hogy még jó hogy nem dolgozunk ma, mert hogy hogyan bírnám nem tudom. A hasam egy kipukkadni akaró lufi, ami mégsem tud pukkadni, mert vmi kívülről bebetonozta, a torkomban is  ugyanilyen nyomás, ami hányingert okoz. Megmozdulni is nehéz. A fejfájásom még sehol, de nem merek bizakodni, hiszen múlt hónapban is azt hittem végre elmúlt, majd e csodás hét 3. napján mégis eljött.
Enni is furcsa ilyenkor, de muszáj ha gyógyszert akarok bevenni.
Ezeken kívül csupán egy kérdés jár így a fejemben, Fülöp doki így is meg fog vizsgálni vajon?


Egyetlen dolog ami jó ebben az egészben, péntekre a házassági évfordulónkra talán elmúlik, és nyugodtan "ünnepelhetünk" !

Vannak véletlenek

A várakozás az eredményeinkre és az orvos hívására teljesen felőrölt bennünket. Már március elejét írtunk és kiábrándulva ,de vártunk.
Ettől a negatív élménytől, már azon is elgondolkodtam, fog e ez menni nekünk, ha már ez a bánásmód ennyire kikészít engem. Ha ezzel nem tudok megküzdeni, akkor annyi vizsgálat és injekció és kezeléssel hogyan fogok. Lehet nem vagyok felkészülve, nem is akarom annyira....
Eljutottam ide, hogy nem vagyok elég erős ehhez.....
Márciusban rendezték meg az endometriózis világnapját. Láttam az interneten, hogy programok lesznek a Deák téren és hogy orvosok is ott lesznek személyesen Akiktől tanácsokat is lehet kérni.Kinéztem Fülöp doktor urat, akiről nagyon sok jót írtak, és endo és meddőségi részlegvezető a KRMklinikán. Böngésztem.
Elhatároztam, hogy elmegyünk és feltöltöttem a sztorimat a honlapjukra, miután elolvastam az összes többit és kis megnyugvást adott a lelkemnek, hogy nem vagyok egyedül.
Hét elején szóltam R-nek és P-nek hogy menjünk, és P nálunk alhat utána.
Aztán R többször megkérdezte, hogy hol is lesz mikor is hánykor is.... (férfiak), pedig elküldtem neki a honlapot.
Felhúztam magam rajta, majd kiborultam, hogy nem is érdekli ez az egész és lefújtam aznap a bulit. Persze nem csak ez volt a gond, hanem a saját bizonytalanságom is.
Hétvégén segített, hogy megbeszéltük  a dolgot, őrjöngő zokogásba kitörve az ágyban mondtam el neki bánatom, miután nem tudtam elűzni magamtól, hogy hagyjon. (Köszi hogy nem hagytad kis szívem :))
Megbeszéltük, hogy akkor próbáljuk letisztázni magunkban. Itt a nemrég vásárolt ház, foglalkozzunk azzal.
Hétfőn a munka nehezen ment, mint mostanában mindig. Unottan vettem fel a telefonokat és óvakodtam a fürkésző emberi szemektől akik a hormontól kikerekedett idomaimat fürkészik, hogy terhes vagyok e vagy azon gondolkodnak miért nem vagyok még az, és büszkén meg is kérdezik. Fárasztó erre nap mint nap mosolyogva válaszolni, hogy ó majd még nem...
Aztán dél előtt fél órával újabb telefon, már furcsa volt a női hang, ismeretlen és engem keres...
KRM klinikáról Valéria, örömmel értesít, hogy megnyertem a második díjat az endometriózis napon .
MI....., tényleg, gondoltam magamba, elnézést kértem tőle hogy nem emlékszem mi is volt az....?
50000ft értékű kupon hozzájuk, bármire.
Kérdezte miért ez a vezetékes szám van megadva és hogy tudok e beszélni.
Válaszként közöltem,mert szinte mindig itt vagyok:), a mobilt meg előszeretettel nem veszem fel.
Óvatosan mondtam neki, hogy nagyon örülünk és hogy gondolkodtunk már rajtuk és sajnos 2 irányból is érintettek vagyunk.
Kedvessége azonnal megnyugtatott, mikor válaszként csak annyit mondott ne aggódjak sokan vagyunk így.
Ezt az egy mondatot vártam máshol is, semmi mást.
Majd megbeszéltem vele hogy időpont miatt hívjam őt bátran.
Ebédnél alig vártam, hogy kimenjen mindenki az étkezőből, szégyellős mosolyomat nem tudtam letörölni az arcomról. Majd elmeséltem R.nek és P.nek.
MEGKAPTUK A JELET!
Ezután már másnap hívtam is időpontért Valériát, átirányította az adataimat a felvételi osztályukra.
Kicsit meglepődtem, mikor Fülöp dokihoz csak április 23-ra volt időpont, de ragaszkodtam hozzá.
Így most megint várunk, már egy hét sincsen, azóta jobban vagyok, megnyugodtam kicsit, ami jó jel azt hiszem.
Tehát jövő héten, húsvét, RKM és házassági évforduló. Nagyon izgulok és várom is egyben.

Híres intézetünk !

A 2014-es évet újabb várakozással kezdtük.  A már emltett intézetbe február 20-ára kaptunk időpontot.. Nagyon bizakodva vártuk az eljövetelét, de persze minden hónapban mindkettőnk fejébe ott motoszkált a gondolat, az az icipici esély, hogy addig természetes úton is hátha  eljön a gólya hozzánk.
Sajnos ez nem következett be, így azon a reggelen elindultunk munkába, majd munkából megkerestük az intézetet a hegyen. Anyával azt beszéltem meg nálunk tölti az estét, és az ikrekhez (uncsik) együtt megyünk majd szombaton. Ezért gondoltam az intézet után felvesszük.
Bekanyarodtunk az udvarba és ő ott várt minket! Nem tudtam ideges legyek vagy szeressem hogy ezzel is támogatni akar minket.
Beléptünk 3an a váróba, ami annyira idegen volt számomra. Sok pár idősebb, fiatalabb egyaránt ott várakozott és volt még valami amit én felesleges giccsnek hívok. Senki nem kíváncsi arra ezen a helyen, hogy milyen faragott pad, és vörös posztó dísziti a várót, vagy a díjak a falon. Ide mindenki egy dolog miatt jött!!!!!

Millió gondolat kavargott a fejemben. Bejelentkeztünk, újra elmondtuk a dolgainkat és kezükbe vehettük az árlistát a "támogatott" lombikunkhoz.
Már ez megrázó volt számomra, hogy bármilyen kedves szó nélkül ezt kapom elsőként kézbe de egye fene, legyünk jól informáltak olvastam:eljárás, árak, kockázatok.......
Halálos idegességembe anya fogta a kezem, mondtam neki hogy most sajnos nem tudok beszélgetni...
Fél óra várakozás után, megtörtént a dolog a doki B. Levente szólított minket, felpattantam, bár úgy íreztem sírva szaladnék inkább  a világba, és bementünk.
Bemutatkozás megtörtént majd leültünk egymással szembe és vártunk. Csend...
A csendet a következő kérdés törte meg: Miért kerestük fel az Intézetet?
Mi van! Néztem kerek szemmel R.-ra és nem bírtam megszólalni.
Lehet alpári gondolat volt, de idegességembe csak egy választ tudtam volna adni:Any..ért!
R. kisegített elmondta a problémánkat míg én csendben hallgattam, és küzdöttem a most rögtön felállok és kimegyek reflexemmel.
Megnyugodnom nem sikerült, de maradtam.
Odaadtuk a leletünket, nőgyógyaszati leletek, lapar záró, sperma..
Átböngészte és közölta ami alulra is oda volt írva, hát ez lombik lesz........
Majd 5 perc csend, böngészte a gépét, és közölte: október :(
MICSODA!!!
Beírta a leletekből a lényeges részeket, lemásolta őket, majd százszor megkérdezte, hogy csak ennyi van. Akkor én már 2x elmontam neki, hogy igen, azért jöttünk hogy a vizsgálatokról is egyeztessünk..., mert nem tudjuk mik a követelmények.
Kérdezett a ciklusomról hány napos, vicces volt idegességemben 5-6 napot mondtam mire leesett jah a ciklus aztán persze mondtam, hogy rendben van 29-30.
Majd kinyomtatta a vizsgálatokat A Lista amit majd később bemásolok, hátha valakinek segítség.
És kezdődött az 50 féle vizsgálat elhadarása, minta csak boltba vásárolnánk, melyiket mikor, kinek, hogyan.
A hogyan volt a legrémisztőbb, sokszor szerepelt a: felvág, felnyom, feltölt szó.
Semmit nem tudtam megjegyezni csupán annyit hogy R.-val kezdünk újra, mert náluk nem számítógépes a vizsgálat.
Elköszöntünk, még szemügyre vettem a falon lévő babák képeit és kijöttünk.
Én odamentem Anyához küzködve a sírással, R. kifizette a 15ezres konzi díjat és indultunk haza.
A kocsiban kifejtettünk nem tetszésünket a bánásmód iránt és elkeseredetten gurultunk Érd felé.

A hétvége eltelt, elmentünk felköszönteni az egy éves uncsikat :). Majd hazatérve újra várt a való világ.
R. keddre ment a vizsgálatra. Szegény ugyanoda ment ahol előbb jártunk(giccses váró), és szinte kizavarták hogy nem itt van az "olcsó " vizsgálatuk, miért nem tudja hová kell menni, másik épület. Majd végül sikerült neki a téma..., bár nekem az ő helyébe nem ment volna ez után. Érdeklődött hogyan lesz eredmény, és azt az infot kapta, hogy minket a doki fog keresni az eredménnyel, és hogy hogyan tovább. Végre vmi szimpatikus eljárás.
ÉS megint vártunk....teltek a napok semmi, hetek semmi..., próbált telefonálni, nincs a doki, nem kapcsolható...
Fogyott a türelmem és nőtt a felháborodásom, hogyan csinálhatják ezt velünk, azt várják menjünk megint konzultálni pénzért
Aztán annyit elér, hogy küldjék el az eredményét, egy név és születési dátummal hozzá is jutottunk a "hivatalos" leletünkhöz. Amin sem egy aláírás, sem egy intézeti pecsét az üzenetben mellette semmi. Csak a nyers lelet. Ami ugyanazt mutatta mint az előző, kevés "kisbéka" 3-4 milla és nem szeretnek úszni. Fertőzés nincsen.

Teljesen kiakadtam, érzéketlen, szemét....banda, így elküldeni, hogy képzelik, hát állatok vagyunk, én a kutyámmal is jobban bánok....

Lehet rossz emberekbe futottunk, de ennyire... azóta megvan a véleményünk a BP-i intézetről. Ha lenne a lelkemben annyi erő, nem hagynám ezt

Ma április 18 van, azóta sem telefonált a doki, lehet októberben ??

Teljes szívből mondom, gyűlölöm az ilyen embereket!

Egyenleg: -35000Ft a semmire

A múlt

Nem tudtam hogyan  is kezdjem el....nem szerettem volna sokat a múltról beszélni, mert úgy érzem akkor nem sikerülne a jelenre, jövőre koncentrálnom. Pedig ez a kitűzött feladatom:

“Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.” (Mahatma Gandhi)

Nem kívánok sokat beszélni róla, csupán talán 2 bejegyzést, remélem később örömmel fogok a múltról is beszélni, ha már elértem a kitűzött célt: csak1baba :)

Hogy is történt...

http://endomarcius.hu/endomarciushu/endosztorik


"Elolvastam mindenki történetét , sokat megkönnyeztem hol az öröm, hol a bánat, együttérzés miatt és talán egy kicsit néha a tehetetlen harag is közrejátszott.
Ugyanezek az érzések kavarognak bennem, ha erre a betegségre gondolok. így 27 évesen egyet biztosan tudok, jó hogy tudom az okokat!
Úgy gondolom magamról, hogy mindig is egy erős egyéniség voltam, sportos, „kemény” csaj, aki megtanulta visszafogni érzéseit, nem mutatni a fájdalmat, gondokat. Hogyan is mutathatná az ember, ha műszaki pályán dolgozik férfiak között.
Tinédzserkoromtól folyamatosan jártam nőgyógyászati vizsgálatokra, a családunkban több nő is megküzdött a rákkal, ezért is jobban odafigyeltem erre. DE egy nőgyógyász sem említette ezt a betegséget és hogy mivel is jár ez. A szexuális együttlétek számomra mindig is fájdalmasak voltak, kevés alkalom volt mikor örömet szerzett. De ezt a panaszomat az orvosok természetesnek tartották, így én is úgy álltam hozzá hogy ez a természetes és többet nem is „ nyavalyogtam”.
Teltek az évek, elvégeztem az egyetemet, munkába álltam, mindezt egy férfivel az oldalamon, akivel sokszor nagyon nehéz volt a folyamatos fájdalmaim miatt. Végigjártuk a poklot, „kivel van a baj, miért nem kívánsz, miért fáj neked… mondatok hangzottak el egy - egy vita kapcsán, de azért kitartottunk egymás mellett. Aztán 2012 júniusában, mikor már fél éve próbálkoztunk a babával, de nem jött össze egy menses előtt olyan görcseim voltak, hogy már nem bírtam munkába menni. Ekkor tetőzött a hónapról hónapra erősödő fájdalmam. A derekam is fájt így először vesegörcsre gyanakodtam. A sebészeti ügyeletről kihajítottak, ellátni sem akartak, aztán nagy nehezen kaptam injekciós fájdalom csillapítást és beutalót ultrahangra, és persze nem találtak semmit. Mindent elvittem a háziorvoshoz, az is azt mondta biztos homok vagy ilyesmi pihenjek. Nem bírtam ebbe belenyugodni, még ezen az este felhívtam a nőgyógyászomat Dr. Lázár Leventét, ő 2 napra rá éjjel 10 órakor tudott csak fogadni.
Akkor, ott borzasztó fájdalmakat éltem át, de a dokim pontos diagnózist nem tudott megállapítani, csak gyulladást látott a jobb petefészkemnél. Közölte velem, hogy hívja a Sote1.-et és azonnal irány oda. Nem mehetek haza a magán rendelőjéből. Így is tettünk 2 napra rá meg is műtött laparoszkópiával, a diagnózis: endometriózis volt.
Előtte nem is hallottam erről a betegségről, így mindent elmagyarázott részletesen, nagyon kedves volt, köszönöm neki.
Ekkor minden összeállt:
- a hasi fájdalmak (szúró érzés, görcsök, székrekedés, folyamatos puffadás)
- erős fejgörcsök
- hányinger
- fájdalmas közösülés
- visszatérő fertőzések…
Borzasztóan dühös voltam erre a valamire, hogy hány alkalom volt mikor e miatt vitáztam a férjemmel, hány alkalom volt mikor elrontotta a napomat, hetemet, feszélyezett…, és csalódott voltam mert azt éreztem nem vagyok teljes nő, nem vagyok elég jó, nem vagyok ugyanaz…
A műtét után otthon egyedül volt időm sírni, átgondolni mindent és kutatni. Megtudni hogy nem vagyok egyedül, ami kicsit segített az állapotomon. A felépülés után 3 hónap Visanne következett, ami megint nem volt könnyű. Hőhullám, izzadás, hajhullás, pattanások, súlyemelkedés, több dologgal ezekkel ma is küzdök, de kitartok.
Lázár doki azt javasolta, hogy míg én szedem a gyógyszer addig a férjem is nézesse meg magát, hogy ha vége a kezelésnek, belevághassunk újra a babába.
Visszatértünk a gyógyszeres kezelésem után, sajnos nem jó hírrel. A férjemnél is gondok adódtak, így csak a lombik maradt számunkra is. Nálam pedig sajnos műtéti összenövés keletkezett a hasamban.
A Kaáliba mentünk, kezdjük a vizsgálatokat, leghamarabb október a beültetés. De kitartunk, egymást erősítjük!
Én csak úgy tudom elfogadni ezt az egészet, hogy biztosan ezért találtunk így egymásra, ennek így kellett lennie! Ez a mi történetünk."

---