Húsvéti Mikulás!

Ma reggel sajnos nálunk nem a nyuszi kopogtatott. Most is mint minden hónapban ott bujkált bennünk a remény, hogy mi van ha sikerül, mi van ha mégis megtörténik a csoda és mégsincs szükségünk lombikra.
Reggel bebizonyosodott, ha lesz is ilyen nem ez volt a mi csodahónapunk.
Hiába a duplára nőtt mellem és émelygéseim, ez nem annak volt a jele, csupán "miki" jelzései, vagy amibe nem szeretek belegondolni a betegségemé.
A hónapokban eljutottunk oda, hogy nem fáj sem a hasam sem a fejem előtte, csupán az előbb leírt tüneteket tapasztalom. De amint eljön, hát az borzalmas.
Most is csak ülök a kanapén, arra gondolva hogy még jó hogy nem dolgozunk ma, mert hogy hogyan bírnám nem tudom. A hasam egy kipukkadni akaró lufi, ami mégsem tud pukkadni, mert vmi kívülről bebetonozta, a torkomban is  ugyanilyen nyomás, ami hányingert okoz. Megmozdulni is nehéz. A fejfájásom még sehol, de nem merek bizakodni, hiszen múlt hónapban is azt hittem végre elmúlt, majd e csodás hét 3. napján mégis eljött.
Enni is furcsa ilyenkor, de muszáj ha gyógyszert akarok bevenni.
Ezeken kívül csupán egy kérdés jár így a fejemben, Fülöp doki így is meg fog vizsgálni vajon?


Egyetlen dolog ami jó ebben az egészben, péntekre a házassági évfordulónkra talán elmúlik, és nyugodtan "ünnepelhetünk" !