"Péntek az én napom.."

Pont így érzem magam mára, mint ez a szerencsétlen kis süni. De nem gond mert itt a hétvége, amikor csak ketten leszünk R.-val. Éppen itt van már az ideje, hogy kicsit egymással is tudjunk foglalkozni. Az elmúlt hetek annyira hajtósak voltak, hogy ez kimaradt az életünkből.

 

Már kicsit izgulok a jövő heti vizsgálat miatt és várom is nagyon, hogy haladjunk a dolgokkal. Hülye dolog ez, de napról napra több jel azt mutatja hogy bizony mi is öregszünk. Egyre többször fáj ez az, jönnek a ráncok, a hajhullás. Mindenki azt mondogatja ráérek, de hát 28 leszek, annyira nem érek rá.

 

Egyre többet foglalkoztat a gondolat, hogy mindkettőnknek el kéne kezdeni, testileg és lelkileg is készülni a bébire, várjuk nagyon de ez lehet nem elég.

Még utána fogok olvasni, hogy van e értelme annak, hogy most elkezdjünk kicsit egészségesebb dolgokat enni és odafigyelni a mozgásra. És R. most náthás, adtam neki gyógyszert, vajon ez befolyásolja a halacskákat, mert ha 2 hónap múlva kell teljesíteniük, lehet pont most kellett volna erre odafigyelni. Azt hiszem tényleg kezdek izgulni ezért az ennyi megfogalmazódott kérdés.

 

Tehát a hétvége, kutatás, pakolás, lazulás.. ennyi a terv, a köv. hét és hosszú lesz, rápihenünk majd.