Múlnak a napok...

Pont egy hét telt el mióta írtam és annyi minden történt, hogy nem is tudom hol kezdjem.
Túl vagyunk mindketten egy -egy vizsgálaton. Most is nagyon kedvesek voltak, nyugodt szívvel távoztam az intézetből és bementem a legutóbb is válaszott helyre enni egy jót.

Aztán szinte az egész napot Jidinél töltöttem, rég nem találkoztunk nagyon jó volt. Hagytam időt magamnak azért turiba is betértem.

A metrón találkoztam egy régi csopi társammal, vannak véletlenek. Aztán Kelenföldön várnom kellett R.-ra és olvastam. Nagyon féltem hogy lemerül a telóm ,de pont időben ért oda, szerencsére.

Aztán, kiderült hogy jövünk dolgozni szombaton, erre nem számítottam, de R olyan lelkesedéssel vágott neki mert sikerült megoldania a kerámia magok repedésének a gondját, hogy nekem is menni kellett.

Majd szombaton beugrottunk megnézni P-t hogy vhogy vana háta, ott volt Hanga baba is meg a család, R kicsit segített az xboxot rendbe tenni és siettünk haza mert a Pocak családot vártuk délutánra. R elszalad a fűnyíróba benzinért, n meg gőzerővel pakolásztam.

Így elment a szombat is és vasárnap reggel már rosszullétre hányingerre ébredtem és az idő is borzasztónak bizonyult.
Délután elmentünk az ikeába, előtte megrajzoltuk a konyhát, megnéztük jó lesz e, ahogy gondoltuk.
Picit összekaptunk de amilyen rossz napom volt nem is csodálkozom.

Vasárnap éjjel mind2en borzalmasan aludtunk, hétfőn reggel a kocsiban munkába jövet már hányingerrohamok törtek rám, aztán 11kor haza is hozott R már nem bírtam, újra itt a migrén.

Ma már talán jobban vagyok de a fejem még mindig tompa de legalább a hányinger elmúlt valamennyire.

Persze mind2őnk eszébe jut hogy mi van ha nem migrén, hanem megtörtént a csoda és baba van a pocimban, de erre nagyon kicsi az esély. Megegyeztünk, hogy nem veszünk tesztet, ha terhes lennék biztosan hívtak volna a klinikáról.

Azért akkor is reménykedem....., de ez vhol a kedvemet is kicsit elrontja. Most mi a jó ha azt mondogatom hogy biztosan nem és esélyt sem adok, vagy az ha reménykedek és aztán jobban fáj. Nehéz dolog ez nagyon.


A könyvemmel picit lassítottam, egyszerűen sem erőm, sem időm nem nagyon volt mióta kivégeztem a 4. részt de nagyon kíváncsi vagyok már mi lesz a következőben. Teljes végzet ereklyéi fan lettem.