Indul a visszaszámlálás

Augusztus 20. ez az ünnep nem igazán volt eddig meghatározó az életemben. egy éve még éppen hogy csak összeszedtem magamat a felismerésből hogy nem lesz egyszerű hogy babánk legyen. Most ebben a tudatban egy évvel később újra eljött ez a nap és még nincsen babánk. Csak egy újabb betegség, melyre újra szörnyként gondolok akit le kel kell győznünk. Méhsövény.

Már csak egy hét van a műtétig, addig nem lesz könnyű főként hogy tegnap óta megjött, borzalmas hasgörccsel társulva. Egyre erősödnek újra a görcsök, melyek félelmet ébresztenek bennem, mi van ha ez az endo miatt van és egy év alatt megint elhatalmasodott bennem.

Persze most nem erre kéne gondolnom, de az a rémálom kerülget folyton hogy műtétről műtétre megyek majd mint egy ördögi körben és soha nem jutunk el a beültetésig mert mindig találni fognak valamit.

A műtét előtti kivizsgáláson kaptam egy leírást amit még nem olvastam el. Úgy voltam vele, hogy csak az utolsó pillanatban, addig sem idegeskedem miatta annyira.

Hétfőn voltam Anitánál kozmetikusnál, jól megkínzott sok mindent tűvel kellett felszúrni rajtam.Főként a nyakam fülem állam a problémás, innen ő sem tudott mindent kinyomna. Aztán kérdeztem találkozott e már ilyennel, hogy főleg ott jelentkeznek ezek a betokozódott görcsös gondok. Azt mondta nem de ezek a helyek az arcom pont nőgyógyászati gondokra utalnak. Utánanéztem kicsit és ezt találtam. Nagyon érdekes:

Nálam a domináns a 6,21,22,24. Lehet mégis elkezdek hinni az ilyen dolgokban.

Mára azt terveztem elmegyünk egy kis erdei sétára de sajnos esik az eső. És a reggelt amúgy is úgy kezdtem hogy az ágy sarkába úgy belerúgtam, hogy szétment a nagylábujjam és lejött a bőr róla. Tehát sírással.

Még lehet elindulunk, de kétséges a téma. Addig is megnézem merre lehetne menni.

És ahogy elkezdtem úgy fejezem be:

"Augusztus 20. ez az ünnep nem igazán volt eddig meghatározó az életemben. egy éve még éppen hogy csak összeszedtem magamat a felismerésből hogy nem lesz egyszerű hogy babánk legyen. Most ebben a tudatban egy évvel később újra eljött ez a nap" van egy házunk, elköltöztünk. Itt ülök a kedvenc sarokkanapénkon és a férjem éppen szendvicset csinál nekem a félig kész (de nagyon szép lesz) konyhánkban. Van egy másik autónk így már külön is járhatunk. És megtehetjük, hogy magánklinikára járjunk. Nem keseredem el mert szerencsések vagyunk így is.Mikor sajnálom magam, megpróbálok mindig ezekre a pozitív dolgokra gondolni és arra, hogy szeretjük egymást. Most is ezt teszem.