Az elmúlt egy hetet itthon töltöttem egyedül, a hétvégét kivéve.
Már hétfőn dolgozni akartam menni, de reggel fájt a hasam ezért R rám parancsolt hogy maradjak. Úgy tűnik ez a szurkáló fájdalom már nem fog elmúlni.Azóta is itthon vagyok.
Borzasztóan idegesítő, hogy ennyire nem vagyok formában, lassan haladok mindennel.
Az alvás nem nagyon megy, folyton rémálmok gyötörnek és ez a lelkiállapotomra is eléggé kihat.
Biztosan az a probléma, hogy ha oldalra vagy hasra fordulok fáj és ekkor jön a rémálom, de sajnos másképp nem tudok aludni. Alig várom, hogy nyugodtan kinyújtózhassak, de sajnos nem megy. Nem tudom a reggelt ezzel kezdeni és ez az apró dolog most annyira hiányzik az életemből.
Kicsit üresnek érzem magam,mert nem vagyok eredményes sem itthon sem a munkában, sem a sexuális életemben.
Nem gondoltam ez a pár hét ilyen hatással lesz rám, azt hittem a nehéz rész a műtét lesz. De amilyen könnyen túlestem azon, olyan lassan és nehezen mennek ezek a napok.
Elérkeztem a következő fordulópontig, abbahagyhatom a hormonok szedését, és remélem ezzel megszűnik a kívánósságom is. Bár a herpesz a számról biztosan nem fog.
Öröm az ürömben hogy az életbiztosításom hasznos volt és fizetett a biztosító. Úgy tűnik eddig nem mi vagyunk a legjövedelmezőbb ügyfeleik. Most gondolkodhatunk mire költjük a pénzt.Van még jó pár dolog, ami szükséges.
Sógi szobájába már csak egy íróasztal és a dekoráció hiányzik.És kész leszünk. Remélem jól érzi magát, nem túl beszédes, de hát 18,5 éves férfi. Próbálunk odafigyelni rá, nem akarom, hogy elrontsuk.Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mit érez törődésnek és mit piszkálódásnak. Remélem jók leszünk.
Várjuk a 29-t már nagyon, de nagyon lassan megy az idő. Aggódom is hogy mi lesz UH után kiküld hogy kérjek időpontot záró konzira. Engem onnan el nem küld, míg meg nem beszéljük a dolgokat. Erre még fel kell készülnöm, hogy erős legyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése