Babás hétvége

A hétvége elég zsúfolt volt. Meglátogattak minket nővéremék az ikrekkel. Már nagyon készültünk rá. Szerdától próbáltam kis léptekben összepakolni és bababiztossá tenni a lakást.

A legjobb dolog, amit a barátainktól tanultunk, a héten a nagybevásárlás volt.

A tescoból rendeltünk weben keresztül. Aki ezt kitalálta az egy Isten!

Bepötyögtem a héten, hogy mit is kell majd rendelni, és megrendeltem csütörtök este 8-10 közé. Minden volt amit csak akartam és az akciók is meg voltak :). Este 8 előtt pár perccel hívott is a futár, hogy megjött az áruval. Bepakolt a konyháig és kártyával kifizuettük. Soha többé fárasztó és nagy bevásárlás.Főleg nem munka után mikor csak arra vágyik az ember hogy érezze a kanapét a feneke alatt.

 

Szóval péntek délután megjött a kis csipet csapat. Annyira cuki, hogy azt el sem lehet mondani. MIndent értenek és hiába ikrek annyira különböznek. Pórbálják utánozni a szavakat, gagyognak. :)

A legjobb és a legfájdalmasabb az mikor futnak hozzám, hogy öleljem meg őket, és szeretnek engem. Szeretnek velem játszani és figyelnek rám, mosolyognak, huncutkodnak.

NAgyon jó gyerekek, nem sírnak, alszanak rendesen 12 órákat.

Lia figyel mindenre igazi csajszi,állandóan rendet rak :D. Dávidot pedig minden műszaki dolgo leköti, mikró mosgatógép :D.

 

Szóval babáztunk, elmentünk játszóházba,ami nagyon tetszett nekik. Ugyan nem sok játék volt amivel tudtak játszani, De a labdák és hogy annyi volt hogy úszni lehetett bennük nagyon bejött. Liácsak a trambulinon is próbálkozott, nagyon cuki és bátor volt. Szombaton és vasárnap is elmentünk, jól érezték magukat nagyon.

Ami engem illet, péntek délutántól annyira fájt a fejem, hogy este már zokogva ültem a fürdő padlóján és csukott szemmel azon imádkoztam, hogy ne hányjak és ne szégüljek és vki üssön le.

Egyre rosszabbak ezek a migrénes rohamok, annyir borzasztó, hogy már nemcsak a szemem rángatózik, hanem a szám és a fülem is tikkel. R azt mondta nem látszik annyira amennyire én érzem, még jó is, mert akkor fogyatékosnak néznének az tuti.

MIkor már ágyban voltam volt egy pillanat, hogy a szívem is tikkelt esküszöm úgy éreztem minjárt leáll. Halálféleleme volt már. Beszedtem panadolt, aztán nos-pa és panadol, atnán másnap vmi qa.. és advilt, de ezen már semmi nem hat.

Egyre kijebb tolódik amúgy ez a dolog, még egy éve a mensi előtt kezdte el most már a mansi végén jön elő és mindig abban reménykedem, hogy ez a hónap már jó lesz, de soha nem így van.

HA más is küzd ezzel és van ötelete várom, mert én már feladtam hogy lenne erre megoldás a sötét szoba, csend és vizes ruha tarkóra szemre homlokon kívül. BORZALMASAN FÁJDALMAS!

 

 

Szóval így húztam ki a hétvégét, napközben kibírtam hellyel közzel. De az éjszakák és esték! Küzdöttem, ne rontsa ez el a hétvégénket, nagyjából sikerült.

Tehát elmentek a "törpök" vasárnap délben és mi kipihentük a fáradalmakat. Előbb a kanapén kezdtem szundizni, de aztán bementem a szobába. Ahol olyan rémálmom volt hogy visszaszaladtam R-hez.Meghaltam zuhantam vízbefulladtam, zaklattak, elvesztem nem találtam senkit, futottam ezt most visszafelé soroltam.

 

R otthon maradt ma regenerálódni én pedig korán jöttem , sógit levittem vagyis levitte magát az állomásra és hátul jöttem Tárnok felől. Ma megyek kozmetikushoz, szóval ez jól is jött, mert hamarabb el kell mennem.

 

Egy hét mulva doki, addig is próbálok kitartani, most egy picit rossz volt vezetni, hogy az öv és a naci is nyomta a pocim, de remélem a mensimmel ez is el fog múlni.

 

A hétre még azt terveztem, hogy a virágokat átültetem és a kiskertemet elrendezem, de majd meglátjuk lesz e erőm hozzá. Remélem meg tudom csinálni.