Hétvége és diéta

Eléggé lemaradtam mostanában az írással.Bár annyi minden nem történik most körülöttünk mégis úgy érzem semmihez nincsen erőm.
A hétvége nagyon jó volt, de olyan távolinak tűnik most így, hogy itt ülök hétvégén is a munkahelyen. Dolgoztunk kint a kertben, meg bent ment a takarítá, és vhogy elröpül.
Az októberi naptárunk hétvégén nagyon hasznos volt :), túl is szárnyaltuk és végre magunk mögött tudhattunk egy olyat amire mindketten vágyunk :).

Vasárnap még kiélveztem az utolsó napot, hogy nekifogjak a diétának és ettem fagyit, gesztenyepürét és tejszínhabot, jah meg oreo kekszet.

Aztán hétfőtől kezdődött a megvonás. No liszt, no cukor, no tészta, no krupli, no kenyér.....
Azt kell mondjam egészen jól bírom ezt a dolgot, rosszabbra számítottam. Vannak nehéz pillanatok, mint most hogy eszembe jutott az oreo, de kibírom.
A héten sajna meg is jött, most attól is szenvedek és azért is vagyok ilyen kívánós. Jövő héten már könnyebb lesz.
Meg is mértem magamat, a mérleg 72,4 kg-ot mutatott. elég nehéz volt ráállni és szembesülni. De majd szeretném tudni milyen hatása lesz a diátnak a testemre.

Az edzések még a héten elmaradtak, Ha csak a kapálást, gyomlálást nem nevezhetjük annak. Ennyi mindent nem bírnék egyszerre azt hiszem.
De jövő héttől már azt is be akarom iktatni a mindennapokba.

A munka szempontjából ez a hét hányinger volt. R nem jött velem dolgozni csütörtökön. Sajnos szerdán el kellett mennünk dokihoz aki megkínozta szegénykémet mert "hátsó" problémái támadtak
 :(. Régóta küzdünk ezzel de már kritikus e hlyzet.
Nagyon fáj neki, szerintem üvölteni tudna de visszatartja. Helyette felvette a kicsit bunkó vagyok mindenkivel mert fáj nekem stílust aminek nem nagyon örülök. Inkább vonyítson az udvaron :).

Így hogy ma szombat van és dolgozunk elég nehéz lesz minden háztartási dolgot beiktatni egy napba. De megpróbálom összeszedni magam és hajrá.

Tegnap R elvitt az Andi által ajánlott reflexológushoz. Borzalmas volt! Jól megtapizott a vén doki. Szétnyomta a fülem, szétropogtatta a nyakam. Aztán a fia szétkaparta a lábam egy kanál szerű vmivel.

Itt nem volt semmi intim szféra, mindenki jött ment ki be ajtó nyitva, kerezstbe beszélgetés, kiabálás.No kézmosás a páciensek között. Potyogott a könnyem a fájdalomtól. Azt mondták tövbbbször kell menni és hogy akkor a leghatásosabb ha már fáj a fejem. Hát ha migrén közbe ezt fogja nekem csinálni lehet lehányom, de egye fene veszíteni nincs mit.
A tábla kint megmondta 99%-ban gyógyítja a betegségek legalább negyedét ez a lábnyomi.
A furi az volt, hogy nem tudom mit nyomkodtak meg rajtam, de a kocsiban sem tudtam abbahagyni a sírást csak jött és jött. Pedig már nem fájt. Mikor a mellkasomat nyomkodta akkor kezdődött amúgy.

Nem sírtam elég régen így, próbálok erős lenni, mert ha elgyengülök úgy érzem nem tudom végig csinálni a dolgokat. Ettől lehet kicsit érzéketlen lettem, de kit érdekel ha ez ad erőt.