Az élet nem áll meg

És valóban...ez így van. Mert rájöttem én bármennyire el akarok zárkózni a kis világomba, attól körülöttem még úgyanúgy megy minden tovább.
A múlt hét eseményeibe azt hiszem sikerült beletörődnöm, nincsen választási lehetőségem.
Soha nem tudnám elképzelni az életünket gyerekek nélkül, tehát nem admom fel.
Annyi rosszabb sorssal szembesül az ember, csak az a gond ha a saját fájdalmadról van szó, az mindent elvakít, és borzalmasan fáj.

Felhívtam a klinikát szerdán megyek a műtét előtti kivizsgálásra. Remélem minden rendben lesz.
Ahhoz képest, hogy az elején még a vérvételnél is szédültem, most ha arra gondolok az már semmi.
De azért nézni nem fogom hogy szívják a vérem.

A napok elég gyorsan mennek, bár lehet most ezt csak azért érzem így mert hétvége volt.Sikerült olyan dolgokat megcsinálnom amire már több hónapja készülök. A mindent elnyelő 6 fiókos malm komódunkba rendet raktam. A helyzet már borzalams volt. Most alig van benne vmi és a mostanra megszeretett tárolónk elnyelte az újabb cucctömeget. ÉS még nincsen tele :).

És felmostam, nem tudom mennyi idő után, egyszerűen nem jutottam oda soha porszívózás volt de felmosás nem. Most minden rendben jó illat a lakásban. Imádom.
Még1x mielőtt kórházba megyek tervezek egy nagyobb takarítást. Ki tudja milyen állapotban leszek.

A vizsgálat óta a hasam nem bír helyre jönni, elször csak fájt, aztán ment, most meg fáj és görcsöl még mindig csepegek és teli van, puffadt. remélem elmúlik. Már nem bírok állni!Hétvégén megvolt az első xxx próba is, hát sajna az sem nagyon ment:(.

Sokszor gondolkodom mostanában azon hogy milyen jó is volt fiatalabban , ez a hülye mondat a "majd megtudod ha felnősz..." . De tényleg, egyre több gonddal kell megküzdenünk egyedül. Míg erre vágytunk tiniként, most menekülnénk ez elől.
Persze aztán eszembe jut az akkor sok csalódás és szenvedés, az sem volt egyszerű csak másképp volt nehéz.
Ha tehetném, csak pár napra újra az lennék, otthon ülnék zneét hallgatnék táncolnék, várnám az elém tett ételt és boldogan indulnék suliba.

Otthon minden renben nem nagyon beszélünk a történtekről a Sóginak elmondtuk, már amennyire el lehet magyarázni egy 18 éves fiunak. De hát most velünk él, úgy gondolom tudnia kellett. Nem beszélhetünk rébuszokba a háta mögött.
P-vel is kávéztam csütörtökön, de neki sem tudtam erről mit mondani. Mérges vagyok vhol belül magamra, hogy mennyi baj van velem.

Lassan indulunk haza, azt hiszem kicsit elvonulok otthon, magamban. Rám fér, furcsak, hogy folyton ott van vki. Mikor ketten vagyunk akkor el tudjuk kerülni egymást így hárman már kicsit nehezebb.

A nap legjobb híre az, hogy megkaptam a blogomra az első bejegyzésemet :). Köszönöm Andi, nagyon jól esett.Pityeregtem is egy kicsit.