Hormonok viszlát, fájdalom marad

Az elmúlt egy hetet itthon töltöttem egyedül, a hétvégét kivéve.
Már hétfőn dolgozni akartam menni, de reggel fájt a hasam ezért R rám parancsolt hogy maradjak. Úgy tűnik ez a szurkáló fájdalom már nem fog elmúlni.Azóta is itthon vagyok.
Borzasztóan idegesítő, hogy ennyire nem vagyok formában, lassan haladok mindennel.
Az alvás nem nagyon megy, folyton rémálmok gyötörnek és ez a lelkiállapotomra is eléggé kihat.

Biztosan az a probléma, hogy ha oldalra vagy hasra fordulok fáj és ekkor jön a rémálom, de sajnos másképp nem tudok aludni. Alig várom, hogy nyugodtan kinyújtózhassak, de sajnos nem megy. Nem tudom a reggelt ezzel kezdeni és ez az apró dolog most annyira hiányzik az életemből. 

Kicsit üresnek érzem magam,mert nem vagyok eredményes sem itthon sem a munkában, sem a sexuális életemben. 
Nem gondoltam ez a pár hét ilyen hatással lesz rám, azt hittem a nehéz rész a műtét lesz. De amilyen könnyen túlestem azon, olyan lassan és nehezen mennek ezek a napok.
Elérkeztem a következő fordulópontig, abbahagyhatom a hormonok szedését, és remélem ezzel megszűnik a kívánósságom is. Bár a herpesz a számról biztosan nem fog.

Öröm az ürömben hogy az életbiztosításom hasznos volt és fizetett a biztosító. Úgy tűnik eddig nem mi vagyunk a legjövedelmezőbb ügyfeleik. Most gondolkodhatunk mire költjük a pénzt.Van még jó pár dolog, ami szükséges.

Sógi szobájába már csak egy íróasztal és a dekoráció hiányzik.És kész leszünk. Remélem jól érzi magát, nem túl beszédes, de hát 18,5 éves férfi. Próbálunk odafigyelni rá, nem akarom, hogy elrontsuk.Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mit érez törődésnek és mit piszkálódásnak. Remélem jók leszünk.

Várjuk a 29-t már nagyon, de nagyon lassan megy az idő. Aggódom is hogy mi lesz UH után kiküld hogy kérjek időpontot záró konzira. Engem onnan el nem küld, míg meg nem beszéljük a dolgokat. Erre még fel kell készülnöm, hogy erős legyek!

Pihenni kell!

A hét úgy érzem olyan hosszú volt mintha egy hónap telt volna el. Hihetetlen, hogy Anya csak pár napja ment el.Pontosabban szerdán.
De már az a nap olyan hosszú volt, hogy az elképesztő.
A főnök a munkahelyen olyan követelésekkel állt elő kedden délután a termelési osztály felé, hogy ebben segítenünk kellett Nekünk műszaki osztálynak.
Sajnos kedden a kollégám barátnőjének autóbalesete volt, ezért nem volt más választásom, mint az elhatározásom ellenére le kellett mennem a termelésbe irányítani.
Ez sajnos azzal járt hogy estére már jártányi erőm nem volt, de hasgörcseim ezzel ellenben voltak. Nem is akár milyen. A kocsiban remegett a lábam hazafelé a fájdalomtól, a fájdalomcsillapítók nem segítettek. Éjjel az ágyban izzadtam a fájdalomtól és csak reménykedtem hogy elmúlik és nem kell az RK ambulanciájára mennünk.
A kimerültségtől és sírástól csak sikerült elaludnom, aztán reggel még mindig feszítő hassal ébredtem.

Ezért a csütörtök pénteket itthon töltöttem, R parancsára. Még csütörtök reggel félig alva elkezdtem motyogni neki mely termékkel kellene foglalkozni, de azt mondta én ezzel már ne foglalkozzak.
Tehát pihentem, amit nem tudtam Anya ugyan segített rendet tenni, de a sürgő forgó életben ez max egy napig tart. Tehát pakolásztam, nagyon lassan, piciket.
Szombat reggel, vagyis tegnap már elég jól voltam gyorsan megfőztem a chilis babot amire már nem volt erőm.
Aztán elmentünk bevásárolni, mert már kifogyott minden.
Ezután megebédeltünk és elmentünk együtt, Á,R és én a Mamához felköszönteni és elindultunk az ikeába Á-nak íróasztal, komódot a mamának ágyat venni.
Egész du.-n úton voltunk. Estére kifáradtunk, és nem találtunk sem íróasztalt, sem ágyat.
Este pihiztünk, éjjel nagyon nehezen aludtam el, de végre itt a reggel.
Ami borult de nem esik, pont olyan mint a kedvem, nem tudom hogy szomorú vagy vidám. Fáradt vagy friss. Még nem tértem magamhoz teljesen.
MA pakoljuk végre helyre a dolgokat, ruhák, szekrények ilyesmi. Nagyon várom már, hogy minden a helyére kerüljön és nem csak a házunkban. De az életünkben is nagyon jó volna. Csak egyetlen űrt kellene kitöltenünk és minden rendben lenne.De mikor érünk már oda?!!?!?

Újra munkában, "félgőzzel"

Igen, mér nem bírtam az otthon látet. Borzasztó, hogy nem lehet semmit csinálnom mert mindenhez hajolni és emelni kell.
Még a kaját is nehéz kivenni a hűtőből. Hétvégén nem történt semmi különös. Anya pakolászott meg főzött nekem és a Mama is küldött jókaját, és kacsát sütött vasárnapi ebédre. Nagyon finom volt.

Szerencsére a felírt gyógyszerektől nem fáj a fejem, pedig most még az eső is esik egész nap. Viaszont folyton édességet kivénok, pedig nem jellemző. Lehet ez attól van. Oda kell figyelnem magamra, ha nem is fogyok egy dekát nem hizhatok mert a túlsúllyos dagiság küszöbn állok.
És a kövérség sem segít a baba ügyünkön.

A hasim fájdogál, olyan mintha a hasi görcs és hasfájás között lenne a fájdalom nem vészes, csak mintha viszketne is belül és nem tudnám megvakarni, biztosan gyógyul.

Elég nehezen ment ma reggel a felkelés, most is már hulla vagyok, de írtam R.-nek hogy menjünk hamarabb haza mert nem bírom.

A doki kapcsán még mindig elég bizonytalan vagyok, nem tudom kiverni a fejemből, mikor a magánrendelésen a vizsgálat után a műtétre azt mondta, hogy 15000 a szoba és 40000 orvosi konzultció.

Ugye én elkönyveltem persze ennyi az ára, de a kórházban szó sem esett erről nem kellett ilyet fizetnünk. Lehet zsebbe gondolta. De ha meg oda akkor nagyot csalódtam és minek járunk akkor magánklinikára.
Utánanéztem és találtam egy érdekes dolgot, cikket, vajon ez ő:

http://valasz.hu/uzlet/vademeles-ket-orvos-ellen-88-not-karositottak-meg-36302

Valószínű hogy ez igen, de hogy nem találtam meg előbb.
Lehet azért nem jött le hanem hívott fel az irodájába a műtét után hogy adjuk a pénzt neki. Jaj nem tudom mi legyen, bízzak benne. De szinte mindenki jót ír róla.  Nem tudom......

Amúgy a műtéthez képest jól vagyok és amennyire lehet jól ment. ennél sokkal rosszabbra számítottam.Minden rendben.

Itthon

A tegnapi nap eljött már kora hajnalban nem tudtam aludni, csak vártam hogy eljöjjön a pillanat, odaérjünk és megtudjam mikorra kerülök sorra. Mindenkitől elraktam egy kis emléket. Az ikrektől képet, a jegygyűrűm és a lignanoi delfint R-től, a bögrémet P től és az elefántomat anyától.Rendben odaértünk és bejelentkeztünk, majd felvettek a felvételi irodában és elmondták hogy siessünk mert 8kor kerülök sorra. Megijedtem de nagyon örültem hogy hamar túl leszek a dolgon.
Felmentünk a szobába kaptam egy hálóinget, gumiharisnyát.Felöltöztem és vártunk. Közben körbenéztünk. Ez a hely teljesen más volt mint az előző műtétnél. Itt az állítható ágy a tv a fürdő minden olyan volt mintha szállodába lennék, és mindenki végtelen kedves volt.
Aztán kopogtak és sétáltunk 1 emelettel lejjebb a műtőbe. Levettem az alsóneműt és felfeküdtem az asztalra. Az altatóorvos bemutatkozott. Rám kötöttek vérnyomásmérőt, berakták a tűt és már ment is az infulzió, nyugtató. az altatóorvos elmondott mindent részletesen megkérdezte van e még vmi kérdésem. De olyan alapos volt hogy nem merült fel bennem semmi kétség.
Aztán nem találták a beleegyező papíromat, megijedtem amit a rám kötött gép pittyegése ezt jelezte is. Megnyugtatott az orvos hogy lemegy a férjemhez megkeresik. Vártam idegesen. Aztán mikor visszajött mondta nincs gond csak a férjemet izgatta fel kicsit találtak papírt de nem azt ami kell, de ne aggódjak így sem ment el potyára. Aztán ott megtalálta  mappában mégis a papírt. Aztán sokra nem emlékszem. Megláttam Fülöp dokit és ennyi. Azt mondták felkeltenek a műtőben, de erre nem emlékszem. Csak a szobára hangokra. Roli kérdi segítsen e. Majd fogom a kezét. 9 óra lehetett de már újra a szobában voltam. Fogtam a férjem kezét. beszéltem vmit. Aztán aludtam. 11 körül újra ébredtem, ittam pár kortyot, És tovább pihentem.

Nagyjából így ment a nap. Néha kinyitottam a szemem. LÁttam ,hogy R nem mozdul mellőlem. Nézi a laptopon a dolgokat. Nyugodt voltam hiszen ott volt. Wc-re segített menni, láttam hogy vérzem és az ágy is véres alattam. De erre számítottam.
Délután 3 fele járt és vártam jöjjön Fülöp doki. Aztán jött a nővérke hogy a doki vár a 4.-en. Beszálltunk a liftbe, a férjem megkérdezte megmondja e dokinak miért nem bírt lejönni. De nemet mondtam.
Aztán beléptünk a felújított irodájába még elég kómás voltam és ezt látta is. Hazaengedjen e, Naná hogy igen. Itthon akartam lenni.

Elengedett, de előtte felírta a gyógyszereket amiket szedni kell.És elmondta hogy köv. mensi után kontroll.
Kint kaptunk rá időpontot. Persze amelyik hétre esett volna megint szabin lesz szóval köv. hét.
Aztán hazajövet a kocsiban elég rosszul voltam, hányinger. Sütött a nap a meleg nem volt jó.
Hazaértünk. Sógi a barátjával csinálta az új szobáját. ÉN befeküdtem a szobába. Újra elaludtam.
Este 8 körül keltem.

Vacsira rendeltünk kaját, jól esett. Bevettem az első gyógyszerem.
Aztán lepihiztünk megint, néhány igazságligája rész után.
MOst reggel van. Várom az Anyukámat, r elment érte az állomásra.
Nagyon jól érzem magam, és így mégrosszabb hogy nem szabad megerőltetni magamat, pedig úgy érzem bírnám. De visszafogom magamat.

A dokiban nem vagyok biztos hogy jó lesz e ez nekünk. Elég furcsa dolgai vannak. De azt meg tudom hogy nagyon jó szakember. ...Remélem következő vizsgálaton elszállnak a kétségeim.

KÖszönöm Mindenkinek a ki gondol, gondolt rám. Nagyon jól esett.

"Hajrában"

Eltelt majdnem 1 hét. Persze ilyenkor repül az idő. Hétvégén vendégeink voltak, Öcsiék jöttek át, majd vasárnap a Mama hozott nekünk töltött paprikát és desszernek egy kis szilvásgombócot.
Holnap ilyenkor remélem már túl leszek a műtéten és ébredezem majd. Nincsen halálfélelmem vagy ilyesmi, de azért ma próbáltam minden számomra fontos emberrel beszélni a munkahelyemen.Jól esett nagyon.

Furcsa módon a családom az akinél úgy érzem nem értik meg mi is zajlik benne. Jobban mondva az Anyukám és Nővérem. Néha olyan mintha nem is ismernének engem. Teljesen félreértjük egymást sokszor. Lehet én küldök félreérthető jeleket. De most is alig hívtak fel mióta kiderült a műtét és ez nagyon rossul esett nekem. Pedig együtt voltak mert Anya vigyázott az uncsikra míg Tesómék újítottak. Nem tudom nem értem miért nem működik ez a kapocs, egyre távolabb kerülünk egymástól. Úgy érezték nekem kéne hívni őket? De miért nekem mikor nekem van bajom, nem értem?!!::.

Ma olvastam egy cikket az indexen hogy hogyan próbáljuk mi emberek feldolgozni a problémákat, betegségeket.. Hogy mindennek az okát keressük mert könnyebb úgy elfogadni és könnyebb mást hibáztatni. Érdekes mert én is mindig erre gondolok, hogy mit tettünk hogy ez történi. Tettem nem szép dolgokat, olyanokat amire nem vagyok büszke..de szerintem az nem ér fel ezekkel.

Aztán még az szokot eszembe jutni, hogy lehet nem tettünk semmit, csak ez egy jel, hogy nem illünk össze vagy nem lehetünk együtt mert más dolgokra vagyunk hivatottak külön-külön. Van az a film a sorsügynökség, nah ez pont olyan érzés.

De aztán rájövök, hogy butaáság ilyeneken agyalni, mert nem vezet sehová.
Azért itt a cikk linkje:
http://divany.hu/ego/2014/08/25/nem_mindenki_tehet_a_sorsarol/

Ilyen gondolatokkal vágok bele a holnapi napba, bár úgy csináltuk, hogy ne nagyon legyen időm gondolkodni. Sógi végleg nálunk marad innen fog suliba járni, ezért tegnap elkezdtük festeni a szobáját, hogy kényelmes legyen neki. Tehát azt ma be kell fejeznünk. Már csak a kék van.Aztán kevés alvással, kómásan remélem nem fogok annyira izgulni reggel!

Tehát kezdődhet a sövénnyírás, felkészültem csak vágjunk bele!

Indul a visszaszámlálás

Augusztus 20. ez az ünnep nem igazán volt eddig meghatározó az életemben. egy éve még éppen hogy csak összeszedtem magamat a felismerésből hogy nem lesz egyszerű hogy babánk legyen. Most ebben a tudatban egy évvel később újra eljött ez a nap és még nincsen babánk. Csak egy újabb betegség, melyre újra szörnyként gondolok akit le kel kell győznünk. Méhsövény.

Már csak egy hét van a műtétig, addig nem lesz könnyű főként hogy tegnap óta megjött, borzalmas hasgörccsel társulva. Egyre erősödnek újra a görcsök, melyek félelmet ébresztenek bennem, mi van ha ez az endo miatt van és egy év alatt megint elhatalmasodott bennem.

Persze most nem erre kéne gondolnom, de az a rémálom kerülget folyton hogy műtétről műtétre megyek majd mint egy ördögi körben és soha nem jutunk el a beültetésig mert mindig találni fognak valamit.

A műtét előtti kivizsgáláson kaptam egy leírást amit még nem olvastam el. Úgy voltam vele, hogy csak az utolsó pillanatban, addig sem idegeskedem miatta annyira.

Hétfőn voltam Anitánál kozmetikusnál, jól megkínzott sok mindent tűvel kellett felszúrni rajtam.Főként a nyakam fülem állam a problémás, innen ő sem tudott mindent kinyomna. Aztán kérdeztem találkozott e már ilyennel, hogy főleg ott jelentkeznek ezek a betokozódott görcsös gondok. Azt mondta nem de ezek a helyek az arcom pont nőgyógyászati gondokra utalnak. Utánanéztem kicsit és ezt találtam. Nagyon érdekes:

Nálam a domináns a 6,21,22,24. Lehet mégis elkezdek hinni az ilyen dolgokban.

Mára azt terveztem elmegyünk egy kis erdei sétára de sajnos esik az eső. És a reggelt amúgy is úgy kezdtem hogy az ágy sarkába úgy belerúgtam, hogy szétment a nagylábujjam és lejött a bőr róla. Tehát sírással.

Még lehet elindulunk, de kétséges a téma. Addig is megnézem merre lehetne menni.

És ahogy elkezdtem úgy fejezem be:

"Augusztus 20. ez az ünnep nem igazán volt eddig meghatározó az életemben. egy éve még éppen hogy csak összeszedtem magamat a felismerésből hogy nem lesz egyszerű hogy babánk legyen. Most ebben a tudatban egy évvel később újra eljött ez a nap" van egy házunk, elköltöztünk. Itt ülök a kedvenc sarokkanapénkon és a férjem éppen szendvicset csinál nekem a félig kész (de nagyon szép lesz) konyhánkban. Van egy másik autónk így már külön is járhatunk. És megtehetjük, hogy magánklinikára járjunk. Nem keseredem el mert szerencsések vagyunk így is.Mikor sajnálom magam, megpróbálok mindig ezekre a pozitív dolgokra gondolni és arra, hogy szeretjük egymást. Most is ezt teszem.

Jajjj..

Elég régóta nem írtam, de nem is történt semmi. a kedvem változó, hol ilyen hol olyan. Semmi különös.
A napok mennek, egyre jobban közeledik a műtét. Lehet addigra annyira elkeseredem, hogy már az sem fog érdekelni.
Nincsen türelmem az embrekhez, pedig amúgy  alkalmazkodó tipus vagyok, de most vhogy a legapróbb kompromisszumra sem tudom ráávenni magamat.
Fogalmam sincsen meddig tart ez a helyzet :(.

P most nálunk van tegnaptól, így 4re bővült a család. Tegnap elmentünk moziba megnézni a galaxis örzőit. Nekem tetszett, egy bőrszerkós mosómaci volt benne tehát nem volt kérdés a dolog. Cuki volt nagyon.A többieknek annyira nem jött be. Ezt P tudtunkra is adta még mielőtt kiértünk volna a moziból.
Reggel furcsa volt a nagy sürgés forgás mindenki rohangál wc, zuhi fogmosás, tényleg jó hogy két wc-nk van. :)

Ma nagyon nem megy a munka,de az írás úgyhogy inkább befejezem.