Hónapról hónapra

Úgy tűnik már egy hónapra csak 1 bejegyzés jut. Nem arról van szó hogy nem történnek dolgok. De nem érzem azt eténként hogy most kikapcs és írok. Ettől függetlenül nem szeretném abbahagyni, mert ez az egy is nagyon jó, összeszedhetem a gondolataimat és visszaolvashatom magam, hogy mi is történt.

Ami változott otthon hogy kész az ágyás, nőnek a zöldségek, ha éppen nem lyukat ás bele Kenig, és az udva ki van egyengeteve. Most füvesítübnk, locsolunk a Roli által megálmodott öntözőrendszerrel. Már nagyon sok virágot ültettem csak győzzem kivárni, hogy megnőjjenek. De remélem előbúlnak majd.

A teraszra tervezünk pavilon szerűt, de még nincsen pontos ötletünk. Majd kiderül, de a pénzünk eléggé kimerült mostanában.Elő kell szedni a rejtett tartalékokat.

A hétvégén Demjénben voltunk, ez volt a házasségi évforduló amiről írtam. Elég jól sikerült, minden téren :). Jó volt a kaja, a wellnes, a csúszda és .. Tehát minden oké, de a legjobb az vlt hogy tudtam mindeig enni és elém tették és jaj de jó volt.
Sokat pihentünk nevettünk, kikapcsoltunk. Tegnap hazafelé miziztunk és megvettem a kisebb méretű gatyóimat.:). R bíztatott így századjára csak sikerült.

Most vettem észre hogy már 1 év eltelt mióta blogolok. Remélem egy év múlva már pici tökmagról fogok írni, mindegy bent vagy kint csak legyen.
De bizakodó vagyok Adél barinőmnek is sikerült :). Dupla tökmag :).
Szóval most újúlt erővel nyomom az edzést és mindent. Hajrá!!!!!!

A kert a kert és a kert

A hétvégén gyönyörű idő volt, úgyhogy folytattuk a kertrendezést vasárnap. A szombat pedig olyan gyorsan elment, mert a szomszéd kislánynak szülinapi bulija volt ezért el kellett mennem ajándékot venni neki. R pedig közben beugrott a bauhausba. MIkor utána talákoztunk, mondta hogy lépés közben mintha érezte volna, hogy becsípődik a háta és fáj. Hát ez annyira jól sikerült hogy szombat délután ő egy jó nagyot pihizett, amíg én kitakarítottam.

Sajnos mostanában nagy a kosz, Lola a húsvéti nyuszim amit Rolitól kaptam elég sok kosszal jár és sűrűn kell takarítani mert ugye hát egy nyuszi akiből sok bogyesz jön ki. De imádom őt már odaszalad hozzám mikor kiengedem, nagyon édes.

Tehát a vasárnap :
R építette a teraszt és pedig, P-vel epret ültettem az elkészült magaságyásokba, meg ilyenek. Nagyon meleg volt, már rövidnaci és trikóban nyomultam.
A hátam jól le is égett, éreztem hogy fáj de még nem látszódott, csak estére lett durva a helyzet.
Ma lehet elmegyek megint futni a völgybe, de azon is gondolkodtam, hogy futás helyett egy kis kapálás lesz a bemelegítés aztán maj erősítő ezdés lesz inkább ma. De mág kitallom még hazaérünk.

Pénteken újra megyek 3.-os IR vizsgálatra. Próbálok nem rástresszelni, de hát nem úgy megy ez, tudod.Aztán felmegyek az osztályra elkérni az összes leletemet Csuporkához kell vinni mindent.
Jah és azt is megkrédezem, hogy a múlt évi leleteim még érvényesek e, vagy újra kell e mindent csinálnom. De valószínüleg igen.

R-rel néha így vagyunk néha úgy. De most jön a jó idő, szóval bizakodó vagyok. Már megvan a meglepi, hogy hová megyünk a házassági évfordulónkon is, szóval remélem jó lesz én nagyon várom.

De addig megpróbálok még jobban formába jönni, hogy szupi legyen a testem a fürdőruciban.:)
A változást én még mindig nem látom, de R folymatosan mondja ami sokat segít, hogy legyen erőm tovább folytatni az edzést és nem feladni.ehet nem ártana egy kis szoli sem mert hófehérkét rólam mintázták, legalább is a lábamról.

MOst irány az uzsi mert, már korog a pocim. Lehet iszom egy kis Kv.-t is. MErt azt ilyenkor lehet egy kis tejjel :).

Fotók most nincsenek, majd legközelebb pótolom.

Hogyan tovább?!

Tegnap előtt kaptam a hírt, hogy a szeretett Doki bácsim elhunyt. Kicsit furcsán jött ki mert pont április 1-el küldték, de igaz !
Sajnos azóta sem derült ki mi történt vele. Annyit írtak, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt 40 évesen.
Nagyon sírtam, még ma reggel is :(. Tegnap létrehoztam egy közösséget, ahová beírhatják az emberek a vele kapcsolatok élményiket. Olyan mintha vele elveszett volna a reményem. MIndig őt láttam magam előtt, ha arra gondoltam, hogy ne adjuk fel. Az ő hangját hallottam és az most elveszett. Nagyon fáj.
Ő az aki még a pékségben is megismert, akiről írtam és most nincs többé!

Nem is tudom elképzelni hogy nem abban a környezetben és nem ő fog vizsgálni. egyszerűen rémisztő számomra hogy idegen emberhez menjek.
Nincs még 1 ilyen orvos.

Telnek a napok, itt a tavasz

ÉS én azt vettem észre, hogy mindennel el vagyok maradva, kitört rajtam a tavaszi fáradság és feszült vagyok.
Elkezdtünk C és D vitamint szedni, de lehet magnéziumot is most be fogok iktatni, lehet az segít.
R tegnap jött haza, egész héten nem volt itthon. Én meg örlődtem egyedül magamban mert letojta a fejemet és nem igazán akart kommunikálni velem, hogy mizu vele, velük. NAgyon rosszul esett. MEgint elhanyagol engem mostanában..

A kertben tervezünk magaságyást, de győzzem kivárni, hogy kész lesz, én kételkedem ebben, már ültetni kéne, nem magaságyást csinálni, de mindegy. mAjd csak kialakul. Tehát nem fából lesz csak R kitalálta, hogy hegeszt vasból álványt és arra fúrúnk lambériát kivülről, belül pedig geotextillel ki lesz bélelbe.. Úgy Legyen!

KÖzben betonkeverő keresésben is vagyok a teraszhoz. TEgnap találtam egy olcsó, jót, de nem elvitték a szemem elől. Most keresek másikat, remélem találok, nem akarok 60000-80000ft-ot kiadni érte. Próbálok mindenen spórolni amin csak lehet.

A hónapban azt tervezem még, hogy az összegyűlt apróból fizetem ki a csekkeket és így is a számlánkon több pénz marad.

Hétvégén még fogalmam sincsen mit főzök, lehet a kertben kellene vmit, már arra gondoltam. De majd még meglátom milyen lesz a kedvem. A takarítást már feladtam, nem érdekel egyszerűen.Folyton szalad a ház.

Az edzés egész jól megy., bár tegnap kellett volna, de nagyon fáradt voltam a heti hajtástól és a vitaánktól és mindentől. A súlyom egyre jobban aggaszt amúgy, nagyon fogyni akarok, egyáltalán nem érzem magam vékonyabbnak, sőt ! És már nincs is kedvem enni, ha meg többet eszem bűntudatom an, ha nem mozgok, bűntudatom van. Elég nehéz így.
Lehet el fogok kezdeni edzeni kondiban, erősítő, gyúrús téma segg lábra. Még gondolkozom rajta a szégyellőségem miatt,de lehet rászonom magam.

MIndeközben ilyeneken jár az eszem:

2:1

Túl vagyunk, megint néhány elég nehéz heten. Szerdán R-t megműtötték a varicokelére. Eddig azt hittem annak nehéz akit műtenek, de kivülről talán még borzasztóbb cvolt. A várakozás felörli az embert.
2-re mentünk és 6kor slattyogott be a műtőbe szegénykém.
Nem engedtek be hozzá ebben a híres intézménybe, hiába kifizettünk 65eft-ot az oep támogatott műtétre.
Bunkó volt mindenki, levegőnek vettek kb ahogy ott vártam a kinti váróban R pedig a szobában tv-zett.
El akartak küldeni ami számomra hihetetlen. Ez egy műtét könyörgöm vki otthagyja a férjét és tényleg csak reggel megy vissza. Mi ez csomagmegőrző?
A lényeg hogy 7kor tolták ki a műtőből, kába volt nagyon de integetett ahogy én anni az intenzíven.
Aztán az altatóorvos csak megengedte hogy bemenjek hozzá.
Kedves pasi volt, az egészségügyben és az irodai munkában a nők szipirtyóbbak mindig.
Ott voltam vagy fél órát aztán eljöttem, nem akartam visszaélni a jóindulattal.
Át kellett parkolnom közelebbi helyre a városban,úgy voltam vele mikor eljöttem hogy majd kisírom amagm ha átparkoltam addig tartom magam. Ebből az lett hogy 1 órát köröztem mert nem volt hely minden utca engedélyes volt, borzalmas vol még a váci utcán is meg kellett fordulnom remélem nem büntetnek meg.
Szóval fél10 körül értem Hajniékhoz. Kimerülten, büdösen, izzadtan. Alig bírtam aludni az éjjel magamhoz öleltem vmi plüssbocit aztán próbáltam nem a lábadozó férjemre gondolni aki mellett nem lehetek ott.
Reggel már7re odasétáltam a klinikához. Nem engedtek be! kIakadtam, nem tudok bejutni a férjemhez. Szóval vártam csengettem vártam, elmentem boltba, vártam... Már kivoltam mikor egy ajtóval beljebb jutottam egy kijövönek köszönhetően. Aztán csak kinyitották az ajtót és felmentem.
ÉS vártam. A rendes pasi szólt hogy még készül. Aztán vagy 10 percre rá totyorogva odajtt. Odarohantam a táskájért és indultunk haza.
Aztán itthon már kicsit megkönnyebbültünk, hogy túl vagyunk mindenen.Főztem husi levest és öntött kiflit. Aztán pihiztem kicsit mert bennem annyi feszültség gyűlt össze hogy musáj volt. KImerültem az idegességben és az aggódásban.

MA már dolgozom ő pedig pihizik. Alig várom hogy hazaérjek és lássam. Borzasztóan féltem hogy történik vmi és utoljára látom. NAgyon szeretem hogy ezt megtette értem értünk és beszéltük hogy talán magáért is. De nagyon jó. SZERETEM!

Több mint egy hónap

Igen ennyi idő telt el amióta nem írtam.
Nagyon nehéz időszak ez számomra és most hogy elolvastam a legutóbbi bejegyzésem hihetetlen mennyi minden telt el azóta.

Terápiára járunk:

A karácsony és az ünnepek a kapcsolatunk szempontjából eléggé rosszul sikerült. Sajnos már eltávoltodtunk egymástól mind testileg, mind lelkileg. Mindketten bezárkóztunk a saját kis világunkba és nem engedtük be a másikat.NEm volt vita, csak a kilátástalan helyzet, a soha nem lesz baby gondolat, a kudarc, a céltalanság. Elvesztettük önbizalmunkat, nem ment a sex, már nem tudtam R.-t közel elnegdni magamhoz.
Ezért úgy döntöttem szakember kell, hiába beszéltünk róla órákat, hiába erőltettük csak rosszabb lett.
Tehát azóta járunk. Nagyon nehéz. Különböző feladatokad ad nekink, hogy újra becsempészük az izgalmakat az ellaposodott kapcsolatunkba. De ezek néha szívfacsaróak.
Már nagyon hiányzik a férjem. Olyan mintha védtelen lennék. Vagy pucér. Egyáltalán nem érzem magam biztonságban.
KÜlön kell aludnunk és ezt nehezen viselem. No sex! Ami azt hittem nem probléma mert én olyat úgysem akarok, hát ezt most megcáfoltam.
Valahogy annyi a probléma hogy a megszokott heélyektől és szituációktól sexuálisan szorongok. HOgy a kudarcok mélyen belémvésődtek és ezért ha oda kerül a sor akkor rámtör a félelem. HOgy mi van ha most sem sikerült mi van ha mégsem akarom.....
Tehát ez van haladunk de nagyon lassan és én nem tudom meddig tudok még kitartani. Eléggé elfogyott az erőm.
Aminek nagy részét az veszi el hogy R-t vidítsam, mert nem képes összeszedni magát.

Folyamatosak a vizsgálatok:

Nem emlékszem leírtam e az endokrinológust akit felkerestünk az idióta klinikai helyett. Az a lényeg hogy kiadta nekem, hogy genetikai vizsgálatot kell csinálnom, hogy van e emlőrák hajlamom. Onkológiai vizsgálat kell az anyajegyeimről.Vérkép kell! De ezt meg is csinálták ott helyben. Pajzsmirigy ultrahang kellett, de ez is megvan.
Jah és fogyni 5 kilót és séátlni sokat.

A börgyógyászaton kivül mindennel megvagyok. De erre csak március 17-re kaptam időpontot. De akkor 2 legyet ütök egy csapásra, mert fogászatra is megyek ugyanoda.

 Közben R újra elment egy speerma és hereviszér vizsgálatra. Meg is uhzták neki. Ez a doki azt mondta ő látja értelmét megműtetni. Lehetséges hogy javulni fog ha az FSH érték 7 alatti.
Utaána néztem mi si ez és azt találtam az FSH ha 7 felett van férfiakban akkor az azt jelenti, hogy vele született rendelenesség hogy nincs elég sejt. De szerencsére 4 lett és így van remény. De meg kell műttetnie. Most kerestünk egy másik dokit is mert R-nek tetszik az az egynapos sebészet.
Nekem nem szimpik.

ÉN tegnapelőtt voltam a kedvenc Lázár dokimnál. Nagyon sokan voltak. 8an voltak előttem pedig időpontra mentem. Hihetetlen. Hát igen a jó orvos az ilyen. De nagyon kedves volt velem. Végigvizsgált mindenemet.  MEgnyugtatott hogxy ha anyában nem találtak genetikai hajlamot akkor bennem sincs. És megbeszéltük ha erősödnek a hasi fájdalmaim akkor felnyit megnéz. MErt igen vagy a stressz vagy az endo miatt fáj a pocim mostanában. Aminek nagyon nem örülünk.

Szóval ennyi ez kevésnek tünik, de feldolgozni nagyon nehéz. Nem sok dolog van most az életünkben ami kimozdít és felvidit.

Remélem ez megváltozik majd azért. Bár ma reggel betegen ébredtem, szóval irány a doki délután mielőtt kiüt az influenza. Már fájnak a végtagjaim szóval valószínű az lesz.

Nyilvánosság

Régóta nem írtam a történtekről. Nem azért mert már nincs mit, sőt egyre több minden van ami nyomja az ember lelkét, ha nem éri el a célját,de úgy érzem ezek már túlságosan súlyos dolgok. Sokszor súlyosak ahhoz hogy egyből meg tudjam fogalmazni és ki tudjam írni magamból vagy ahhoz súlyos hogy nyilvánosan olvashassa bárki.

Az elmúlt hónapban is volt olyan bejegyzésem mely elkeseredésemben felkavaró lehetett ezért úgy döntöttem, barátnőm poppyfieldhez hasonlóan én is priváttá teszem a blogom.
Túlságosan nagy a kísértés hogy már az írásaimat is úgy fogalmazzam azok ne legyenek sértőek, felkavaróak vagy egyéb negatív érzelmet kiváltóak az emberekből.

Erre nem akarok koncentrálni csak akarom hogy áradjanak ki belőlem a rossz érzések és negatív gondolatok, a nélkül hogy meg akarnék bántani bárkit vagy megbántanék bárkit.

Ezért most búcsozom, talán ha céljaimat elérem majd nyilvánossá teszem, de addig is Viszlát!