Tűk és "gömböcök"

Eltelt jó pár hét és nem mertem leírni a történéseket. A jó híreket is nehezen dolgozom fel, idő kell míg elhiszem őket.
Az elmúlt 4 reggel azzal telt, hogy gondolataimba meredve feküdtem az ágyan és vártam, hogy R hozza a szurikat és legyek túl rajta.
Simogattam a hasam, koncentráltam, beszéltem magamba. Próbáltam minden lehető dolgot megtenni, hogy 5*-os szálodává válljak odabent szuper wellnes részleggel, ahol a kis gömböckéim jól érzik magukat. Majd később a pici zigótánk is jól érezze magát.
Ma voltunk UH-n és nagyon jó híreket kaptunk, 4 jobbos és 8 balos, és egy picit kisebb egy pedig nagyobb, a többi csopiban van.
Szeressék is egymást mert én is szeretem őket.

Ezen a lépcsőfokon túl vagyunk, hétfőn megyünk újra, amikor úgy gondolom kiderül mikor is lesz a punkció.
Addig is hétvégén pihi és egymásra koncentrálás , a gömböcök pedig nőjjenek csak.

Úgy érzem zenét kell hallgatnom és olvasgatnom egy kicsit, meg jó illatokat csinálni és vmi finomat ennék. Hmmm, ezen még elgondolkodom.
Lehet elviszem R-t vacsorázni. VAlamivel mindenképp meg akarom lepni.

A lényeg az hogy ma boldog vagyok és ezt nem vehet el tőlem senki.
Ez csak a miénk mi harcolunk érte, útban van a mi gyerekünk és remélem meg is érkezik.

Napok, hetek, hónapok

Sok sok ilyen telt el mióta írom a blogot hol nagyobb, hol kevesebb sikerrel.  Sok mindenen mentünk keresztül, és most a cél előtt, ahogy szokás elgyengültem. Megmagyarázhatatlan, hogy miért, de a testem talán nem tudja feldolgozni ezt az ismeretlen izgatottságot.
Szeptember 28 óta fáj a hasam, hánytam többször , nem rétem mi történt.
Az elmúlt 3 év kiemelkedő napja volt. Egy olyan nap mikor semmi váratlan nem történt, mikor minden vágyam teljesült . A doki azt mondta indulhatunk., jók a hormonok.

Napra pontosan 1 év telt el, a mágikus egy év, mely alatt megküzdöttünk démonainkkal. Átváltozott a testem, és R legféltettebb részét, közkincsé tette a jó reményében. Apropó ennek is lett eredménye.
Levegőt nem kapva ültem, és nem jött ki hang a torkomon, Próbáltuk elmesélni mi történt velünk, de többre nem emlékszem, csak hogy nincs akadálya hogy elkezdjük.
Tehát várjuk a 19-ét, mert akkor jöhet az utolsó UH a stimu előtt.

És én félek, félek hogy vmi bajom van amit nem vettek észre, félek mert a testemnek egészséges boldog jeleket kellene adnia, de nem ezt teszi. És nem tudom miért ! Az emésztésem leáll, majd felturbózva újraindul, majd leáll és már a gyomrom is. rettegek orvoshoz menni, mert nem akarom, hogy bármi kiderüljön. Itthon ülök és imádkozom. És nem akarok arra számítani hogy történni fog vmi, de mégis számítok. Úgy akarok élni és itt ülni hogy felhőtlenül boldog vagyok és csak a boldog befejezést látom.
NEM AKAROK RETTEGNI! NEM AKAROM HOGY A REMÉNY RETTEGÉSSEL JÁRJON!

Újrakezdés

Egy hónappal ez előtt úgy éreztem nincs megoldás. Nem is tudom igazából mi történt, egyszerűen egy kis igazi pihenés és beszélgetés után új erőre kaptam és elkezdtem a vitaminokat megint szedni. Lassacskán jobb lett a kedvem és az augusztus hónap igazán jó hónap lett. Nem mentünk sehova jó volt az otthon melegében.

 

Az orvosokhoz is újra be vagyok jelentkezve, annyi hogy az endokrinológushoz nem volt időpont, ezért szerintem visszamegyek a klinikára Szigetihez. Írja végre le hogy mehetünk lombikra. Voltam Nyéky dokinál is és egy összenöcést talált csak. Most Fülöp fog dönteni foglalkozunk e vele vagy mehet a lombik.

Hozzá szeptember 28 megyünk. Addig megcsináltatom a vérképet, homont, meg a cuki nem vagyok semmilyen nemi és egyéb beteg tesztet. R meg megnézeti a kisfickókat, jah és hogy egy év alatt ő sem lett nemi beteg.

Aztán döntsön vki sorsomról, hogy újabb műtét vagy lombik. Csak haladjunk, mert ebbe a várakozásba már mindenki belebolondulna.

Űr

Az elmúlt hónapokban próbáltam a "kellemes" tanácsokat megfogadni, azokat a mindenkitől elhangzó szuper tanácsokat, hogy "ne stresszelj rá, hogy biztosan psichés is a baj, hogy ne görcsölj.....".
Szóval lazítottunk, újra éltem fiatal, tinédzser koromat. Voltunk koncerten, buliban, nyaraltunk 2x, voltunk sportolni , ittunk, dohányoztunk bűnöztem.......
Mindent megtettem, hogy el tudjam terelni a gondolataimat, még a már megszokott szabályaimat is kicsit félre téve.

Az eredmény?!...???

Egyáltalán nem érzem jól magam! Nem lettem könnyebb, sem lelkileg sem testileg!!! Nem találtam megnyugvást ezekben, nem kapcsolta ki az agyam semmilyen tudatmódosító alkohol, vagy stresszoldó cigaretta!!!! Ítéljenek el emiatt amit tettem, biztosan joguk is van hozzá hiszen én is elítélem magamat.
Ettől csak rosszabb és rosszabb. Olyan gödör mélyén érzem magam, ami most mocsár is lett egyben. Bármit teszek nem jobb és talán soha nem is lesz jó.
Butaság volt azt hinni, hogy ezt az űrt bármi mással lehet pótolni, mert nem lehet.

Nagyon nehéz visszazökkeni, újra gatyába rázni magamat, és megint nagyon szigorúan tartani a diétát. Megint elkezdeni edzeni, takarítani, főzni, kertészkedni kedves és odafigyelő feleségnek lenni.
Másokkal foglalkozni és nem magammal.

Nem tudom mit tegyek, mások gondjaival foglalkozni nincs erőm, a sajátomra pedig gondolni sem akarok.
Azt hiszem Zűr van az Űrben is!

Homok


Az elmúlt hetet Olaszországban töltöttük. A szerdai céges találkozón kívül nem volt más hivatalos dolgunk, szóval kihasználtuk a helyzetet és mentünk. Gyönyörű volt minden! R-nek mondtam is hhogy igazi olasz vagyok el tudnék élni paradicsomlevesen paradicsomos tésztával. Nem mintha ez lehetséges volna az IR miatt.
Sajnos étkezés szempontjából az olaszok nem valami IR barátok ezért bűnöztem is elég sokat mert úgy gondoltam megérdemlem.
Padovában szálltunk meg hétfőn aztán onnan másnap megáltunk Veronában majd Vergano következett itt 2 éjszakát alundtunk a céges buli miatt aztán tovább indultunk csütörtökön Sirmioneba és onnan pénteken Bibioneba.




Elég hosszú menet volt de mindent látni akartam amit csak lehet.
Sajnos akadtak a szokásos gondok, ami azt hiszem sosem fog megoldódni közöttünk. A libidókülönbség, és hogy R szerintem mindig úgy érzi hogy mivel ezt ő nekem adta az utat én is adjak neki érte vmit. Amit én meg nem igazán bírok elviselni ha el is várnak az ajándékért vmit. Szóval már az első este rosszul indult ezen a téren és elgé feszült volt a hangulat utána.
De a táj gyönyörű volt és rengeteget sétáltunk, ami nagyon jó volt bár néha az én lábam is fájt már.
Ami még rossz volt hogy csütörtökön elkezdett fájni a jobb oldali vesetájék. Biztos voltam benne, hogy vese,ezért hétfőn kivizsgáltattam magam de nem találtak semmit. Aztán eszembe jutott az előző endometriózisos görcs, hogy az is így indult jobb oldalt. Ezért elkezdtem kétségbeesetten kutatni, kihez menjek most. Kit hívjak fel. Már az egész jobb oldalam fájt nem csak vesetájék és jött a "pöttyözés"frown hangulatjel. Kedden őrjöngve elkeseredetten sírtam a telefonba a nővéremnek, hogy ilyen nem fordult volna elő soha ha a doktor úr élne hogy könyörögni kell hogy vizsgáljanak meg. És ő soha nem kérdőjelezte volna meg a szavahihetőségem.Nagyon hiányzik!


A baba terén mostanában sokat gondolkodom. Főleg az e heti orvosi hercehurca után. egyszerűen nem tudom hogy fogom rávenni magamat hogy megint szétszúrkáljanak és vizsgáljanak. Még mindig reménykedem hogy eljön az a csoda, nagyon reménykedem. Most úgy érzem lehet erőm sem lesz belekezdeni a lombikba :(. Ésazt hiszem R.-nek sem.

Hónapról hónapra

Úgy tűnik már egy hónapra csak 1 bejegyzés jut. Nem arról van szó hogy nem történnek dolgok. De nem érzem azt eténként hogy most kikapcs és írok. Ettől függetlenül nem szeretném abbahagyni, mert ez az egy is nagyon jó, összeszedhetem a gondolataimat és visszaolvashatom magam, hogy mi is történt.

Ami változott otthon hogy kész az ágyás, nőnek a zöldségek, ha éppen nem lyukat ás bele Kenig, és az udva ki van egyengeteve. Most füvesítübnk, locsolunk a Roli által megálmodott öntözőrendszerrel. Már nagyon sok virágot ültettem csak győzzem kivárni, hogy megnőjjenek. De remélem előbúlnak majd.

A teraszra tervezünk pavilon szerűt, de még nincsen pontos ötletünk. Majd kiderül, de a pénzünk eléggé kimerült mostanában.Elő kell szedni a rejtett tartalékokat.

A hétvégén Demjénben voltunk, ez volt a házasségi évforduló amiről írtam. Elég jól sikerült, minden téren :). Jó volt a kaja, a wellnes, a csúszda és .. Tehát minden oké, de a legjobb az vlt hogy tudtam mindeig enni és elém tették és jaj de jó volt.
Sokat pihentünk nevettünk, kikapcsoltunk. Tegnap hazafelé miziztunk és megvettem a kisebb méretű gatyóimat.:). R bíztatott így századjára csak sikerült.

Most vettem észre hogy már 1 év eltelt mióta blogolok. Remélem egy év múlva már pici tökmagról fogok írni, mindegy bent vagy kint csak legyen.
De bizakodó vagyok Adél barinőmnek is sikerült :). Dupla tökmag :).
Szóval most újúlt erővel nyomom az edzést és mindent. Hajrá!!!!!!

A kert a kert és a kert

A hétvégén gyönyörű idő volt, úgyhogy folytattuk a kertrendezést vasárnap. A szombat pedig olyan gyorsan elment, mert a szomszéd kislánynak szülinapi bulija volt ezért el kellett mennem ajándékot venni neki. R pedig közben beugrott a bauhausba. MIkor utána talákoztunk, mondta hogy lépés közben mintha érezte volna, hogy becsípődik a háta és fáj. Hát ez annyira jól sikerült hogy szombat délután ő egy jó nagyot pihizett, amíg én kitakarítottam.

Sajnos mostanában nagy a kosz, Lola a húsvéti nyuszim amit Rolitól kaptam elég sok kosszal jár és sűrűn kell takarítani mert ugye hát egy nyuszi akiből sok bogyesz jön ki. De imádom őt már odaszalad hozzám mikor kiengedem, nagyon édes.

Tehát a vasárnap :
R építette a teraszt és pedig, P-vel epret ültettem az elkészült magaságyásokba, meg ilyenek. Nagyon meleg volt, már rövidnaci és trikóban nyomultam.
A hátam jól le is égett, éreztem hogy fáj de még nem látszódott, csak estére lett durva a helyzet.
Ma lehet elmegyek megint futni a völgybe, de azon is gondolkodtam, hogy futás helyett egy kis kapálás lesz a bemelegítés aztán maj erősítő ezdés lesz inkább ma. De mág kitallom még hazaérünk.

Pénteken újra megyek 3.-os IR vizsgálatra. Próbálok nem rástresszelni, de hát nem úgy megy ez, tudod.Aztán felmegyek az osztályra elkérni az összes leletemet Csuporkához kell vinni mindent.
Jah és azt is megkrédezem, hogy a múlt évi leleteim még érvényesek e, vagy újra kell e mindent csinálnom. De valószínüleg igen.

R-rel néha így vagyunk néha úgy. De most jön a jó idő, szóval bizakodó vagyok. Már megvan a meglepi, hogy hová megyünk a házassági évfordulónkon is, szóval remélem jó lesz én nagyon várom.

De addig megpróbálok még jobban formába jönni, hogy szupi legyen a testem a fürdőruciban.:)
A változást én még mindig nem látom, de R folymatosan mondja ami sokat segít, hogy legyen erőm tovább folytatni az edzést és nem feladni.ehet nem ártana egy kis szoli sem mert hófehérkét rólam mintázták, legalább is a lábamról.

MOst irány az uzsi mert, már korog a pocim. Lehet iszom egy kis Kv.-t is. MErt azt ilyenkor lehet egy kis tejjel :).

Fotók most nincsenek, majd legközelebb pótolom.