Túl Mindenen

Már nem túl frissek az élményeim, de azért leírom időrendben mi is történt velünk.

Szóval stimulációm folytatódott, minden nap R adta a szurikat. Ő megszokta én nem egészen, de hajtott a cél, hogy minél több petém legyen és azok minél jobbak legyenek. 
A leszívásra aztán 6-án került sor. Elég ideges voltam nem tudtam mi is fog rám várni, de azért lehetett volna rosszabb is. Az altatástól nem féltem, csak a cél lebegett a szemem előtt. 

Hamarabb érkeztünk 7:15-re írták mi már 7 előtt ott voltunk. Kellemetlen volt nagyon, mert nem engedtek fel minket 7 előtt, amit máig nem értek, hogy ezt miért nem lehet kultúrátlan megoldani.

Aztán jött egy gyors EKG és utána irány a 4 emelet a jól ismert meddőségi. Itt bevezettek a szobába, ami inkább egy táborra emlékeztetett mintsem kórházra. 4-en voltunk, nem kórháza hanem alacsony fenyőágyak pléddel és egy kispárnával. Átöltöztem a hálóingbe és vártunk. R-t közben elhívták az ő "kellemetlen" vizsgálatára. Én voltam az utolsó akit a műtőbe hívtak.
Követtem a betegszállítót a műtőig, ami előtt leültetett egy kis székre és ott kellett várnom. Közben hallottam, hogy ébresztgetik az előttem lévő pácienst. És beszélik ki is jön. 
Miután ráfagytam a kisszékre, behívtak, levettem a bugyim és felfeküdte.
Aztán vénát kerestek, szúrtak és lassan aludtam is. 
A doki ott volt,de rám sem nézett, nem is szólt hozzám, ami számomra elég sértő volt. Jól esett volna néhány nyugtató szó.
aztán ébredeztem is, visszatoltak, megkérdeztem a betegszállítótót belékaroljak e mikor áttesz az ágyra, hátha úgy könnyebb neki. Letett és R ott volt mellettem. Nem kértem semmit, mondtam hogy csucsulok. Majd hirtelen feleszméltem és rákérdeztem csucsultam e már. Ezt megcsináltam 3x 5 percen belül.
Nem tudtam mennyi idő telt el, csak annyit tudtam, hogy egyre jobban fáj a hasam és érzem, hogy folyik a lábam között a vér.
Aztán nem enyhült, rettenetesen fájt, R kiment megkérdezte nem e kaphatok fájdalomcsillapítót. Azt mondták még nem telt el az altatás után annyi idő.
Majd vártunk, próbáltam a nyöszörgésemet visszafolytani és csak folyt a könnyem. Majd hoztak nekem vmi undorító sárga infulziót és egy algopirint bevehettem.
Később az infulzióról kiderült, hogy fehérje. Amit emberi vérből nyernek ki, fujjjj.

Enyhült a fájdalom és enni is tudtam, meg ittam sokat.
1 körül jöttek, hogy kimehetünk egyenként az embriológushoz.
Végre sorra kerültünk és az eredményeink ezek voltak:
11 db petesejt melyek mérete rendben volt.
5 ami -1 napos
3 ami -2 napos
és egy ami csak petezsák volt.

Aztán felöltöztem és mentünk Fülöp dokihoz hogy elmondja mi a teendő. A lényeg az volt, hogy hiperstimu állapothoz nagyon közel vagyok ezért is kaptam infulziót és sok fehérjét kell ennem, pihennem és gatoradet inni. Ha  a hiperstimu marad és rosszabbodik, nem lehet beültetés.

Ez nagyon szép eredmény volt. Nagy esélyünk volt arra hogy szerdáig elmenjünk a tenyésztésben. Aztán megígérték, hogy szombat reggel hívnak az eredményekkel.
Szombaton pontban 8-kor hívtak ahogyan megígérték. 5 petesejtünk volt ami elkezdett szépen osztódni. ami azt jelenti szerdáig várunk.
Így is volt, mentem dolgozni, hogy teljen az idő.Aztán kedd éjjel alig aludtam. Beszéltünk mindenféle variációról mi van ha 5 megmarad, akkor mennyi legyen az annyi.
Aztán szerdán, ugyanúgy 7:15 re mentünk. Felmentünk a 4-re és átöltöztem csak a szokásos, majd vártunk. Aztán jött az embriológus, hogy megnézhetjük a kicsikéinket. Akik 3-an maradtak. És ott elmondta, hogy a doktor úr szerinte ragaszkodni fog az egyhez és a többit lelehet fagyasztani. Meglepődtünk, és vártuk a dokit, hogy beszélhessünk vele, mert mint kiderült, ő dönt és akkor kell megbeszélni amikor már befeküdtem transzferre és nincs ott R. Ami nagyon nem tetszett, egyáltalán nem. Aztán, vártunk és vártunk.....
Majd 10 körül kimentünk mert R elkapta a dokit a folyosón és utána váltottunk vele pár szót. Mondta hogy ő 1-et akar mi pedig 2-t. Bent majd dönt az UH.
Aztán szólítottam is, s bementem, felfeküdtem és vártam a dokit. Végre megérkezett, nem volt beöltözve csak kesztyű. És megultrahangozott. Megkérdeztem, hogy pontosan mit is néz. A petefészkek mérete megmutatja hogyan áll a hiperstimu állapot. Elég nagyok voltak, ami azt jelentette még "veszélyben" vagyok, ezért nem engedte a 2 kicsiként visszaültetését.
Elindultunk eggyel. Tágítás, fertőtlenítés, aztán katéter, benne a kicsimmel. Majd megnézték utána nem e maradt benne. De benne maradt ezért elölről. Majd csak sikerült. A doki azt mondta jó hogy ilyen ragaszkodó. Közben elmondta hogy mi nem beszélünk már. A lábam között volt a feje kellemetlen volt úgy beszélni. De elmondta hogy nyugodt életmód, pihi feküdni nem kell. A fehérjés kaja marad és 2 hét múlva találkozunk. 
Erre mondtam neki akkor van a szülinapom. Nem nagyon reagált csak annyit hogy vagy nagyon jó vagy nagyon rossz lesz.
Aztán 12:30 körül hazajöttünk, kis pihi után.

Azóta itthon vagyok. Vannak hasi és derékfájdalmaim, de ezt bármitől lehet. 
Rettegek, hogy ott van e még a kicsikém, vagy mi van vele.Próbálom elütni az időt, mindenfélét csinálni. Most hétvégén jobb, hogy itt van R, de a hétköznapok nehezebbek lesznek az tuti.

Ez kicsit hosszú lett, de ennyi volt. most várunk...................

Tűk és "gömböcök"

Eltelt jó pár hét és nem mertem leírni a történéseket. A jó híreket is nehezen dolgozom fel, idő kell míg elhiszem őket.
Az elmúlt 4 reggel azzal telt, hogy gondolataimba meredve feküdtem az ágyan és vártam, hogy R hozza a szurikat és legyek túl rajta.
Simogattam a hasam, koncentráltam, beszéltem magamba. Próbáltam minden lehető dolgot megtenni, hogy 5*-os szálodává válljak odabent szuper wellnes részleggel, ahol a kis gömböckéim jól érzik magukat. Majd később a pici zigótánk is jól érezze magát.
Ma voltunk UH-n és nagyon jó híreket kaptunk, 4 jobbos és 8 balos, és egy picit kisebb egy pedig nagyobb, a többi csopiban van.
Szeressék is egymást mert én is szeretem őket.

Ezen a lépcsőfokon túl vagyunk, hétfőn megyünk újra, amikor úgy gondolom kiderül mikor is lesz a punkció.
Addig is hétvégén pihi és egymásra koncentrálás , a gömböcök pedig nőjjenek csak.

Úgy érzem zenét kell hallgatnom és olvasgatnom egy kicsit, meg jó illatokat csinálni és vmi finomat ennék. Hmmm, ezen még elgondolkodom.
Lehet elviszem R-t vacsorázni. VAlamivel mindenképp meg akarom lepni.

A lényeg az hogy ma boldog vagyok és ezt nem vehet el tőlem senki.
Ez csak a miénk mi harcolunk érte, útban van a mi gyerekünk és remélem meg is érkezik.

Napok, hetek, hónapok

Sok sok ilyen telt el mióta írom a blogot hol nagyobb, hol kevesebb sikerrel.  Sok mindenen mentünk keresztül, és most a cél előtt, ahogy szokás elgyengültem. Megmagyarázhatatlan, hogy miért, de a testem talán nem tudja feldolgozni ezt az ismeretlen izgatottságot.
Szeptember 28 óta fáj a hasam, hánytam többször , nem rétem mi történt.
Az elmúlt 3 év kiemelkedő napja volt. Egy olyan nap mikor semmi váratlan nem történt, mikor minden vágyam teljesült . A doki azt mondta indulhatunk., jók a hormonok.

Napra pontosan 1 év telt el, a mágikus egy év, mely alatt megküzdöttünk démonainkkal. Átváltozott a testem, és R legféltettebb részét, közkincsé tette a jó reményében. Apropó ennek is lett eredménye.
Levegőt nem kapva ültem, és nem jött ki hang a torkomon, Próbáltuk elmesélni mi történt velünk, de többre nem emlékszem, csak hogy nincs akadálya hogy elkezdjük.
Tehát várjuk a 19-ét, mert akkor jöhet az utolsó UH a stimu előtt.

És én félek, félek hogy vmi bajom van amit nem vettek észre, félek mert a testemnek egészséges boldog jeleket kellene adnia, de nem ezt teszi. És nem tudom miért ! Az emésztésem leáll, majd felturbózva újraindul, majd leáll és már a gyomrom is. rettegek orvoshoz menni, mert nem akarom, hogy bármi kiderüljön. Itthon ülök és imádkozom. És nem akarok arra számítani hogy történni fog vmi, de mégis számítok. Úgy akarok élni és itt ülni hogy felhőtlenül boldog vagyok és csak a boldog befejezést látom.
NEM AKAROK RETTEGNI! NEM AKAROM HOGY A REMÉNY RETTEGÉSSEL JÁRJON!

Újrakezdés

Egy hónappal ez előtt úgy éreztem nincs megoldás. Nem is tudom igazából mi történt, egyszerűen egy kis igazi pihenés és beszélgetés után új erőre kaptam és elkezdtem a vitaminokat megint szedni. Lassacskán jobb lett a kedvem és az augusztus hónap igazán jó hónap lett. Nem mentünk sehova jó volt az otthon melegében.

 

Az orvosokhoz is újra be vagyok jelentkezve, annyi hogy az endokrinológushoz nem volt időpont, ezért szerintem visszamegyek a klinikára Szigetihez. Írja végre le hogy mehetünk lombikra. Voltam Nyéky dokinál is és egy összenöcést talált csak. Most Fülöp fog dönteni foglalkozunk e vele vagy mehet a lombik.

Hozzá szeptember 28 megyünk. Addig megcsináltatom a vérképet, homont, meg a cuki nem vagyok semmilyen nemi és egyéb beteg tesztet. R meg megnézeti a kisfickókat, jah és hogy egy év alatt ő sem lett nemi beteg.

Aztán döntsön vki sorsomról, hogy újabb műtét vagy lombik. Csak haladjunk, mert ebbe a várakozásba már mindenki belebolondulna.

Űr

Az elmúlt hónapokban próbáltam a "kellemes" tanácsokat megfogadni, azokat a mindenkitől elhangzó szuper tanácsokat, hogy "ne stresszelj rá, hogy biztosan psichés is a baj, hogy ne görcsölj.....".
Szóval lazítottunk, újra éltem fiatal, tinédzser koromat. Voltunk koncerten, buliban, nyaraltunk 2x, voltunk sportolni , ittunk, dohányoztunk bűnöztem.......
Mindent megtettem, hogy el tudjam terelni a gondolataimat, még a már megszokott szabályaimat is kicsit félre téve.

Az eredmény?!...???

Egyáltalán nem érzem jól magam! Nem lettem könnyebb, sem lelkileg sem testileg!!! Nem találtam megnyugvást ezekben, nem kapcsolta ki az agyam semmilyen tudatmódosító alkohol, vagy stresszoldó cigaretta!!!! Ítéljenek el emiatt amit tettem, biztosan joguk is van hozzá hiszen én is elítélem magamat.
Ettől csak rosszabb és rosszabb. Olyan gödör mélyén érzem magam, ami most mocsár is lett egyben. Bármit teszek nem jobb és talán soha nem is lesz jó.
Butaság volt azt hinni, hogy ezt az űrt bármi mással lehet pótolni, mert nem lehet.

Nagyon nehéz visszazökkeni, újra gatyába rázni magamat, és megint nagyon szigorúan tartani a diétát. Megint elkezdeni edzeni, takarítani, főzni, kertészkedni kedves és odafigyelő feleségnek lenni.
Másokkal foglalkozni és nem magammal.

Nem tudom mit tegyek, mások gondjaival foglalkozni nincs erőm, a sajátomra pedig gondolni sem akarok.
Azt hiszem Zűr van az Űrben is!

Homok


Az elmúlt hetet Olaszországban töltöttük. A szerdai céges találkozón kívül nem volt más hivatalos dolgunk, szóval kihasználtuk a helyzetet és mentünk. Gyönyörű volt minden! R-nek mondtam is hhogy igazi olasz vagyok el tudnék élni paradicsomlevesen paradicsomos tésztával. Nem mintha ez lehetséges volna az IR miatt.
Sajnos étkezés szempontjából az olaszok nem valami IR barátok ezért bűnöztem is elég sokat mert úgy gondoltam megérdemlem.
Padovában szálltunk meg hétfőn aztán onnan másnap megáltunk Veronában majd Vergano következett itt 2 éjszakát alundtunk a céges buli miatt aztán tovább indultunk csütörtökön Sirmioneba és onnan pénteken Bibioneba.




Elég hosszú menet volt de mindent látni akartam amit csak lehet.
Sajnos akadtak a szokásos gondok, ami azt hiszem sosem fog megoldódni közöttünk. A libidókülönbség, és hogy R szerintem mindig úgy érzi hogy mivel ezt ő nekem adta az utat én is adjak neki érte vmit. Amit én meg nem igazán bírok elviselni ha el is várnak az ajándékért vmit. Szóval már az első este rosszul indult ezen a téren és elgé feszült volt a hangulat utána.
De a táj gyönyörű volt és rengeteget sétáltunk, ami nagyon jó volt bár néha az én lábam is fájt már.
Ami még rossz volt hogy csütörtökön elkezdett fájni a jobb oldali vesetájék. Biztos voltam benne, hogy vese,ezért hétfőn kivizsgáltattam magam de nem találtak semmit. Aztán eszembe jutott az előző endometriózisos görcs, hogy az is így indult jobb oldalt. Ezért elkezdtem kétségbeesetten kutatni, kihez menjek most. Kit hívjak fel. Már az egész jobb oldalam fájt nem csak vesetájék és jött a "pöttyözés"frown hangulatjel. Kedden őrjöngve elkeseredetten sírtam a telefonba a nővéremnek, hogy ilyen nem fordult volna elő soha ha a doktor úr élne hogy könyörögni kell hogy vizsgáljanak meg. És ő soha nem kérdőjelezte volna meg a szavahihetőségem.Nagyon hiányzik!


A baba terén mostanában sokat gondolkodom. Főleg az e heti orvosi hercehurca után. egyszerűen nem tudom hogy fogom rávenni magamat hogy megint szétszúrkáljanak és vizsgáljanak. Még mindig reménykedem hogy eljön az a csoda, nagyon reménykedem. Most úgy érzem lehet erőm sem lesz belekezdeni a lombikba :(. Ésazt hiszem R.-nek sem.

Hónapról hónapra

Úgy tűnik már egy hónapra csak 1 bejegyzés jut. Nem arról van szó hogy nem történnek dolgok. De nem érzem azt eténként hogy most kikapcs és írok. Ettől függetlenül nem szeretném abbahagyni, mert ez az egy is nagyon jó, összeszedhetem a gondolataimat és visszaolvashatom magam, hogy mi is történt.

Ami változott otthon hogy kész az ágyás, nőnek a zöldségek, ha éppen nem lyukat ás bele Kenig, és az udva ki van egyengeteve. Most füvesítübnk, locsolunk a Roli által megálmodott öntözőrendszerrel. Már nagyon sok virágot ültettem csak győzzem kivárni, hogy megnőjjenek. De remélem előbúlnak majd.

A teraszra tervezünk pavilon szerűt, de még nincsen pontos ötletünk. Majd kiderül, de a pénzünk eléggé kimerült mostanában.Elő kell szedni a rejtett tartalékokat.

A hétvégén Demjénben voltunk, ez volt a házasségi évforduló amiről írtam. Elég jól sikerült, minden téren :). Jó volt a kaja, a wellnes, a csúszda és .. Tehát minden oké, de a legjobb az vlt hogy tudtam mindeig enni és elém tették és jaj de jó volt.
Sokat pihentünk nevettünk, kikapcsoltunk. Tegnap hazafelé miziztunk és megvettem a kisebb méretű gatyóimat.:). R bíztatott így századjára csak sikerült.

Most vettem észre hogy már 1 év eltelt mióta blogolok. Remélem egy év múlva már pici tökmagról fogok írni, mindegy bent vagy kint csak legyen.
De bizakodó vagyok Adél barinőmnek is sikerült :). Dupla tökmag :).
Szóval most újúlt erővel nyomom az edzést és mindent. Hajrá!!!!!!